Főszereplőnk Lizett, akit édesapja elküldi egy teljesen másik világba, a Pandorába. Sorsa nem mindig könnyű, különösen, hogy a Na'vik nem szeretik az embereket. A legnagyobb hibáját akkor követi el, mikor beleszeret az egyik Sully gyerekbe.
-Hallottatok olyasmiről, hogy két Na'vi itt kódorog az utcákon? Lefoglalták a helikoptert és a vezetőjét is, akit gyanúsítanak ezzel. Holnap lesz a tárgyalás.
-Mi?-ijedtem meg a nőre nézve-És mi lesz belőle?
-Ha tagadja, elengedik. De ha kiderül, hogy igaz volt, akkor megölhetik.
-Egy ilyenért?
-Igen.
-És ha igazat mond?
-Akkor addig kínozzák, míg ki nem nyögi és megölik.
-És ebben mi lesz neki jó?
-Nagyon semmi. Ha nem jöttek át, akkor nincsen baj.
-Apa tenned kell valamit, ez nem lehet így. A barátodról van szó!
-Nem tehetek semmit ellene.
-Mi az, hogy nem? Mond meg nekik, hogy ez nem így működik!
-Megmondanám, de én egy senki vagyok ott, hiába akarnék közbeszólni.
-Akkor megyek én is!-pattantam fel
-Lizett, ne kezd el kérlek. Nem akarom ezt hallani, ülj le és egyél.
-Én nem fogom nézni, ahogyan egy ártatlan ember meghal!
-Lizett...
-Anyámat te is végignézted, ezt nem hagyhatod!
-Lizett, menj el! Nem bírsz viselkedni! Anyád miattad halt meg!-förmedt rám. Egy másodpercre megfagyott bennem minden. A kaját megfogva, bevittem a szobámba, majd becsaptam az ajtót és az ágyra ültem, majd könnyezni kezdtem. Egy kis idő után a két fiú óvatosan kibújt az ágy alól. Lo'ak letérdelt elém és törölgetni kezdte a könnyeimet, míg Neteyam, mellettem simogatta a kezemet.
-Nincs semmi baj.
-Én öltem meg...?-fakadtam ki, mire Lo'ak vállára hajtottam a fejemet és sírtam.
-Nem te vagy. Arról nem tehetsz, hogy anyukád szülésnél gyenge volt. Idegességében mondta.-nyugtatott Neteyam.
-Jason meg fog halni, ha titeket megtalálnak.
-Ennyire súlyos...?-harapott a szájába, majd biccentettem-Nem fog kiderülni, igérem.
-Nem csak ő fog meghalni, de mi is. Duplán-puszilt meg.
-Miért?
-Senki nem tudott erről otthon...
-Mi? Ti eljöttetek egy szó nélkül? Lo'ak... ebből nagy baj lesz...
-Szerintem már van...
-Haza kell mennetek.
-De hogyan? Nincs semmink. Azt a helikoptert is lefoglalták.
-Más útat kell keresni.
-Jason tudja csak, hogy merre kell menni, nem?
-Van még egy pilóta.
-Ő hol van?
-Nem tudom...-suttogtam, majd meghallottam, hogy korgott a hasuk-Bocsánat...-adtam oda nekik az ételt.
-Te ettél?
-Nem...
-Akkor itt az ideje-adta a számba az egyiket, mire elmosolyodtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ezt te hoztad, vagy alapból így adta a hölgy?-furcsálta Neteyam
-Mindig ennyit ad. Meg sem tudom enni.
-És ez mi?-nézegette Lo'ak
-Kifliben húsgombóc.
-Ti esztek húst?-nézett rám fintorogva.
-Lo'ak én is olyan undi dolgokat ettem nálatok. Ne fintorogj-pillantottam rá durcásan. Neteyam egy mély levegőt véve beleharapott, majd ízlelte.
-Érdekes, de nem rossz.-mosolyodott el, mire felnevettem-Most mi az?
-Maszatos vagy-hoztam egy zsebkendőt és előtte letérdeltem, majd letöröltem a száját. Ő csak szemeivel bámúlt engem, mire szemeibe tekintettem. Még mindig olyan szépek...
-Köszi-suttogta. Felállva ott hagytam egy zsepit, majd Lo'aknak és magamnak is vettem egyet.
-Lo'ak!-ütöttem meg finoman a karját, mikor megláttam, hogy fintorog. Ő csak felnevetett és megcsókolt.
-Tűrhető-mosolyodott el. Egy kis idő után mindenki megette, majd visszafeküdtek. A tányért kivittem, de a többiekre nen tekintettem. Vittem magammal egy nagy flakon vizet és ismét bezárkóztam. Kár, hogy nincs kulcsom... A fiúk még ittak, majd utána elaludtunk, én pedig reménykedtem, hogy éjszaka nem fog kiderülni, kik vannak az ágyam alatt.
