Love is in the air in Barcelona

VIII. Fejezet

Másnap elkezdõdött az iskola, ami miatt nem tudtam ott lenni a délelõtti edzéseken, de a statisztikára mindig idõben megérkeztem. 1 héttel késõbb a Bajnokok Ligája is elkezdõdött, és a csapat kitartóan készült az 1. meccsre, amelyet hazai pályán játszottunk a Viktoria Plzen ellen. Telt ház volt a Camp Nouban, és mindenki feszült kíváncsisággal kísérte végig az eseményeket. A meccset végül 5-1-re megnyertük, és a közönség tombolt. A következõ meccsre 1 hét múlva került sor, a Bayern Munich ellen idegenben. Napokig kellett gyõzködnöm apát, mire rábólintott, hogy velük tartsak. A repülõ hétfõ délelõtt 10 órakor indult. Olyan fél 9 körül indultunk el otthonról, és fél óra múlva már a reptéren is voltunk. Szépen lassan a csapat tagjai is megérkeztek a reptérre, és 20 percel a felszállás elõtt kezdtük meg a beszállást. Az utolsó elõtti sorban foglaltam helyet, az ablak melletti ülésen. Még 3 perce sem ültem le, amikor Pedri lépett oda hozzám.

- Szabad? - mutatott a mellettem lévõ üres székre. Persze. - feleltem, majd helyet foglalt. A gép szépen lassan megtelt, és pár perc késéssel, de föl szállt a levegõbe. Abban a pillanatban Pedri felém fordult, és csak ennyit mondott:

- Tudom.

Elõször nem értettem, hogy mire céloz, majd hátrabökött a fejével. Megfordultam, és láttam, hogy Frenkie és Robert ülnek mögöttünk. Egybõl észbe kaptam, és hozzá vágtam Frenkiehez az utazó párnámat.

- Na! Ezt meg miért kaptam? - értetlenkedett.

- Tudod te azt jól. - válaszoltam neki, majd vissza fordultam Pedrihez, aki már égett a kíváncsiságtól.

- Akkor beavatsz?

- Jó legyen, mostmár úgy is mindegy.

Elmeséltem neki az egészet tövirõl hegyire. Mire a végére értem, már máson járt az esze.

- Mi lenne, ha...

- Nem Pedri - vágtam a szavába - nem akarom, hogy Gavi tudomást szerezzen róla.

- Akkor még is hogyan szeretnél összejönni vele?

Ez jogos kérdés volt, de ettõl függetlenül még nem szerettem volna, ha bárki is közbe avatkozna. Jeleztem Pedrinek, hogy lepihenek, és viszzakértem Frenkietõl az utazó párnámat. Ez nem volt olyan egyszerû, ugyanis Frenkie nem igen volt hajlandó oda adni azt. Végül a mellette ülõ Robert megunta, és kivette a kezébõl. Átnyújtotta nekem, meg köszöntem neki, majd mielõtt elõre fordultam volna kinyújtottam a nyelvemet Frenkiere. A gép másfél óra múlva landolt, délután 1 óra körül. A reptérrõl egyenesen a szállodába mentünk, de a fiúk szinte egybõl mentek a szokásos edzésükre. Én nem tartottam velük, mert egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Este 9-ig vártam õket, de nem jöttek, ezért lefeküdtem aludni.