Egy másik élet

43. Rész

Hát, eljött az a nap, amire nem vágytam... Az esküvőm vele, Josh-sal... Az ortárhoz érve, nagy mosollyal várt rám. A zene egy kicsit elhalkult, a szívverésem felgyorsult. Senki más nem volt a fejemben, csak Lo'ak. Bárcsak, ő állna itt. De csak remélmi tudtam, hogy ők már kiszabadultak. A gyűrűt már kezdte felhúzni az ujjamra, de hirtelen lövöldözésekre lettünk figyelmesek. Ijedten a fickóra néztem, aki egy Na'vi volt. Hirtelen beugrott, hogy mikor suliban voltam, akkor is láttam egyet. Lehet, hogy ő volt az...

-Elnézést, hogy ilyen hivatlanul és nagy felfordulást keltve érkeztem.

-Á Miles, rég láttalak-nézett rá Josh. Ha ő vele ilyen kedves, valószínű nem lehet jó...

-Hoztam néhány hívatlan vendéget is-vágta le maga elé a két na'vi fiút és Jasont-Szökni próbáltak, de nem jött össze. Már egy ideje követem ezt a lányt-célzott rám-és az ő terve volt ez az egész.

-Nem igaz!-ijedtem meg. Nem, ez nem történhet meg...

-Igaz ez?-lépett hátrébb. A többi ember csak értetlenül állt ott. Senki semmit sem értett.

-Ne csináld ezt. Nekem nem hiszel? Pedig én sosem hazudtam!-kezdtem könnyezni az idegességtől. Josh egy pillanatra elgondolkodott, de Milesre nézett. A pillantásom Lo'ak felé irányult, aki nagyon rosszul festett. Neteyam vállára dőlt és lehunyta a szemét.

-Hozzák ide a fiúkat. A két alient!-parancsolta, mire odahozták hozzánk. Lo'ak arcát megfogta, majd elvigyorodott-Milyen csodálatos esküvő lenne, ha megölném őket. Gondolj bele, mennyire híresek lennénk. Félnének az emberek.

-Nem, nem lenne jó!-kezdtem remegni

-Neki már úgyis mindegy, ahogy látom hamarosan meg fog halni. Miért hagynánk kínozni? Bár így belegondolva...

-Nem, nem fog meghalni-ráztam meg a fejemet és próbáltam nem összeesni.

-Miért érdekel ő téged?

-Csak... mert egyszer... ők... a barátaim voltak-nyeltem egyet.

-Akkor itt az ideje összeházasodnunk. A barátaid, pedig ilyen közelről nézhetik-nevetett fel. Apám felé néztem, aki éppen ideges volt. Ahogy elengedte Lo'ak arcát, összeesett. Felhúzta rám a gyűrűt, majd meg kellett csókolnunk egymást és utána aláírni a lapot, ezzel véglegesíteni azt, hogy mi házasok vagyunk. Már közel volt a szánk, de hirtelen valaki altatót lőtt Josh nyakába. Mindenki sikítva felállt és rohanni kezdtek. Miles sem volt kivétel, ő is kapott egyet és eldőltek egyszerre. A tettes felé néztem és megláttam, hogy Alexa volt.

-Miért...?-kezdtem könnyezni.

-Nem vagyok rossz ember. De siess, 10 percetek van elhagyni ezt az országot-vágta el a fiúk kötelét-Menned kell!

-Gyere velünk.

-Nem lehet, az anyám...

-Ők nem azok-szólalt meg Jason-Ezek robotok voltak. Tegnap figyeltem őket.

-Akkor hol vannak?

-Biztonságban, Pandorában.

-Hol van Málna?

-Fogalmam sincs...

-Megyek érte!

-Egyedül veszélyes-állított meg Alexa.

-Azonnal menjetek a helikopterhez. Sietek!

-Kockázatos-nézett rám Jason, majd Lo'akra-Nagyon rossz állapotban van...-mondta, mire leguggoltam elé. Neteyam kivételesen engedett, majd finoman az arcához értem és a szemeit néztem, de csukva voltak. Lehunyva az enyéimet, lassan elkezdtem csókolni, majd annyit éreztem, hogy átkarolta a derekamat és viszonozta azt. Egy kis idő után eltolt és a szemeimbe nézett.

-Végig ez vot a terved, igaz?

-Igen-biccentettem, majd lefelé néztem-te pedig ebbe majdnem belehaltál...

-De élek-csókolt meg szenvedélyesen.

-Nem akarok senkit sem félbe szakítani, de telik az idő! Azonnal menni kell!-tapsolt kettőt Alexa, mire bólintottunk. A társaság elindult a gép felé, én pedig Málna után futottam.