Elvesztett emlékek (Magyar Derek Hale fanfiction II.)

13. fejezet - Aki bújt, aki nem

Szeretett kis Falkám! ❤️

Köszöntöm az új olvasókat! :) Érezzétek jól magatokat nálam/nálunk! Igazán hálás vagyok az eddigi szavazatokért, ösztönző véleményeitekért! Legyen szép hétvégétek! Jó olvasást mindenkinek!

Puszillak benneteket: Hope :*

----------------------------------------------

 - Aki bújt, aki nem, jövök!

Úgy tűnt, a gúnyosan kedveskedő női hangtól még az erdő fáinak lombkoronái is meghajolnak, pedig csak a közeledő vihar előszele karolt beléjük. Molly erősen Derek felkarjába markolt, és zihálva a sűrű sötétségben próbált kiutat találni a vadászó vérfarkas elől.

- El kell tűnnöd innen! - fordította vissza arcát Derek Molly felé, aki szintúgy a fákat kémlelte, majd mélyen a szemébe nézett, és a levegőbe szagolt. - Téged még nem érzett meg. A szél épp nekünk kedvez. - Végszavára a fiatal nő szőke hajzuhatagába ismételten belekapott egy kóbor fuvallat, minek következtében Molly magabiztosabbá vált. Nem törődve Derek oltalmazó tekintetével, felpattant a Nemeton kemény felületéről és támadóállásba helyezkedett. - Elment az eszed?! - állt fel Derek is, és azzal a lendülettel megragadta Molly könyökét. A nő szemei már kéklő szikrákat szórtak. - Ne légy felelőtlen! Fuss egészen hazáig!

- Nem fogom hagyni, hogy megöljön téged! - sziszegte maga elé Molly, végül Derek ujjaira tévedt a tekintete, amik egy percre sem engedtek a szorításukból. - Elkapjuk és kikérdezzük, miért is akar téged annyira holtan látni.

- Nem vagy az a menekülős fajta, ugye, Derek? - Az idegen vérfarkas iszonytató kacagása keresztül szelte a ragadozók közti távolságot, ami a nő minden egyes lépésével veszélyesen fogyatkozott.

- Ketten vagyunk, ő pedig egyedül - magyarázta tovább Molly. Derek, igazat adva Mollynak, mély levegőt vett, majd vállait átmozgatva támogatóan a nő mellé lépett, és szintén támadóállást vett fel.

Molly megpróbálta figyelmen kívül hagyni a férfi fedetlen felsőtestét, de fél szemmel még így is látta, ahogy erőtől duzzadó izmai megfeszülnek. A látványtól - hogy lobogó ösztöneit visszafojtsa - mély levegőt vett, és egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy tovább gondolja a nemrég történt eseményeket.

Talán jobb is, hogy az idegen vérfarkas közreműködésével alábbhagyott a kettőjük között fellángoló szenvedély. Felelőtlenség lett volna. Túlságosan is. Neki kötelességei vannak feleségként, anyaként, nőként... Alighanem Derek is épp erre gondolhatott, mert arcára nemcsak a fogyó hold, hanem a bűntudat is árnyékot vetett. A léptek azonban túlságosan gyorsan közeledtek, így a ki nem mondott gondolataik helyett muszáj volt másra fókuszálniuk.

- Ugye tudod, hogy valószínűleg vérfarkas vadászok fegyverezték fel? - kérdezte a fiatalabbik Hale felvont szemöldökkel, mire Molly egy csintalan mosolyt küldött feléje.

- Volt már dolgod egy iskolányi tini alakváltóval? - Derek kikerekedett szemekkel nézett a nőre. - Gondoltam - kacagott fel, majd hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy egy élesen süvítő hang közelít feléjük.

- Hunyd be a szemed! - ordította el magát Derek, és minden gondolkodás nélkül Mollyra vetette magát.

Egy nyíl suhant el a fejük felett, ami egyenesen a mögöttük elterülő Nemetonba fúródott, és vakító fényárral borította be a két vérfarkas összekuporodott testét.