Engedj el! | Max Verstappen ff.

𝑲𝒊𝒓𝒂𝒌𝒐́𝒔 | 10

𝑴𝒂𝒙

- Szóval ennyi történt. - meséltem el anyának az időmérő estéjén történt dolgokat. 

- Hát kisfiam. - sóhajtott. - Azt kell hogy mondjam nagy idióta vagy. - mondta, miközben a kezem megcsapta egy konyharuhával.

- De hát miért? - értetlenkedtem.

- Miért nem mondtad el neki hogy szereted? Mert szerintem szereted, ahogy ő is téged.

- Mert nem akarom kitenni annak ami velem jár. Nem akarom hogy minden hétvégén gyomorgörccsel nézze végig a futamom. Nem akarom hogy aggódjon miattam. - temettem a kezembe az arcom.

- Szerinted most nem ezt csinálja? Attól hogy nem voltatok egy pár, még lehet ezt érezte. - válaszolta. - Nem dönthetsz helyette Max! 

- Tudom. - sóhajtottam. - De mégis egyszerűbb lesz majd neki ha csak egy barátot kell eltemetni, mint a szerelmét. - sóhajtottam.

- Kisfiam te tényleg bolond vagy! - kiáltott rám az anyám, majd a konyharuhát lecsapva magamra hagyott a konyhában. 

A telefonomat elővéve az instagrammot kezdtem el görgetni. A sztorik között rögtön feldobott kettőt. Jenni és Carmen. Ugyan az volt a két sztori. Carmen tette ki először, Jenni pedig csak megosztotta. A képen egy asztal volt le fotózva, ami tele volt minden reggelinek megfelelővel. Egy apró szöveg volt rá írva: eats for two (kettőért eszik). 

- És beszéltek? - kérdezte Sergio a délutáni szimulátorozás közben.

- Kivel? - kérdezte Lando.

- Csak nem egy furcsa szerelmi szál? - kérdezte Daniel.

- Nem beszélünk. - feleltem szűkszavúan, de ez persze nekik nem volt elég.

- Nincs jól. Szüksége lenne most rád. - mondta Sergio, a hangjában pedig egy érdekes él volt észrevehető. - Baromi nagy szüksége lenne rád.

- Felfogtam. - forgattam meg a szemem. - Azt hiszem nagyon elrontottam. - temettem a kezembe az arcom.

- Csak hiszed vagy tudod? - kérdezte Sergio.

- Beavatnátok minket is? - kérte Daniel.

- Max összegabalyodott Dr. Wolffal. - felelte Sergio. A hangszóróból pedig egyszerre hallatszott a két McLaren-es pilóta kiáltása. - Majd Max elrontotta.

- Mit csináltál Verstappen? - kérdezte Lando.

- Az utolsó időmérő előtt össze vesztünk. Valami baja volt. Teljesen nyűgös és fáradt volt. Azt mondta hogy ő nem akarja a kis kalandot velem, de azt se tudta hogy mit akar. Este pedig megmondtam neki hogy fejezzük be az egészet. - vontam vállat, mintha mit sem jelentenének ezek a mondatok. Pedig a szívem mélyére hasított az összes szó amit akkor kimondtam.

- Te idióta! - ordított Daniel. - Azt kellett volna mondanod hogy szereted.

- Vagy hogy randizzatok. - állt be a sorba Lando.

- Vagy meghallgathattad volna először őt. - mondta halkan Sergio.

- Te tudsz valamit. - jelentettem ki, ekkor pedig Sergo mögött nyílt az ajtó.

- Elmentünk a nőgyógyászhoz. - hallatszott Carmen hangja. Sergio bólintott. 

- Hogy érzi magát? - kérdezte Sergio. Majd amikor a barátnője suttogott valamit megforgatta a szemét.

- Ha te nem nyírod ki a pályán akkor én fogom a balesete után. - jelentette ki Carmen, majd becsapta az ajtót.

- Mi történt Sergio? Morcos az asszony? - kérdezte Daniel.

- Ah ne akard tudni. - nyöszörögte Sergio.

- Várj nőgyógyászhoz megy és morcos. Csak nem terhes? - nevetett Daniel.

- Az kéne még! Elég most egy terhesség is, nem kéne hogy ő is az legyen. - felelte, majd amikor rájött hogy mit mondott döbbenten nézett a kamerába.

- Miért ki terhes? - kérdezte Lando. Sergio csak hallgatott és nézte a mellette lévő falat. Nekem össze állt a kirakós. Megértettem Jenni reggeli morcosságát, azt a nehéz mondatot amit nem tudod kimondani, majd a ma reggeli szöveget a képen. 

- Nálad van? - kérdeztem.

- Igen. - felelte.

- Két óra és ott vagyok. - feleltem, majd kiléptem a szimulátorból és csomagolni kezdtem, hiszen volt egy utam Monacoba.

Sziustok! Tudom ez elég rovid rész lett. Most elég más fordulatot fog venni a könyv. Lesz szomorú és boldog időszak is. Előre szólok hogy a könyv maximum 20-22 fejezetes lesz. Viszont tervezek második részt is. Ezért ne aggódjatok, jó lesz minden:)