Engedj el! | Max Verstappen ff.

𝑼̈𝒛𝒆𝒏𝒆𝒕𝒆𝒌| 7

𝑱𝒆𝒏𝒏𝒊𝒇𝒆𝒓

- Nem akarsz ajtót nyitni? - kérdezte Max reggeli rekedtes hangon, miközben a másik oldalára fordult.

- De, persze. Amúgy sincs más választásom. - feleltem morcosan, mivel az ébresztőmig lett volna egy fél óra. Gyorsan felvettem az első ruhadarabot ami a kezem közé akadt, majd az ajtóhoz csoszogva kinyitottam azt.

- Jó reggelt Jennifer! Bejöhetek? - kérdezte apa, miközben megtámasztotta az ajtófélfát. - Hacsak nincs éppen vendéged. - húzta össze szemeit, közben pedig a tekintete megakadt az ajtó mellett lévő férfi cipőn.

- Mi lenne ha inkább együtt reggeliznénk? - kérdeztem reménykedve, mivel semmi kedvem nem volt ahhoz hogy hegyi beszédet tartson az ágyamban fekvő pilótáról.

- Jó. - felelte. - Lent foglalok asztalt. - felelte, majd elindult a folyosón. Az ajtót becsukva a már előre elkészített kék farmert és csapatpólót kaptam magamra, hozzá pedig a fehér köpenyem és a fehér nike-om társult. 

- Miért vagy még itt? - pillantottam rá Maxre, aki az oldalán feküdve, a fejét megtámasztva figyelte a készülésemet.

- Nem vagyok hozzászokva hogy én vagyok az akinek le kellene lépni. - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében, majd az ágyból kimászva öltözni kezdett. A tükörből végig kísértem a mozdulatait. Ahogy a nadrágját magára vette, ahogy az övét csatolta be és ahogy a pólójába bújt bele.

- Hát pedig hozzá kéne. - feleltem. 

- Jó, majd legközelebb hozzám megyünk és akkor nem lesz ilyen gondom. - jelentette ki. Amikor pedig elhaladt mögöttem végig simított a fenekemen. Szúrós szemekkel néztem rá, közben pedig újra szempillaspirálozni kezdtem.

- Ne csináld ezt! Nem lesz legközelebb. - jelentettem ki, a sminkterméket pedig vissza dobtam a neszesszerembe. Max hitetlenül felnevetett. - Komolyan mondom Max! Ennek nem lesz jó vége. Nem fogom még egyszer ugyanazt átélni. - néztem bele a szemébe.

- Én sose tennék veled olyat. - felelte, miközben a kezemért nyúlt. Én viszont elhúztam azt és a mellkasomnál keresztbe fontam.

- Mind ezt mondja, aztán megteszi. - feleltem, majd kiengedtem Maxet az ajtón.

§§§

- Jennifer! - tette fel a kezét az apám. Odasétáltam az asztalhoz majd köszönve helyet foglaltam. 

- Miért kerestél? - kérdeztem, miközben a kihozott kávét meg köszöntem a pincérnek.

- Szerettem volna minőségi időt tölteni a lányommal. - jelentette ki.

- Aha. - méregettem az arcát. - Miért kerestél apa? - tettem fel újra a kérdést. Mosolyogva megrázta a fejét, majd rám pillantott.

- Tudod ahogy egyre idősebb leszel, annál jobban hasonlítasz édesanyádra. - sóhajtotta. - Ugyanazt a tüzet látom a szemedben. Ugyan az a tartás és megszólalás. Teljesen olyan vagy mint ő. - ejtett meg még egy mosolyt. - Tudod amikor elfogadtad a Redbull ajánlatát egyszerre voltam mérges és mérhetetlenül büszke. Hiszen be kell látnom hogy jobb az ha mi ketten nem egy garázsban dolgozunk. - felelte, majd az arca elkomorult és úgy nézett rám. - Viszont azt életemben sem gondoltam volna hogy elköveted kétszer ugyanazt a hibát. - morogta, én pedig értetlenül néztem rá. - Még egy pilóta, Jen! Komolyan? 

- Nem tudom miről beszélsz. - adtam a hülyét.

- Nem? Tényleg nem? - csattant fel. - Akkor áruld már el nekem hogy Angliában az első munkanapodon miért jött ki Verstappen a szobádból! Vagy azt hogy ma amikor felmentem hozzád miért az ő pólója volt rajtad! Na meg még mindig az ő parfümjét árasztod magadból! - sorolta, én pedig csak kavargattam a forró italom.