Engedj el! | Max Verstappen ff.

𝑴𝒆𝒈𝒍𝒆𝒑𝒆𝒕𝒆́𝒔 | 13

𝑱𝒆𝒏𝒏𝒊𝒇𝒆𝒓

- Izgulok.- mondtam, miközben a kezemet kezdtem el babrálni. A férfi rá szorított a kezemre, majd egy puszit nyomott rá.

- Ne izgulj. Jó lesz! Kedvelni fognak. - felelte. Kinyitotta az ajtaját majd az én oldalamra sétált. Amikor kiszálltam kezet nyújtott, majd így indultunk meg a családiház bejáratához.

-Megjöttünk! - kiáltotta el magát Max. A házba belépve rögtön egy nappaliba érkeztünk ahol már egy kis család fogadott minket. Egy idősebb barna hajú nő indult meg felénk, majd szorosan magához vonta a mellettem álló férfit.

- Kisfiam! Jó látni! - mondta, majd a fiáról átvezette rám mosolygós tekintetét. - Gondolom te vagy Jennifer. - mondta. 

- Én lennék. - mosolyogtam rá vissza, a nő pedig engem is az ölelésébe zárt.  - De csak Jenni. - kértem. Ő pedig bólintott. Következőnek egy Maxre nagyon hasonlító nőt ismerhettem meg.

- Vici vagyok, Max húga. - felelte, majd ő is magához húzott. - De mi már tegnap beszéltünk. - mosolygott.

- Igen, örülök hogy megismerhetlek. - feleltem, miközben helyet foglaltunk a kanapén.

- És még én mennyire! - nevetett. - Sose gondoltam volna hogy a bátyám elkötelezi magát. - felelte, én pedig az említett személyre sandítottam.  A férfi éppen az általam készített pár sütit pakolta ki, miközben az anyukája hevesen magyarázott neki. Amikor észrevette hogy figyelem, csak egy szívdöglesztő bugyiolvasztó mosolyt küldött felém. A szememet megforgattam, majd újra Vicnek szenteltem a figyelmem. - Viszont örülök nektek. Kellettél már az életébe.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem.

- Gondolom mesélt apáról. - bólintottam - Meg Mickről. - itt is bólintottam. - Na akkor képben vagy a sztorival. Szóval minden olyan személy aki fontos volt neki azt elveszítette. És lehet hogy anya meg én itt vagyunk neki, de a versenyhétvégén legtöbbször egyedül van. Viszont amióta megismert teljesen más lett. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb. Látszik hogy jól van. Most meg olyan mintha felrobbanna a boldogságtól. Szerintem Max halálosan szerelmes beléd. - magyarázta mosolyogva, én pedig zavaromban lehajtottam a fejem.

- Ő is jó hatással van rám. - feleltem, a szemem pedig továbbra is az anyukáját piszkáló pilótán tartottam.

§§§

- Ajándék! - csapta össze a tenyerét Vic, majd fel is pattant az étkezőasztaltól. Nevetve mentünk utána. A nappaliban letelepedtünk a kanapéra, majd a kíváncsi anyukára néztünk.

- Na nyisd ki! - kérte Max, aki idő közben az oldalamat simogatta, néha egy-egy simítást pedig a hasamon is elejtett. 

- Ez tőlem és Maxtől van. - mondta Vic. Sophie (Max anyukája) mosolyogva vette kezébe a dobozt.

- Gyerekek ez mégis mi? - kérdezte értetlenül, közben felmutatta a két ragjegyet.

- Gondoltuk elmehetnél Martinnal egy közös nyaralásra. - felelte Vic, az anyukája pedig elképedten nézett rá. 

- Ti tudtok Martinról? - kérdezte a nő. A két testvér csak összemosolygott majd Max válaszolt.

- Nem volt nehéz kitalálni. - felelte. - Na meg az is hozzá tesz - kezdte - hogy múlthét végén amikor átjöttem elég érdekes hangok hallatszottak le az emeletről. - mondta elborzadva. Sophie beharapott ajkakkal nézte a földet, mi pedig Viccel alig bírtuk visszatartani a nevetést. - Ez túltett még a gyerekkori traumáimon is. - felelte.

- Azért ne túlozz Max! - szólt az anyukája, de már ő is mosolygott. - Nem bánjátok? - kérdezte félve, a két testvér pedig csak megrázta fejét.

- Nem, anya. Sőt! - mondta Max. - Jó érzés tudni, hogy nem vagy egyedül. - mondta, közben a keze újra a hasamra simult. A kezemet Max kezére vezettem, majd így hallgattuk Sophie beszámolóját Martinról. 

- Kedvelem. - jelentette ki Vic.

- Én is. - mondta Max. Ekkor pedig kérdően néztek rám, aki eddig csak csendes megfigyelő volt.

- Neked mi a véleményed róla Jenni? - kérdezte Sophie.

- Nekem is szimpatikus. - feleltem. Sophie kiengedett egy sóhajt, majd mosolyogva végig nézett rajtunk.

- Akkor folytassuk. - felelte, majd a keze közé vette a következő dobozt. Az a közös ajándékunk volt Maxel. Nem vettünk neki semmi különlegeset, csak egy nyakláncot. Viszont a boldogság így is kiült az arcára. Vic egy wellness belépőt vett neki, ami három személynek szólt.

- Gondoltam jöhetnél velünk te is. - mondta nekem.

- Persze, örömmel. - feleltem mosolyogva. Majd egy mély levegőt véve kimásztam Max karjai közül és a táskámhoz nyúltam. Kivettem belőle egy kis dobozt, majd Sophie felé nyújtottam.

- Nem kellett volna semmit venned Jenni! Elég lett volna a közös ajándékotok. - mondta Sophie, közben pedig átvette a dobozt.

- Ez nem olyan ajándék. - mondtam, majd egy tincset a fülem mögé tűrtem. - Igazából ez is közös ajándék. Maxel össze is vesztünk rajta, mert elég korai még és én nem akartam elmondani. Én várni akartam a biztosig. Viszont neki sokat jelent hogy tudjatok róla, meg persze nekem is. - mosolyogtam rá. Maxre pillantottam, aki csak támogatóan magához vont, hiszen megértette hogy most mi fog bejelentésre kerülni. Sophie izgatottan bontotta ki a dobozt, Vic pedig ugyan olyan izgatottsággal figyelte. Max nyugtatóan simogatta a hátam, én pedig idegesen figyeltem a gyerekünk nagymamájának reakcióját. A dobozban semmi különleges nem volt. Az ultrahang kép és a pozitív terhességi teszt amit csak az ajándék miatt csináltam. 

- Boldog születésnapot! Jövőre már én is veled töltöm ezt a napot. Az unokád. - olvasta fel a dobozba írt pár sort. Kitágult szemekkel rám nézett, majd Max kezére ami most is a hasamra siklott át. Megnézte a tesztet és a kis képet, majd könnyes szemmel állt fel és ült át mellénk. Magához húzott és szorosan megölelt.

- Jenni! Gratulálok! - suttogta a fülembe. 

- Köszönjük! - mondtam, majd én is letöröltem a kicsorduló könnyeimet.

- Mivan Vic? Nehéz feldolgozni hogy apa leszek? - kérdezte Max vigyorogva a még mindig elképedt tesóját.

- Őszintén? Baromi nehéz. - nevetett fel, majd megölelte a testvérét. - Gratulálok! - mosolygott ránk, majd engem is megölelt.

- Az én kisfiam apa lesz! - mosolygott Sophie, a szeme pedig csak úgy csillogott az örömtől. 

- Bizony. - vigyorgott Max. - Apa leszek.

Sziasztok! Bocsánat hogy most maradt ki pár nap, de húzós napjaim voltak. Mára viszont sikerült nekem is elkapnom az influenzát, így van időm írni egész nap :)

A könyv hetedik helyen van a fanfiction kategóriában! Tudom nem nagy dolog, de nekem ez rengeteget jelent!