Love is in the air in Barcelona

V. Fejezet

A következõ napok nem a megszokott módon teltek, ugyanis Lewandowski már az 1. napján "óriási követõ táborra" tett szert, de inkább a vele egykorúak keresték a társaságát. Így hát Frenkievel sem beszéltünk már olyan sokat, sõt szinte nem is beszéltünk. Ez is az egyik oka volt annak, hogy az utóbbi idõben már nem napi rendszerességgel látogattam az edzéseket. Persze ez (a nem Lewandowski társaságát élvezõ) fiataloknak feltûnt, és az egyik nap ezt szóvá is tette az egyikük. Esõs nap volt, ezért nem mentem ki a pályára. Apa irodájában olvasgattam, amikor kopogásra lettem figyelmes. Ki szóltam az illetõnek, hogy jöhet, és a nyitódó ajtó mögött Pedri alakját véltem felfedezni. Elmosolyodtam, amikor megláttam, és a mellettem lévõ üres helyre mutattam a kanapén.

- Áá nem ülök le, apád megöl, ha itt talál. - kérdõ arckifejezésemet látva inkább gyorsan a tárgyra tért. - Figyelj én csak megakartam kérdezni, hogy hogy vagy mostanában. Mármint észre vettem, hogy mostanában kevesebbet jársz be, és csak tudni szeretném, hogy minden rendben van-e.

- Persze, igen. - hazudtam. Pedri jófej srác volt, de sosem álltunk olyan közel egymáshoz, hogy most ebben a pillanatban kiöntsem neki a lelkem.

- Aha, csak mert már Frenkievel sem beszélsz annyit, és...

- Igen, mert Frenkie Robert társaságához tartozik, ahogyan még jó néhányan. Van még valami?

- Igen, nézd ezt mi is észre vettük, szóval csak annyi, hogy hozzánk nyugodtan oda jöhetsz, ha van kedved.

- Aranyos vagy!

egy ideig farkasszemet néztünk, aztán Pedri észbe kapott, és kisietett a szobából.

Ezek után a dolgok mondjuk úgy, hogy 360 fokos fordulatot vettek. Már nem a idõsebbek társaságát kerestem, hanem inkább a hozzám hasonló korúakét élveztem, Bár még így is én voltam a legfiatalabb közülük. Egy augusztusi nap végén a fiúkat vártam az öltözõk elõtt, és az estén gondolkodtam. Az idõsebbek mind korábban mentek el, én pedig már magamban szidtam Pedriéket, mert nem értettem, hogy mi tart ennyi ideig. Pár percel késõbb Ansu és Balde lépett ki hozzám.

- Na végre. Hol van a másik kettõ? - estem nekik, amitõl kicsit hátra hõköltek, de azért válaszoltak.

- Bent táncolnak, azt mondták, hogy valami trend. Mi már meguntuk, ezért jöttünk ki. - felelte Ansu, majd beordított az öltözõbe egy "siessetek már!"-t. Pedri és Gavi 2 percen belül a folyosón voltak, és egyszerre indultunk el kifelé. Az ajtó elõtt megálltam, és feléjük fordultam.

- Nem megyünk el ma este valahová?

- Hová? - kérdezték egyszerre.

- Mondjuk a Blaugrana klubba, úgyis péntek van.

- Oké menjünk! - vágta rá Pedri - majd én vezetek.

Mindenki bólogatott, majd elköszöntünk egymástól. Én apához indultam, aki már a kocsiban várt rám. Beszálltam mellé, és köszönés helyett egybõl egy kérdést intézett felém.

- Mi tartott ilyen sokáig?

- Neked is szia!

- Ne haragudj, csak már vagy 20 perce rád várok. - mondta sajnálkozva, majd a vállamra tette a kezét - Szóval?

- Figyelj, tudom, hogy mindig azt mondod, hogy Pedri és Gavi a te és Andrés (Iniesta) utódai, de tudod mit csináltak az öltözõbe?

- Had halljam.

- Táncoltak, mert van egy trend, amit persze õk sem hagyhattak ki. Amikor ti ennyi idõsek voltatok minden figyelmeteket a pályára összpontosítottátok.

- Emma a világ változik, te pedig nem vagy ténylegesen kiakadva rájuk, csak azt akarod, hogy rossz szemmel nézzek rájuk, és hogy a következõ edzésen plusz feladatot kapjanak.

- Ahj, pedig majdnem bejött, túl jól ismersz.

- Hiába is, az apád vagyok, le sem tagadhatnál.

- Nem is akarlak. - válaszoltam, majd elindultunk haza fele.