1. fejezet - Születésnapi fordulat

137 15 8
                                    

Drága Olvasóim!

Meghoztam az első részt Nektek. Igen, tudom, Derek kell! ❤️ Ígérem, ő is sorra kerül, de valahogy fel kell vezetni a történéseket. 😉

Még egy kis infó: A fejezetekhez nem fogok ezek után korhatárt írni. Mindenki addig olvas egy-egy részt, ameddig jólesik neki. 🙃

Puszillak Benneteket: Hope 😘

----------------------

A késő reggeli órákban valami szokatlanul nedves és puha apróság tapadt egyenesen Molly arcához. Elégedetlen nyögéssel tolta el magától a bársonyos bundájú házi kedvencét, de az állat túlságosan hiperaktív volt ahhoz, hogy hagyja tovább aludni a gazdáját. És különben is, a konyhából azt az utasítást kapta, hogy ezt a borítékot mindenképpen juttassa el hozzá. Lunát még a harmincadik születésnapjára kapta Zoétól, a legjobb barátnőjétől. A barna és fehér foltos husky már az első pillanattól fogva rabul ejtette a fiatal nőt; nem csak a játékosságával, hanem a vakítóan kék szemeivel is, amik sajnálatos módon Dereket juttatták az eszébe. Ebből kifolyólag szomorúság és boldogság keveréke járta át minden egyes porcikáját, ha a kis bajkeverőre pillantott.

Lunának most már nem csak a szaglászó orrával, hanem a nyelvével is sikerült összenyálaznia gazdája arcát

Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.

Lunának most már nem csak a szaglászó orrával, hanem a nyelvével is sikerült összenyálaznia gazdája arcát.

- Ne már, Luna! Aludni szeretnék - morrant fel Molly, majd a fejére húzta a takarót. Lunának több se kellett: egyenesen a paplan alá bújt, és nyüszítve a karjai közé furakodott. - Hát jó, legyen - mosolyodott el magában Molly, és ahogy kinyitotta a szemeit, kiskutyája kék tekintetével találta szembe magát. - Azt hittem, Eli már elvitt sétálni. - Luna erre kikászálódott gazdája gyengéd öleléséből, és leugrott az ágyról. - Most meg hová mész? Csak nem megsértődtél? - csattant fel nevetve Molly, majd ő is kikecmergett a pihe-puha fekhelyéből.

Luna farokcsóválással felelt, végül pedig felvette a földre ejtett fehér borítékot.

- Az micsoda? - nyúlt kíváncsian a tárgy felé Molly, de kutyája megelőzte, és sietve a kezébe nyomta. - Köszönöm! - simított végig barátságosan a husky selymes szőrén.

Ahogy felbontotta a borítékot, egyből megérezte rajta Ryan arcszeszének az illatát, ami enyhén édeskés, de mégis markánsan férfias volt.

"Ha egy isteni reggelire vágysz, találkozzunk a konyhában! U.I.: Eli ötlete volt! :)"

- Úgy látszik, jelenésünk van - dögönyözte meg Lunát mosolyogva, majd magára kapta a köntösét, és elindult le a lépcsőn, egyenesen a mennyei illatokat árasztó konyha felé.

Elvesztett emlékek (Magyar Derek Hale fanfiction II.)Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz