Egy másik élet

40. Rész

-Nem pofázunk, ugye?-fordult felém idegesen. Elnézve a másik irányba, vártam, hogy mi fog történni-Elindulnál még ma?-lökte meg Jason fejét a fegyverével.

-Mi a terved?

-Ahhoz semmi közöd. Vezess!

-Mi történik? Hol vagytok?! Neteyam, Lo'ak ti vagytok ott?! Mégis hogy gondoltátok, hogy eltűntök? Nem hallotok?!-kérdezte az apjuk. Ezek szerint elég jó a jeladó...

-Nem mondom el többször, menj!-tartotta a fegyverét Lo'ak felé, majd meglőtte. Felsikítva fordultam az irányba, mikor észrevettem. hogy mellette egy dobozt lőtt meg. Jason egy mély levegőt vett, majd elindult. Egy utolsó "sajnálom" pillantást vetett ránk, majd felszállt.

-Miért akarsz eljutni Pandorába?-kérdeztem direkt, hogy Jake is hallja.

-Azért, cicafül-simította meg az arcomat-hogy enyém legyen minden világ. És így ketten fogunk élni. 

-Én nem akarok veled élni.

-Nincs választásod-ragadta meg az arcomat és közel húzott magához-vagy megölöm a barátaidat már most.

-Ők előbb megölnek téged.

-Rengeteg fegyverem van, kezdjük az elejénél-suttogta a fülembe az összeset, mire lefagytam. Az álmomban is szintúgy ezek a fegyverek jelentek meg. Vajon, most jön az a pillanat, hogy Lo'ak, meghal...? De azt nem engedhetem meg... Most mit tegyek?-Még mindig azt hiszed, hogy nyerni tudtok?-nézett vigyorogva. 

A világ elsötétült előttem és elgondolkodtam. Akkor az volt a megoldás, hogy szakítok Lo'akkal, de mivel nem szakítottam, így megölte őt... Lehet, hogy most is erre vár...? Érzem, hogy ez nem egy álom, talán pont erre próbált feleszméltetni, hogy fel kell fognod, hogy sose fog ez működni egy Na'vival. Nem szívesen teszem, és ugyanúgy szeretni fogom, életem végéig Lo'akot, és minden egyes kék emberkét, de az ő élete és az egész Pandora a legfonosabb, nem engedhetem meg azt, hogy az egész kihaljon miattam.

-Hozzád megyek-nyögtem ki egy kis idő után.

-Hogy mondtad?-nézett a szemembe.

-Hozzád megyek feleségül. 

-Hallottad ezt, űrlény-nézett Lo'ak felé, akire nem mertem nézni-Miért is?

-Hozzád megyek, csak hagyd békén Pandorát.

-Csak ezért? Jó próbálkozás volt, kár, hogy ez nem...-akarta befejezni, de a szájához hajolva megcsókoltam. Könyörgöm, csak legyen vége ennek a napnak...

Josh a derekamat megfogva, elengedtetett az emberrel, aki eddig engem lefogott és az ölébe ültetett. Lo'ak felé nézve, láttam, hogy szenved és fejét elfordítva a könnyeit törölgette a karjába. Neteyam szintén összetörten nézett rám. Egyből elnézve róluk, az eget figyeltem.

-Lehetne az, hogy elindulunk haza?

-Pandorába? Persze.

-Nem lenne egyszerűbb, ha őket börtönbe zárnánk?

-Mi nyereségem lenne?

-Hogy mi? Mi nem?-remegett meg a hangom, amire egyből felém kapta tekintetét-Gondolj bele, Jasonnel üzenetet küldünk Jake-nek, hogy itt vannak. Te felállítod a seregedet és ki tudnád nyírni őket.

-Nem rossz ötlet-tűnődött el. Belül éreztem, ahogyan a lelkem megremegett. Ezt tényleg én mondtam...?-Sőt, tetszik is-kezdett el csókolni, de egy idő után nyelvvel is csinálta. Lehunyva a szememet Lo'akot képzeltem el oda, hogy ő csókol, de belül tudtam, hogy jelenleg ül a sarokban és szenved-Jason, vigyen vissza.

-Parancsára.

-Mi történik? Neteyam, azonnal adj jelentést!-szólt bele Neytiri, de senki nem szólalt meg.

-Téged meg szépen elviszlek haza, és lerendezem apáddal, rendben?

-Igen-biccentettem-De szeretném látni, hogy valóban cellában lesznek-e.

-Ezer örömmel-vigyorodott el. Kell egy terv, hogy kiszabadítsam őket...