Love is in the air in Barcelona

II. Fejezet

Hosszú volt a hétvége, ugyanis elég lassan telt az idõ, de VÉGRE elérkeztünk a hétfõhöz. Szokás szerint apával mentem, ahogy a nyár eddigi összes napján ezt tettem. Amikor megérkeztünk már volt ott pár játékos a csapatból, köztük Frenkie De Jong is, aki annak ellenére, hogy majdnem 10 évvel idõsebb nálam, a legjobb barátomnak mondhatom. Oda mentem hozzá és átöleltem. Õ viszonozta azt, és miközben átölelt az apámra, majd rám nézett.

- Hogy van az én kedvenc edzõm lánya? - kérdezte JÓ hangosan, hogy apa is hallja. El is érte vele a célját, de nem azt a választ kapta, amire számított.

- Ne hízelegj Frenkie, azért mert a lányom legjobb barátjának mondhatod magad, ugyanannyi kört kell futnod mint a többieknek.

- Ne már! - felelte szórakozottan.

- Frenkie! - szóltam rá, mielõtt elmerült volna önsajnálatában.

- Igen, figyelek.

- Remélem is. Képzeld el, hogy Lewandowski ma érkezik meg a városba, és már ma bemutatják elvileg.

- Komolyan?! - kérdezte meglepetten.

- Igen, és...

- Tudtam. - mondta váratlanul, amitõl kicsit lelombozódtam.

- Ahj sejthettem volna.

Fogtam magam, és az öltözõk felé indultam, duzzogva. Frenkie utánam futott, megérintette a vállamat, és hátra szólt:

- Aki utoljára ér az öltözõkhöz, az takarítja ki.

A mondat hallatán utána eredtem. Persze tudtam, hogy igazából nincs tétje a dolognak, mert az öltözõket a takarítók takarítják, de imádtam Frenkie ellen versenyezni. Az öltözõkhöz érve megálltam, és bevártam a lehagyott Frenkiet. Persze az elsõ dolga az volt, hogy megmagyarázza, hogy miért elõztem le. Ezeken az érveken mindig jót nevettem, ezért kíváncsian figyeltem rá.

- Neked könnyû, neked nem lesz még egy edzésed ezután az apáddal, én pedig nem akartam kifárasztani magam elõre.

Most is jót nevettem rajta, majd finoman vállba boxoltam. Már épp indulni készültem ,a mikor Frenkie utánam szólt:

- Amúgy kösz az infót, Lewandowskiról. Idebent még senki nem tudja.

Leesett az állam, de nem volt lehetõségem utána menni, mert eltûnt az öltözõbe. Ezek után az edzõ pálya felé vettem az irányt, ahol az apám és a segédedzõk már össze állították a mai edzés menetét. Én leültem a kispadra, elõvettem a mobilomat és megnyitottam az instagrammot. A játékosok 10 perc múlva kezdtek el megérkezni a pályára. A legtöbbjük oda jött hozzám, rám köszönt és lepacsizott velem, némelyikük még le is állt velem pár szót beszélni. Amikor Pedri lépett oda hozzám felálltam és átöleltem, ugyanis azt mondta, hogy õ nem Sergio ( Busquets ), és ne adjak neki pacsit. Ebben igaza volt, ezért megegyeztünk az ölelésben. Újabb 10 perc elteltével mindenki megérkezett a pályára, Frenkie kivételével. A többiek elkezdték bemelegítõ köreiket, Frenkie pedig nagy elnézések közepette lépett ki az épületbõl. Mielõtt csatlakozott volna társaihoz, oda futott hozzám, kikakpta a kezembõl a telefont, és azzal együtt futott fel a pályára. Már indultam volna utána, amikor rájöttem, hogy felesleges, ezért vissza ültem a helyemre.