Engedj el! | Max Verstappen ff.

𝑲𝒆́𝒕𝒆́𝒋𝒔𝒛𝒂𝒌𝒂́𝒔 | 6

𝑱𝒆𝒏𝒏𝒊𝒇𝒆𝒓

- Max, meg fogjuk bánni. - húztam fel magamhoz a fejét, ami már a combom közelében volt.

- Te meg fogod bánni? Mert én nem. - húzta mosolyra ajkait. Nevetve megráztam a fejem.

- Inkább csak csináld. - feleltem és még közelebb húztam magamhoz. A ruhák őrült tempóban hulltak le rólunk. Amikor pedig feleszméltem Max már a lábaim közé férkőzött és nyelvével a testem egyik legérzékenyebb pontját kényeztette. A levegőt már egyre nehezebben vettem, és meg merem kockáztatni hogy a lepedő is a végét járta. Már csak pillanatok választottak el a csúcstól amikor Max megállt és egy hirtelen mozdulattal belém nyomta magát. Teljesen tökéletesen passzolt belém. A világ legjobb érzése amikor egy pasi tudja is azt használni amivel az Isten megáldotta. És Max Verstappen tudja használni.

- Baszki Prem. - lihegte, és a legújabb becenevemet suttogta.

- Gyorsabban.  - kérleltem, miközben még jobban magamhoz akartam húzni. Max gyorsított a tempón és már csak egy pár pillanat választott el mindkettőnket az orgazmustól. 

- Úristen bébi. - dőlt le mellém, amikor mind a kettőnket elért a gyönyör.

- Igen, egyet értek Max. - mondtam lihegve. Max felém fordulva nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig meg akarta szabadítani magát a használt óvszertől.

- Jeni, van egy kis baj. - nézett rám aggódva.

- Micsoda? - könyököltem fel.

- Az hogy rohadtul beléd élveztem. - nézett bele a szemembe. És nem tudom mi rémísztett meg jobban. A tudat hogy lehet hogy ebből lesz valami vagy pedig az hogy az előbb minden gát nélkül összeért a testünk és hogy mennyire jó volt.

- Szedek gyógyszert. - feleltem. - És beteg se vagyok, ha ettől tartasz. - mondtam, mire Maxnek egy apró sóhaj hagyta el a száját. - Elvileg nekem se kell aggódni. Mivel az utolsó orvosi vizsgálatod alapján tiszta vagy. - mondtam. - Hacsak azóta össze nem szedtél valamit. - tettem hozzá.

- Három hete voltam vizsgálaton, a nő pedig akivel utoljára voltam te vagy. Szóval nem szedtem össze semmit. - mondta, miközben az oldalára fordult.

- Carmennak igaza volt! - nevettem fel.

- Miben is? - érdeklődött.

- Hát Sergio azt mondta Carmennak, hogy miután lefeküdtünk nem voltál más nővel. Ebből ők pedig azt következtették le hogy azért nem voltál senkivel mert nem ért fel hozzám. Meg mert belém szerettél. - nevettem fel. - De hát ezt tudjuk hogy nincs így. - nevettem tovább, majd amikor Max gondolkozó arcát megláttam, abba hagytam. - Ugye?

- Ja persze, dehogy vagyok szerelmes. Meg pont beléd? Soha. - felelte flegmán.

- Akkor jó. - mondtam kimérten. Hogy rosszul esett-e az hogy nem szerelmes belém? Nem. Az esett rosszul ahogy mondta. Az a lekezelő hangsúly.

- Most megharagudtál. - jelentette ki miközben átkarolta a derekam.

- Nem, de viszont neked holnap időmérő és pihenned kell. - mondtam.

- Jó akkor pihenjünk. - jelentette ki, majd lekapcsolta az éjjeli lámpát.

- Mit csinálsz? - értetlenkedtem.

- Aludni próbálok. - felelte, miközben elhelyezkedett.

- Itt? - folytattam.

- Igen, miért hol kéne? - kérdezett vissza.

- A saját szobádban mondjuk?

- Azt akarod hogy lelépjek? - kérdezte, és a hangjában egy kis csalódottság volt észlelhető.

- Nem, nem akarom. - suttogtam magamnak.

- Jó akkor maradok. - felelte, majd a mellkasára húzott és így töltöttük el az éjszakát. Együtt.