Tettestársak - Egy Eddie Munson történet

10. fejezet - Két nappal később

- Kevesebb,  mint negyvennyolc órával ezelőtt egy 7,4 - es erősségű földrengés rázta meg az Indianapolis-tól 120 km-re fekvő Hawkins csendes városát. A rengések összefügghetnek a huszonegy éves Eddie Munson gyilkossal. A férfi a Pokoltüze klub szekta alapítója, és aktív tagja  - olvasta fel monoton hangon a tv-ben egy fószer.

- Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni! - dünnyögtem magam elé, de anyukám meghallotta.

- Grace! Megértem, hogy nem vagy hajlandó elmondani nekünk hogy mi történt ott veled, de viselkedj! - csóválta meg a fejét. - Te nem vagy ilyen! És ne védd azt a férfit!

- Bocs! - legyintettem, és a fejhallgatómat a fejemre véve kiléptem a házból.

- Hová mész? - kiáltott utánam.

- A kórházba - majd látva eltorzult fejét, hozzá tettem: - Dustin-hoz, nyugi!

- De őt már kiengedték nem? - gondolta át, én pedig az ajkamba harapva megráztam a fejem.

- Visszahívták kontrollra! - improvizáltam, és meg sem várva a válaszát felpattantam a biciklimre és elhajtottam.

A szüleim hallani sem akartak Eddie-ről. Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy ő nem tehet semmiről nem hittek nekem. Sőt, pszichológushoz akarnak vinni. Nem elég nekik hogy a vakációjuk közepén hazahívják őket, mert eltűnt a gyerekük, de még ki is kell őt magyarázni egy gyilkossági ügyből. Valahol megértem az ő álláspontjukat is. Aznap reggel talpig véres és szétszaggatott ruhával zuhantam be a kocsiba, ahol a hirtelen adrenalin hiánytól majdnem elájultam. Otthon aztán ment az üvöltözés, majd közölték hogy azonnal elköltözünk. Akkor zuhantam össze mégegyszer. A híradóból folyamatosan Eddie neve folyt, a Pokoltüze klub-ot szektának nyilvánították és arra kérték a lakosokat, hogy hagyják el a várost. Anyáméknak pedig nem is kellett több. Csupán annyit kértem, hogy adjanak még pár napot ameddig lerendezem magamban a dolgokat. Ebbe pedig szerencsére belementek.

A kórházban rengetegen voltak. A betegek kilencven kilenc százaléka a földrengésben sérült meg. Aztán ott volt Eddie Munson is. Ez volt a második alkalom, hogy itt jártam. Tegnap bejöttem Dustin-hoz, aki szerencsére teljesen jól volt. Ellátták a lábát, és kapott egy mankót is. Kiderült, hogy ő már próbálkozott bejutni Eddie-hez, de elmondása alapján jobban őrzik őt, mint egy gyilkost. Erre a hasonlatra vágtam egy grimaszt, de nem érdekelt túlzottan. Mivel volt egy tervem.

A recepciós nem volt a helyén, így megkönnyebbülten folytattam az utam. A földszinti emelet legvégén volt a szobája. Határozott léptekkel közeledtem, és igyekeztem ignorálni a felháborodott tekinteteket. Mivel abban az irányban nem volt több beteg, csak ő.

- Nem mehet tovább! - lépett elém egy magas, egyenruhát viselő férfi.

Nyeltem egy nagyot, és félénken rámosolyogtam.

- Eddie Munson-nal szeretnék beszélni! - pislogtam gyorsan kettőt.

- Azt nem hiszem, kisasszony! - lépett közelebb a katona.

A háttérben a másik feszülten figyelt.

- Miért?

- Mert Eddie Munson-t gyilkossággal vádolják! - felelte gúnyosan. - Csak a rokonai látogathatják meg, de ön nem tűnik Wayne Munson-nak! - mondta fel a fiú adatlapját.

- Nem, valóban nem így hívnak - ismertem el. - De én is családtag vagyok! - nyeltem egy hatalmasat: - Én a jegyese vagyok! - mutattam fel a jobb kezem, ahol az ujjamon Eddie gyűrűje virított.

A katona meglepetten felvonta a szemöldökét, és felé hajolva megvizsgálta az ékszert.

- Valóban? - kérdezte, és idegesen vizslatott.