Főszereplőnk Lizett, akit édesapja elküldi egy teljesen másik világba, a Pandorába. Sorsa nem mindig könnyű, különösen, hogy a Na'vik nem szeretik az embereket. A legnagyobb hibáját akkor követi el, mikor beleszeret az egyik Sully gyerekbe.
Két hét telt el. Sokszor látogattam Jasont, de leginkább hétvégente. Éppen mentem hozzá, mikor leghátul elbújtam. Már bele akartam szólni, mikor valaki hátulról hirtelen elkapott. Már sikítani akartam, mikor megéreztem az illatát és könnyezni kezdtem.
-Lo'ak, mit keresel itt?-ültem az ölébe és szorosan átöleltem.
-Hiányoztál. Nem bírtam már ki nélküled.
-Én is itt vagyok-köhögött Neteyam, mire őt is átöleltem.
-Miért? Itt nem szabadna lennetek...
-Vissza kell jönnöd-simogatta a kezemet Lo'ak, mire megráztam a fejemet-Akkor mi maradunk.
-Mi? Nem! Ezt nem tehetitek. Veszélyes lenne!
-Érted bármit-csókolt meg, mire kicsit eltoltam a fejét.
-Haza kell mennetek!
-Lizett, kérlek. Maradunk még.
-Azonnal szálljon ki, őrizetbe vesszük ezt a járművet!-szólt Jasonnek egy rendőr.
-Baj van, Úram?
-Tudomásunk szerint két Na'vi itt rejtőzik!
-Maguk viccelnek? Minek jönnének ide? Pandora 1000-szer szebb, mint ez a Föld.
-Szálljon ki, nem mondom mégegyszer!
-Én ki nem szállok, ez az én helikopterem.
-Azt akarja, hogy őrizetbe kerüljön?
-Miért akarnék?-nyúlt észrevétlenül hátra és egy titkos ajtót felemelt, majd intett, hogy menjünk be. A helikopter alsó részében voltunk, ahol mini lyukakon kaptunk levegőt.
-Nem lesz semmi baj-suttogta Lo'ak a hátamat simogatva-Mindjárt vége lesz.
-Ezt a területet lezártuk! Senki nem használhatja!-rántotta ki Jasont, majd hallottam ahogyan elmentek.
-Nem maradhattok itt, a végén megfulladnátok...
-El sem mehetünk, nem tudjuk, mi merre van.
-Akkor mi lesz?-kezdtem aggódni.
-Megyünk veled.
-Hogyan? A városban bárki megláthat...
-Nem fog. Igérjük-pillantott felém Neteyam, mire biccentettem és ahogy mentünk ki, belerúgtam valamibe. Kihúzva azt, észrevettem egy kettő hosszú kabátka volt ott és gatya, cipővel.
-Jason készült erre?
-Valami olyasmi-biccentettek, majd felvették.
-Még így is túl magasak vagytok...
-Tudtommal van ilyen magas ember, mint mi.
-Van, de nem ebben az országban és nem úgy, hogy egyszerre kettő.
-Jó, nem lesz baj-vettek fel egy kalapot és kisontunk, majd hazáig futni kezdtünk, elbújva a fák között. Szerencsére este volt, így nagyon sok mindent nem lehetett látni. Otthon kinyítottam az ablakot és bemásztal rajta, majd az én ágyam alá bebújtak, majd eltakartam azokat a réseket, ahol be lehet látni. A szerencse az, hogy senki nem tudja, hogy itt van egy üres rész, rajtam kívül.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szia húgocskám-dobta le magát az ágyára rágózva, Alexa.
-Nem vagyok a húgod.
-De lassan az leszel. Láttad, mekkora rajongói táborom van a suliban? Neked mikor lesz ennyi?
-Kit érdekel, nekem nem is kell-kezdtem kifésülni a hajamat, majd bejött az anyja.
-Remélem jól kijöttök egymással. Kész a vacsora.
-Pillanat-raktam le a kefét, majd megvártam, hogy kimenjenek-hozok nektek is kaját, jó?
-Rendben-suttogták, majd kiültem beszélgetni, ami nem volt a napom fénypontja.
