Egy másik élet

14. Rész

-Awe, kelj fel! Mi történt? Awe!-rázott meg Lo'ak. Könnyes szemmel felültem és szorosan átöleltem őt-Rosszat álmodtál?

-Nagyon-néztem a szemébe, mire megcsókolt.

-Nincs semmi baj, itt vagyok-suttogta. Hangjától kirázott a hideg, majd a mögötte lévő tájat kezdtem el nézni. Mi van akkor, ha ez az álom egy jel volt, hogy meneküljek el innen, ha jót akarok Lo'áknak? Valószínű ez volt... Ha itt maradok, bárki megtalálhat és felhasználhatja az itteni Na'vikat, viszont, ha elmenekülök, nem fogják tudni, hogy itt voltam, hogy ismerem őket... -Awe. Mit álmodtál?

-Azt, hogy... hogy szakítottunk-füllentettem neki.

-Awe, ez sosem fog megtörténni-simította meg az arcomat, majd az államat megfogta és csókolni kezdett. A tarkóját megfogva nem engedtem, hogy elhúzza a fejét. A másik kezemmel a füléhez kaptam és simogatni kezdtem. Olyan puha volt és selymes. A csókunk közben mindketten elmosolyodtunk, majd pár perc múlva befejeztük.

-Milyen nap van?

-Apám születésnapja.

-Ohh-néztem az égre. Tehát több hónapot álmodtam meg. Két hónap múlva jött Josh... De mi van akkor, ha ez csak egy buta álom? Mégis hogyan tudnám kideríteni az igazságot?-Lo'ak...

-Igen?

-Te hiszel abban, hogy létezik olyan álom, ami előre utal a jövődre?-néztem a szemébe, mire lefagyott-Semmi, csak... buta gondolatok.

-Nem, nem azok. Velem fordult már elő ilyen. Megálmodtam a azt, hogy te rosszat álmodtál.

-És az hogy nézett ki?

-Úgy, ahogyan rád találtam. Magzatpózban feküdtél és könnyes volt a szemed, egy picit remegtél is. Egyből felriadtam és jöttem, ahogyan tudtam.

-Tehát az álmoknak lehetnek igazság alapjai?

-Persze. Nem mindegyiknek, de vannak olyanok-simogatta a karomat.

-És honnan fogom tudni, hogy igazak?

-Lesznek rá jelek. Pl. Valami ismétlődni fog. De miért kérdezed?

-Csak... érdekelt-néztem a szemeibe. Várok két hetet, annyi alatt történnie kell valaminek. Nagyon remélem, hogy csak egy buta álom volt, nem szeretném elhagyni ezt a helyet, különösen nem Lo'ak-ot...