Love is in the air in Barcelona

III. Fejezet

Fél órával késõbb végeztek a futással, és neki álltak a nyújtásnak. Frenkie ilyenkor dobta vissza a mobilomat, és szerencséje volt, hogy elkaptam. Mikor belenéztem, észre vettem, hogy páran reagáltak az instagram sztorimra, amit felettébb furcsának tartottam, ugyanis én nem tettem ki semmit. Megnyitottam az alkalmazást, és majdnem megint elindultam a pálya felé. Frenkie tett ki egyet az oldalamra, de nem egyedül. A videón rajta kívül még szerepel Memphis (Depay), Andreas (Christensen) Pedri és Gavi. Megnyitottam a SAJÁT sztorimat, és felhangosítva nézni kezdtem.

- Sziasztok srácok lányok! Frenkie vagyok, õ itt személyesen Memphis Depay, mögöttem Andreas Christensen látható, hátrébb pedig a junior részleg Pedri és Gavi életnagyságban. Reméljük, hogy jól telik a napotok, mi éppen bemelegítünk, Emmácska pedig a kispadon mérgelõdik, mert lenyúltam a mobilját. Na mindegy legyetek jók!

A videó végén mind az öten mutattak valamit a kezükkel, majd véget ért a felvétel. Még csak negyed órája volt kint a videó, még is több 100-an látták, és rengetegen reagáltak is rá. Ezeknek a többsége a "kamu" szóból állt, ugyanis EDDIG nem igazán mutattam meg a z életem ezen felét a közösségi médiának. 2 óra elteltével a kételkedõ üzenetek megsokszorozódtak, és ki találtam, hogy hogyan fogok rájuk reagálni. Az edzés végén el is indítottam egy felvételt.

- Sziasztok, sosem csináltam még ilyet, de kedves Frenkie De Jong elintézte, hogy sor kerüljön rá. Rengeteg üzenetet kaptam az elõzõ videóval kapcsolatban, ezért is csinálom ezt a felvételt, mert az üzenet küldõk többsége természetesen nem hisz a videó valódiságában. Szóval a csapat most végzett az edzéssel, és biztos vagyok benne, hogy Mr. De Jong szívesen beszámol róla.

Frenkie oda lépett hozzám, mit sem sejtve a videóról, és én egybõl neki szegeztem egy kérdést.

- Hello kedves Frenkie De Jong, mesélj a mai edzésrõl. Milyen volt?

- Ki kérdezi?

- A rajongóid. - válaszoltam mosolyogva, és Frenkie látta, hogy alig tudom vissza tartani a nevetésemet. Ezért csak szórakozottan ennyit mondott:

- Menj a fenébe, kifáradtam.

Ezen a pontos már nem bírtam tovább, és nehezemre esett elmondani a videóba az utolsó két mondatot.

- Na igen, õ Frenkie. De most inkább utána megyek, nehogy halálra sértõdjön.

Leállítottam a felvételt, gyorsan posztoltam a videót, és még idõben utólértem Frenkiet.

- Mit szólsz a kis bejelentkezésünkhöz? - kérdezte.

- Eldobtam az agyam. - feleltem, mire elnevette magát, és bement az öltözõbe. Én apa irodájába mentem. Amikor beléptem egyedül volt, és az asztalánál ült. Ahogy körbe néztem, láttam, hogy már minden elõ van készítve a statisztikához, ami fura, mert csak 30 perc múlva kezdõdik az óra. Leültem vele szemben, majd ráköszöntem.

- Szia!

- Szia, milyen volt az edzés?

- Öhm jó, de te nem voltál ott?

- Sajnos nem tudtam. Elõbb kell elkezdeni a statisztikát, hogy a végén jusson idõ bemutatni Lewandowskit

A név hallatán felkaptam a fejem. Az edzés alatt teljesen kiment a fejembõl, hogy még ez is vár ránk ma (meg a videó miatt azt sem vettem észre, hogy apa nincs ott a pályán, de ez lényegtelen).

- Remélem a fiúk sietnek az öltözéssel.

- Szóljak nekik? - kérdeztem.

- Megtennéd?

- Óóó ezer örömmel. - feleltem csintalan mosollyal. Felálltam, és a sarokban álló könyves polchoz léptem. Leemeltem róla egy könyvet, majd kimentem a szobából.