Elvesztett emlékek (Magyar Derek Hale fanfiction II.)

21. fejezet - Az otthon illata

A házban csend honolt, amikor Molly és Derek megérkezett. A két felnőtt baljóslatúan egymásra nézett, végül Derek lépett először beljebb, ahol egy kiélesített fegyver csövét nyomták egyenest a képébe. Derek már felmorranva támadásba lendült, hogy éles karmaival kikapja a férfi kezéből a pisztolyt, de Molly - elcsitítva a kedélyeket - közéjük állt.

- Semmi baj, Adrien! Ő velem van.

Ducan belsős embere néma csendben rakta el a fegyverét, majd biccentve köszöntötte a nemrég érkezőket.

- Kisasszony! Uram!

- Hol van Zoe és Sarah? És Eli? - tette hozzá Molly aggódva. Habár tudta, hogy ha a barátnői nincsenek is itt, Adrienben megbízhat, és minden kérdés nélkül megvédené a fiát; tökéletes példa erre az előbbi reakciója.

- A hölgyek vásárolni mentek, Eli úrfi pedig a szobájában van - válaszolta tisztelettudóan a férfi. 

Az úrfi szóra Derek szemöldöke megemelkedett, mintha valami idegen nyelven beszélt volna az előtte álló öltönyös. Molly erre elfojtott egy mosolyt, majd ujjait Derek ujjaival kulcsolta össze. Nem sokkal később pedig már a lépcső felé kezdte húzni a Hale vérfarkast. Derek nem ellenkezett, követte Mollyt, bárhová is vitte éppen. Adrien azonban zavartan pislogott utánuk. 

- Nem kell aggódnia, Adrien! Akár már most jelentheti Duncannek, hogy Derek Hale életben van - kiáltotta oda a férfinek Molly a válla felett. Hangjában olyan öröm csengett, amitől Derek lelkét melegség járta át, majd egy tizedmásodperc alatt váltott hangulatot, amikor leesett neki, milyen nevet is említett Molly az előbb.

- Arról a piperkőc druidáról van szó? - kérdezte Derek, miközben Molly csak húzta és húzta egyre feljebb, szinte már futva szelték a fából faragott lépcsőfokokat.

- Szóval rá is emlékszel? - Molly hangja nevetve csilingelt a lépcsősor tetején.

- Hogyne emlékeznék! - horkantott fel nemtetszően a Hale vérfarkas, majd morgolódva folytatta: - Mindig is rád akart mászni.

- Igen-igen, akárcsak mindenki más. - Molly válaszára Derek megtorpant, és egy tapodtat sem mozdult a helyéről; még a fiatal nő lágy szorításából is kihúzta az ujjait. Molly szórakozottan megrázta a fejét. - Csak vicceltem, Derek.

Derek jól tudta, hogy csak ugratta őt, mégis féltékenység robogott végig minden egyes porcikáján. Végül elhessegette ezt a butaságot, így sikerült ellazulnia, és másra fókuszálnia. Molly érzékelte a férfi érzéseiben bekövetkező változást; lágyan rámosolygott, ettől Derek ösztönösen közelebb lépett hozzá. A fiatal nő visszafojtott lélegzettel figyelte a Hale vérfarkast, aki kezét lágyan az arcához érintette, és perzselő smaragdzöld tekintetével egy pillanatra sem eresztette az előtte állóét. 

- Gyönyörű nő lett belőled, Molly - szólalt meg végül Derek olyan áhítattal a hangjában, amitől Molly arca felforrósodott. Derek ujjai szinte már égették a bőrét, ahol az orcájához értek. 

Vágyakozás illata édesgette őket egymáshoz, mely finom fátyolként lengedezett körülöttük a levegőben. Így, hogy csak egy karnyújtásnyira voltak egymástól, Molly tekintete akarva-akaratlanul végigvándorolt Derek testén. Míg ő felszedett egy kis izmot, és ezzel együtt egy kis súlyt is magára, vele ellentétben Derek fizikuma egy cseppet sem változott. Egy deka felesleg sem volt rajta, csak azok a bámulatra méltó, szálkás izmok. Az istenit neki, szitkozódott Molly magában, majd az alsó ajkába harapott, hogy megemberelje magát. Tekintetét azon nyomban visszavezette Derek arcára. Leszámítva néhány őszülő hajszálat és szőrszálat a borostájában, Derek még mindig ugyanolyan vonzó férfi volt, állapította meg Molly fájdalmasan.