Love is in the air in Barcelona

XI. Fejezet

Gavi leintett egy taxit, és bemondott egy címet a sofõrnek. Számomra a cím ismeretlen volt, ezért némi kíváncsiság fogott el. 20 percel késõbb egy nagyobb domb tetején álltunk meg. Gavi kifizette az utat, majd útjára bocsájtotta a sofõrt. Leültünk egy padra, és onnan figyeltük a város mögött lemenõ napot. Egészen sokáig egy szót sem szóltunk, csak gyönyörködtünk a tájban. Amikor már majdnem sötét lett Gavi átkarolta a vállam, én pedig közelebb húzódtam hozzá. Az érintésére kissé megremegett a testem, mire õ elhúzódott, és némi rémületet véltem felfedezni az arcán.

- Fázol?

- Nem, dehogyis. - de mire ezt kimondtam, már a kezembe is nyomta a pulcsiját. Nem akartam ellenkezni, és egyébként is kezdett lehûlni az idõ, ezért felvettem. Az illata egyszerûen csodálatos volt, sokkal jobb, mint amilyet valaha is elképzeltem. Amikor már teljesen lement a nap, elég kínosan éreztem magam a sötétben, ezért megtörtem a csendet.

- Miért pont ide hoztál?

- Ez a kedvenc helyem, ide járok kiszellõztetni a fejem. Még soha senkinek nem mutattam meg.

Újból átkarolta a vállamat, és magához vont. Ez után nem esett több szó köztünk, csak félórával késõbb, amikor megnéztem az idõt. Rögtön felpattantam, és Gavi nem tudta elképzelni, hogy mi bajom van.

- Mi az, mi történt? - kérdezte egybõl.

- Nézd. - feleltem, és megmutattam neki a telefonom kijelzõjét. Azt látva õ is felpattant, és gyorsan hívott egy közelben lévõ taxit. Kb. 5 percel késõbb már a taxiban ültünk, negyedóra múlva pedig be is kanyarodtunk az utcánkba. Kicsit késõbb az autó megállt, és mielõtt kiszálltam leakartam venni a pulcsit, de a gazdája nem engedte. Megköszöntem neki, majd bementem a házba. Anyáék aggódó képével találtam szembe magam, amitõl másodpercek alatt elillant a jókedvem.

- Hol jártál? Ha szabad kérdeznem. - tette fel az 1. kérdést apa.

- És mi ez a pulcsi rajtad? - nézett végig rajtam anya.

Én elakartam mondani nekik mindent, de nem ment. Túl fáradt voltam, és nem volt kedvem magyarázkodni, fõleg Gavit nem akartam megemlíteni, mert apa úgy tudja, hogy nem érezte jól magát. Tehát rövidre zártam a beszélgetést.

- Mindegy, úgysem értenétek.

Majd felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót, és bevetettem magam az ágyamba. Nem volt kedvem zuhanyozni, folyamatosan a történtek jártak az eszemben, amíg el nem aludtam.