Tettestársak - Egy Eddie Munson történet

2. fejezet - Vecna átka

Nehezen aludtam el. Sőt, inkább rettegtem elaludni. Folyamatosan Eddie-n járt az agyam és azon, hogy mégis mi a fene történt ott tegnap éjjel. Tudtam, hogy nem tehette a fiú. Igen, drogozik és az alkoholt sem veti meg, de gyilkolni nem gyilkolna.

Olyan hajnali öt körül feladtam, hogy valaha is elalszok, szóval összeszedtem magam, és újból elindultam a lakókocsi telephez. Tudni akartam hogy mi történt, és Eddie-vel is beszélni akartam, bár kötve hiszem, hogy visszatért volna Chrissy-hez. De valamit muszáj voltam tenni, nem bírok egy helyben álldogálni, miközben ez történt. Amint megérkeztem rémülten vettem észre, hogy rendőrautók villognak Eddie lakókocsija körül, és egyre nagyobb tömeg gyülekezik a kordonok előtt. Észrevettem Max-t, akivel régebben együtt gördeszkáztunk, de egy idő után már nem tartottuk a kapcsolatot. Láttam, hogy ő is észrevett, ezért odafutottam hozzá és megálltam mellette.

- Mi történt? - kérdeztem. Eszemben sem volt formális beszélgetést kezdeményezni, ahhoz túl jól ismeretem őt.

- Találtak egy hullát Eddie házában - közölte szárazon, én pedig jobbnak láttam hallgatni arról, hogy tegnap este én is itt jártam.

- De ugye nem ő tette? - fordultam ismét felé.

- Nem tudom - tárta szét a karját. - De elmegyek Dustinhoz, neki tudnia kell róla. Jössz? - indult el, én pedig kérdés nélkül követtem.

Mikor megérkeztünk a házhoz, Dustin azonnal beengedett minket, majd közölte, hogy az előbb látták a híreket a TV-ben. Bezárkóztunk a szobájába, és azonnal elkezdtük megvitatni a történteket:

- Chrissy Cunningham? Biztos vagy benne? - kérdezte döbbentem Dustin.

- Igen, pompomlány ruhában volt - válaszolt Max, és mikor folytatta volna, közbeszóltam:

- Figyu srácok, én tegnap este elmentem Eddie-hez, mert nálam maradt a kocka - néztem Dustinra - Vissza akartam adni, de mikor megérkeztem, kivágódott az ajtó, és kihorant, majd eszeveszetten elhajtott a kocsijával. Egy darabig követtem, de nem lassított, szóval visszamentem, hogy megnézzem mitől ijedt meg ennyire. Mikor bementem Chrissy holtteste fogadott, de nagyon furcsa volt... - itt elhalt a hangom, felidézve az emlékeket, és nem fejeztem be a mondatot. Max és Dustin döbbenten meredt rám.

- És aztán mit csináltál? - kérdezte Max.

- Hazamentem, magamra zártam az ajtót, és aludni próbáltam, de nem ment - foglaltam össze az elmúlt hét órámat. - Reggel meg visszamentem, mert, mert nem is tudom nem tudtam otthon ülni - tártam szét a karom idegesen.

- Oké - Dustin idegesen járkálni kezdett. - Max, te láttál még valamit? Mégiscsak ott laksz.

- Eddie és Chrissy együtt érkezett. Ennyi - válaszolt, bennem meg egy kis féltékenység lobbant fel. Mit akarhatott Chrissy-től?

- Szóltál a zsaruknak?

- Nem. De biztos más is látta őket együtt - felelte a lány, én pedig lesokkoltam. - Elég feltűnő páros.

- Baszki! - és most én kezdtem el idegesen járkálni. Eszembe sem jutott, hogy tegnap este valaki még ébren lehetett. Engem is láttak ott. Én is jártam bent a házban...

- Mi az? - kiáltották, majd láttam, ahogy lassan mindkettőjüknek leesik.

- Baszki! - vágta rá Dustin is.

- Eddie neve még nem hangzott el - próbált kiutat találni Max - de biztos, hogy ő lesz a főgyanúsított. Illetve ti... - pontosított, és idegesen összenézett Dustin-nal.

- Ez őrület! - hadarta a fiú. - Ez nem Eddie műve, az biztos! - Én pedig bólintottam. Tudtam, hogy a hajasbaba nem lenne képes gyilkolni.

- Biz-tos! - tagolta újra, látván Max kételkedő fejét.