Tettestársak - Egy Eddie Munson történet

1. fejezet - A pokoltüze klub

Péntek. A kedvenc napom a héten. A mai pedig kivételesen jó, mivel végre egyedül maradhatok a házban. A szüleim elutaznak a szünetre, én pedig élvezhetem a magányt. Nem terveztem semmi durvát csinálni, de azért nem jön olyan rosszul ha senki sem kéri számon, hogy hol voltam. De teljesen megbízható vagyok, és a tizennyolcat is pár nap múlva töltöm szóval a szüleim nyugodt szívvel léptek le, hiszen nem tudok nagy galibát okozni.

Legalábbis ezt gondoltam azon a bizonyos pénteken, mikor szó szerint megfordult velem a világ.

_______________________________________________

- Grace! - kiáltotta valaki messziről, amivel teljesen kizökkentett a gondolat menetemből.

- Mi az? - dőltem neki a szekrényemnek és rápillantottam az előttem lihegő Dustinra. Dustin jófej kis srác, de néha már az agyamra ment. Azért mert a szomszédok vagyunk és régebben szinte minden hétvégén vendégeskedtünk az anyukáink miatt, még nem jelenti azt hogy szívesen töltöm vele a tíz perces szünetemet.

- De jó, hogy itt vagy! - mosolygott rám. - Az egész sulit körbefutottam már! - biccentett, és várt.

- Oh, sajnálom, de most már itt vagyok. Szóval mit szeretnél? - érdeklődtem, mert látszólag nem szándékozott elmondani azt, amiért jött.

- Ja, igen, tényleg. Az van, hogy Lucas, tudod ki az a Lucas ugye? - vágott közbe a saját mondatába, és mikor bólintottam folytatta: - Szóval Lucas ma nem ér rá eljönni a pokoltüzébe, pedig egy nagyon fontos alkalom lenne a mai, és arra gondoltam, hogy te eljöhetnél helyette - nézett rám, és próbált kérlelő cukipofát vágni.

- Nézd, én nem nagyon tudom, hogy mi az a pokoltüze klub - rántottam meg a vállam, és idegesen felkaptam a fejem, mert megszólalt a csengő és a folyosó tömege megindult magával sodorva engem is.

- Kérlek Grace! Nagyon fontos lenne! Kapsz pólót is! - mutatott a mellkasára, amiről egy vörös ördög bámult vissza rám.

- Majd meggondolom! - kiáltottam, aztán a tömeg magával vitt és az utolsó amit láttam az Dustin bizakodó feje volt, amint felmutatott hüvelykujjakkal álldogál a kiürült folyosón. Úgy tűnik neki nem volt nyolcadik órája...

Ha ez lehetséges, akkor még jobban elkalandoztak a gondolataim. Már hogy ne tudnám, hogy mi az a pokoltüze klub. Jó, azért olyan sok mindent mégsem tudok róla, csupán annyit, hogy totális kockák járnak oda. Meg ott van az a fura srác. Valami Eddie. Évfolyamtársam, de a nevén kívül teljesen ismeretlen számomra. Ma is olyan idiótán viselkedett. Az asztalon lépkedni, megértem én, hogy rocker meg minden és azt is, hogy nem először végzős, de azért ez mégiscsak túlzás. De az a bunkó Jason megérdemelte. Nem is értem, hogy Chrissy mit szeret annyira benne. Egy öntelt tahó, és biztos vagyok benne hogy Lucas miatta nem tud eljönni ma a pokoltüzébe, ahol nekem kéne őt helyettesíteni. Apropó a mai délutánom. Valószínűleg nem fog összejönni ez a nyugis este, ahol elkezdhetem élvezni a magány örömét. Helyette inkább megyek valami társasozós csapathoz, akik dobókockákkal öldökölnek szörnyeket.

Mintha a be és kicsengő között egy másodperc telt volna el, álltam idegesen a kiürült folyosón. Végigültem volna még tíz biológiát is, csakhogy elkerüljem ezt a találkozást. Egyetlen ismerősöm Dustin lesz, aki elég sovány vigasz volt jelen helyzetemben. Megráztam a fejem, vettem egy mély levegőt, és találomra elindultam az üres termek között. Lépteket hallottam, és jobbra fordultam. Szembe találkoztam Dustinnal, Mike-al, és egy fiatalabb lánnyal, aki egy amerikai zászlót viselt palástként.

- Sziasztok! - intettem, és a következő reakciókat kaptam: Dustinnak felragyog a szeme, aztán rögtön ki is alszik, Mike, akinek csak a nevét tudtam zavartan nézett a barátjára, a lány pedig kifejezetten úgy méregetett, mint aki a vetélytársát látná bennem. - Grace vagyok! - tettem hozzá, és kínosan vártam valami reakciót.