6. fejezet - HI

73 5 0
                                    

Fogalmam sem volt, hogy mit keressek. Amikor feljöttem levegőért, hallottam, ahogy a rendőrök Max-éket kergetik. Tekintetemmel a csónakot kerestem, és meglepődve vettem észre, hogy üres. Ezek szerint vagy mindenki beugrott, vagy inkább nem gondoltam bele a mondat második felébe. 

Végre odaértem, és megkapaszkodtam az oldalában, hogy kifújjam magam. Mély levegőt vettem, és lemerültem. Sokáig keresgéltem, mire észrevettem a pirosan derengő foltot. Az utolsó levegőmmel odaúsztam, és elborzadva láttam, hogy tényleg van ott egy rés, amit kapunak lehet nevezni. Feljöttem levegőért, majd újból lemerültem, és teljes erőmből neki úsztam a nyálkás hártyának. Mikor úgy éreztem, hogy nem vesz többé körül víz, kinyitottam a szemem. A következő látvány fogadott: Egy tisztáson álltam, körülöttünk végig erdő húzódott. Sötét volt, mintha éjszaka lett volna. És büdös volt, nagyon büdös. Mindenhonnan furcsa zajok hallatszódtak, és a földet csápok hálózták be. Ekkor vettem csak észre őket. Steve a földön fetrengett és egy denevérhez hasonlító lény fojtogatta. Nancy és Robin evezőkkel próbálták levakarni a fiúról a támadót. Eddie, pedig a sorra következő denevéreket csapkodta egy evezővel. Egyenlőre nem vettek észre. Kerestem valami hosszú fegyverként használható tárgyat a földön, de csak egy szálkás deszkát találtam. Felkaptam, és minden erőmet bevetve lecsaptam egy dögöt, ami Eddie háta mögött volt.

- Grace? - vett észre a fiú. - Hú, kösz - látta meg a döglött denevért a lábától nagyjából tíz centire. Én csak bólintottam, és Steve-ékhez siettem. De már nem volt rám szükség. Az előbb még félholt fiú, teljesen átszellemülve csapkodta a támadóját, majd mikor az megdöglött, kettétépte. Mindenki pislogás nélkül meredt rá, aztán pedig rám.

- Steve jól vagy? - futottunk oda.

- Kiharaptak belőlem egy darabot, de egyébként minden rendben - válaszolt a fiú kurtán. - Grace te mit csinálsz itt? - nézett rám, és vele együtt mindenki.

- A zsaruk felfedeztek minket. A többiek azt mondták hogy elvonják a figyelmüket én pedig menjek utánatok, mert nem kaphatnak el - foglaltam gyorsan össze. - Mi a franc van itt? - fordultam körbe.

- Üdv a hellyel lefelében! - vigyorodott el Steve. - Hogy tetszik?

- Csodás...

- Szerintetek a denevérek veszettek? - kérdezte egyszer csak Robin. - Mert a veszettség az egyik legnagyobb félelmem, és mire észrevennénk a tüneteket, te már halott vagy- fordult Steve felé.

Most ő kapott értetlen pillantásokat, majd újra meghallottuk a denevérek hangjait. Öt darab dög repült felénk, de nem támadtak azonnal ránk, hanem a kapu körül szálltak le, elzárva ezzel a hazautat.

- Nincsenek is olyan sokan - suttogta Steve, mikor mindenki mögé menekült.  - Simán elbírunk velük nem? - pillantott ránk hátra. Ám ekkor az erdő felől újabb denevérek bukkantak elő.

- Mit is mondtál? - suttogta idegesen Nancy. - Az erdőbe! - kiáltotta, és futni kezdtünk.

_____________________________________


Döbbenten vettem észre, hogy ez a hellyel lefele pontosan olyan mint Hawkins, csak egy horror verzióban. Ez pontosan akkor esett le, mikor hosszadalmas futkorászás után megérkeztünk a koponyakő para változatához. Itt is indák meg csápok voltak, és a bűz sem múlt el. Rémülten guggoltunk egy lapos kő alatt, és a lélegzetünket visszafojtva hallgattuk, ahogy a denevérek gyülekeznek, remélhetőleg nem felettünk. Az égbolt vörös volt, és néha villámok szelték át. Az idegen hangok miatt nagyobb levegőt sem mertem venni, mert féltem, hogy valami észrevesz bennünket. Némán guggoltunk, de egyszer csak azt vettem észre, hogy az ujjaim önkéntelenül is Eddie-ére kulcsolódnak. Tudtam, hogy ő is ezt akarja, mert egy erősebb sikolyra egyszerre mozdultak meg a kezeink, és akaratlanul is a másikat kerestük. Nem mertem a fiúra nézni, hanem szigorúan bámultam előre, mint ahogy azt a többiek is tették, de talán egy kicsit nyugodtabb lettem. Mikor elhaltak a hangok, és láttuk, ahogy a denevérek elrepülnek, előmerészkedtünk. A kezeink azonnal elhúzódtak egymástól, ami jól jött, mert csakis a túlélésre akartam koncentrálni. Elindultunk ki az erdőből, de Steve egyszer csak megbotlott, és az oldalához kapott.

Tettestársak - Egy Eddie Munson történetDonde viven las historias. Descúbrelo ahora