Love is in the air in Barcelona

IV. Fejezet

Pár percel késõbb már az öltözõnél is voltam, és bekopogtam az ajtón.

- Gyere! - szólt ki Sergio, én pedig csukott szemmel benyitottam. Persze Frenkie ezt sem hagyhatta szó nélkül, és felkiáltott:

- Na de Emma!

- Fogd be! - kiabáltam vissza neki, majd egy sokkal kedvesebb hang gazdája lépett oda hozzám.

- Kinyithatod a szemed. - mondta Sergio. - Miért jöttél? - kérdezte.

- Apám azt üzeni, hogy siessetek, mert 5 perc múlva kezdõdik a statisztika.

Busquets az órára nézett, és értetlen fejet vágott.

- Az lehetetlen, csak 20 perc múlva lesz 3 óra.

- Igen, de ma 15 percel elõbb kezdõdik.- mondtam, majd gyorsan elhagytam a helyiséget, nehogy még több kérdéssel bombázzanak meg. Azt viszont mindnyájan tudták, ha apa velem üzen, akkor azt komolyan kell venni. Így hát 3 perc múlva már tele volt a terem, ahol a statisztikai órák zajlottak. Amikor apa belépett nem hitt a szemének, hogy mindenki idõben a teremben van. Rámnézett, én pedig rá kacsintottam, majd elkezdte az órát. Másfél órával késõbb az utolsó mondat is elhagyta a száját, és mikor kifele indult a csapat is elkezdett szedelõcködni. Mikor apa meglátta ezt, megtorpant, és visszahajolt egy pillanatra.

- Még maradjatok!

A fiúk értetlenül összenéztek, majd szinte egyszerre vándorólt át a tekintetük rám.

- Te biztos tudsz valamit Emma. Ha nagyon szépen megkérlek elárulod nekünk? - Tette össze két kezét Memphis.

- Úgy is mindjárt meglátjátok. - válaszoltam fel sem nézve a könyvbõl, amit a kezemben tartottam. Magamban hálát adtam Frenkienek, hogy senkinek nem mondta el a most következõ eseményt. 10 percel késõbb apa újból belépett  terembe Joan Laporta társaságában. Mindenki õket nézte, és ekorra már az én kezemben sem volt könyv.

- Sziasztok! - köszöntötte a csapatot Laporta - Örülök, hogy ismét találkozunk, amire az utóbbi idõben gyakran kerül sor. Bizonyára tudni szeretnétek, hogy mért lettetek itt tartva, ennek az oka egy újabb játékos érkezése. - a fiúk egyáltalán nem lepõdtek meg a bejelentésen, ezért Laporta folytatta - Biztos éget titeket a kíváncsiság, hogy ki is lehet az.

Majd Laporta intett a kezével, és Lewandowski az ügynöke kíséretében belépett a helyiségbe. A fiatalabbak összenéztek, és eltátották a szájukart, míg az idõsebbek jól leplezték meglepettségüket, és régi ismerõsként üdvözölték a játékost.

- Szerintem õt senkinek nem kell bemutatnom, de azért mégis, mert így illik. Szóval üdvözöljétek a klub legújabb játékosát, Robert Lewandowskit.

A csapat tapsolt, Lewandowski pedig felemelte a kezét üdvözlés képpen. Miután Laporta és az ügynök elhagyták a helyiséget, a fiúk kisebb csoportokba léptek oda Lewandowskihoz köszönteni õt. Elõször Sergio, Jordi (Alba), Sergi (Roberto) és Marc ( ter Stegen) lépett oda hozzá. Üdvözölték egymást, és már közösen nevettek a Bayern ellen elszenvedett 8:2-es vereségen. Aztán szépen sorban a többiek is oda mentek gratulálni, majd mindenki haza indult. A végén már csak apa, Lewandowski és én maradtam a teremben. Kapva kaptam az alkalmon, és oda léptem apa mellé. Apa rámnézett, de csak egy pillanatra, aztán megint felkapta a fejét.

- Robert had mutassak be neked valakit. Õ a lányom Emma. Remélem, hogy nem fog edzésközben zavarni, ugyanis mindegyiken részt vesz.

Robertre mosolyogtam, aki a kezét nyújtotta felém. Bele telt egy kis idõbe, mire rájöttem, hogy mit akar. Én is kinyújtottam a kezem, és kezet ráztam vele. Ezután együtt indultunk ki, majd Laporta irodájánál elváltak útjaink. Próbáltam önuralmat gyakorolni, hogy a sikítás ne most, hanem inkább a kocsiban jöjjön rám, és ez egész jól sikerült.