Vesztésre álltunk, ráadásul 2 gólos hátrányunk volt. Ilyenkor már megbántam, hogy rábeszéltem Gavit a kispadra, mert tudtam, hogy magát fogja hibáztatni. A játékvezetõ 10 percel késõbb belefújt a sípjába, véget vetve ezzel a 2. félidõnek is. Ekkor figyeltem fel arra, amit Gavi mondott. A Bayernbõl csak néhányan mentek oda kezet fogni ellenfeleikkel. Thomas Müller, Leroy Sané és Manuel Neuer elsõsorban Lewandowskihoz mentek, de néhány csapattársával is kezet fogtak. Dayot Upamecano, Benjamin Pavard, Lucas Hernández és Kingsley Coman francia társaikhoz léptek oda, Ousmane Dembelehez és Jules Koundehoz. Éjfél körül értünk vissza a hotelba, és mindenki rögtön a szobájába ment. Nem próbáltam meg beszélni senkivel (fõleg nem apával és Gavival), mert tudtam, hogy mekkora nyomás van most rajtuk. Másnap reggel 8-kor már a reptéren voltunk, 9-kor pedig fel is szállt a gépünk. Frenkie mellé ültem, mert Gavi és Pedri egymás mellett foglaltak helyet. A felszállást követõen Frenkie izgatott arcal felém fordult.
- Neked meg mi bajod? - kérdeztem tõle.
- Mesélj, mi volt Gavival az öltözõben?
A kérdés hallatán eltátottam a számat.
- De te honnan...
- Legyen elég annyi, hogy szemmel tartalak, ebbõl látszik, hogy hûséges barátod vagyok. Na most pedig kezdj el nekem csiripelni.
Rámosolyogtam, majd mindent elmeséltem neki, ami az öltözõben történt. Mire az öleléshez értem Frenkie majdnem felsikított, de gyorsan befogtam a száját, nehogy ránk vonja a figyelmet.
A következõ mérkõzést szombaton játszották, az Elche ellen (Spanyol bajnokság). Csütörtökön van a leghosszabb napom, ezért csak fél 4 körül szoktam odaérni az akadémiára. Amikor bementem a kapukon észre vettem Gavit, aki futólépésben igyekezett oda érni az edzésre. Elég csúnyán elkésett. ezért oda mentem hozzá.
- Gavi! Várj! - Gavi hátranézett, aztán megint elõre.
- Ne haragudj Emma, de most nem érek rá, így is késésben vagyok.
- Tudom, ezért akarlak figyelmeztetni.
Gavi végre megállt, és én is kifújtam magam.
- Figyelmeztetni? Engem, miért?
- Azért, mert ismerem apámat. Inkább jelents beteget, mint hogy bemenj arra az edzésre.
Gavi egy pillanatig elgondolkodott a javaslatomon, majd rámnézett.
- Igazad van, kösz. - mondta, majd úgy tûnt, hogy elindul visszafelé, ezért én is elindultam a másik irányba. Alig tettem meg pár lépést, amikor meghallottam a nevemet.
- Emma!
Olyan nagy lendülettel fordultam meg, hogy majdnem elestem. Gavi felém sétált, kicsit zavart arckifejezéssel.
- Mit csinálsz? Mondtam, hogy menj haza! - parancsoltam rá.
- Tudom, de nem akarok. Nincs kedved elmenni valahova?
"Dehogynem, ez nem kérdés", gondoltam magamban, de kívülrõl tanácstalan voltam.
- Nem baj, ha nincs, csak...
- De van. - vágtam rá gyorsan, mielõtt elszalasztottam volna ezt a tökéletes lehetõséget. Gavi elmosolyodott, majd együtt elhagytuk az akadémiát.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Love is in the air in Barcelona
Любовные романыEmma Hernández nem egy átlagos 16 éves lány. Xavi Hernández, a korábbi Barca játékos, és jelenlegi Barca edző lánya. Emma és Gavi az elején tudomást sem vesznek egymásról, de aztán egy fontos személy érkezése mindent megváltoztat.
