Ez a történet a "Bloodlust - Vérszomj" folytatása. Aki nem olvasta az előző irományomat, annak mindenképpen ajánlom, máskülönben nem hiszem, hogy érteni fogja az aktuális eseményeket, visszatekintő utalásokat.
A történet nem követi a "Teen Wolf" c...
Köszönöm az eddigi szavazatokat, véleményeket! :) Így sokkal könnyebb alkotni, ha tudom, hogy van, aki támogat. Ti vagytok a legjobbak! :) Remélem, most sem hagytok kétségek között.
Jó olvasást Mindenkinek!
Puszillak Benneteket: Hope :*
-----------------------------------------
Egy árválkodó bögre a konyhapulton, aminek a belső peremét már sötétre színezte a kihűlt kávé.
Ez a csendélet várta Zoét a földszinten, miután a ház minden egyes szegletét felkutatta barátnője után. Hívta a mobilján is, de természetesen azt nem vitte magával; inkább a nappaliban hagyta.
Hová tűntél?! - idegeskedett magában a fiatal druida. Remélem, Eli is veled van!
Gondolatmenetéből egy farkas keserves vonyítása zökkentette ki, amitől szinte csak úgy visszhangzott az erdő. Zoe egyből a hátsó kijárat felé rohant: egyenesen az udvarra. Fejét ide-oda kapkodva próbálta megtalálni a hang forrását, de az állat többé már nem adott életjelet magáról. A fiatal nő görcsösen szorította telefonját a kezében.
Ugye nem csináltál semmi butaságot? - vett egy mély levegőt, majd arcát a tenyerébe temetve lekuporodott a ház alsó lépcsőfokára. A látomása - és ezzel együtt az emberi alakot öltött fekete farkas - elevenedett meg a lelki szemei előtt. Félt, hogy Molly Derek nyomára bukkant, és elvitte hozzá Elit. Már maga a tudat is rettegést váltott ki belőle.
- Zoe! - csendült fel a neve a távolból, aminek hallatán hirtelen összerezzent. - Zoe! - Ebben a kiáltásban már sokkal több fájdalom rejtőzött.
- Eli? - állt fel lassan elképedve. A fiú kipirosodott arccal rohant a nő felé maga mögött hagyva a férfit, aki zsebre tett kézzel követte a tinédzsert. A két felnőtt tekintete találkozott. Az egyik nyugodtnak tűnt, míg a másik már kevésbé. A fiatal nő agyát pillanatokon belül borította el a düh és a kétségbeesés egyvelege. - Eli, menj be a házba! - Hangja parancsolóan zengett. A fiú nagyokat pislogva nézett a nőre, de ettől függetlenül engedelmeskedett neki. Zoe ember volt, de ebben a pillanatban olyan torz arccal nézett farkasszemet az alakváltóval, hogy akár más lény is lehetett volna. - Mit tettél vele?! - ordította ökölbe szorított kézzel. Szapora léptekkel indult meg a férfi felé. Miután szemtől szembe került vele, ismételten nekiszegezte a kérdést: - Mit tettél vele?! - Majd eszeveszetten püfölni kezdte a férfi mellkasát. - Mit tettél vele?!
- Én nem... - kezdett bele a védekezésbe Derek, de a nő látszólag nem akarta abbahagyni a bántalmazását. Megelégelve a hisztirohamot, megragadta Zoe mindkét csuklóját, és erősen magához rántva mélyen a szemeibe nézett. A druida zihált, mint egy felbőszült bika. - Én nem csináltam semmit sem. - Hangja nyugodtan csengett, de a nő közvetlen megszólítását már nem tudta egykönnyen elengedi a füle mellett. Mintha ez a törékeny emberi lény tudná, kivel került összetűzésbe.
- Még nem - rántotta ki kezeit a férfi szorításából. Dühös tekintetét egy másodpercre sem eresztette a férfiéról.
- Tessék? - kérdezte Derek összeszűkült szemmel. - Esküszöm, semmi közöm nincs hozzá! - bizonygatta erősebb nyomatékkal a hangjában. - Meglőtték. És nem egy hétköznapi tölténnyel. Sajnálom - ejtette ki együttérzően a szavakat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
