Főszereplőnk Lizett, akit édesapja elküldi egy teljesen másik világba, a Pandorába. Sorsa nem mindig könnyű, különösen, hogy a Na'vik nem szeretik az embereket. A legnagyobb hibáját akkor követi el, mikor beleszeret az egyik Sully gyerekbe.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Örülök, hogy tetszik-mosolyodott el Tsireya.
-És ő nekik, miért más a színűk?-mutattam a két fiúra, mire furán néztek rám. Lehet ezt nem kellett volna...
-Ők az erdei Avatárok.
-Akkor ti nem is-mutattam rájuk.
-Nem, dehogy. Menedékért jöttek, így befogadtuk őket. Ahogyan most téged is.
-Ó, értem-mosolyodtam el, majd az összekötött hajú fiúra néztem, aki folyamatosan engem nézett-Hogy hívnak?
-Lo'ak. Lo'ak Sully.
-Engem pedig Neteyamnak. Öcsikém-paskolta meg a hátát, aki egyből elütötte a kezét. Felnevetve néztem rájuk, mire elmosolyodtak-22 éves vagyok, ő pedig 21.
-Ennek örülök. Akkor én vagyok itt a legfiatalabb. És, ti jártok egyetemre?
-Hova?-néztek rám kérdőn. A számba harapva, megráztam a fejemet-úgy értem, mit csináltok? Mármint, gondolom nem ültök itt egész nap...
-Ja, hogy úgy. Igazából mindent is-ült le Tsireya-a vízzel kapcsolatos dolgokat.
-Á értem-mosolyodtam el, majd megjelent egy kék színű Avatar.
-Lo'ak beszélgetnünk kell. Tukra kellett volna vigyáznod, és elmentél mellőle! Hogy bízzak meg így benned, ha sosem csinálod azt, amit mondok?-akadt ki rá.
-Bocsánat úram.-nézett lefelé. Annyira sajnáltam őt, de nem mertem lépni, egy kéznyújtás és elrepülök Mekkába.
-Én hibám, én szóltam neki, hogy jöjjön.
-Neked pedig több eszed lehetne fiam. És nem kell megvédened az öcsédet-fordult felénk, majd meglátott engem és egy pillanatra az összes érzést láttam az arcán, amit nem tudtam hova rakni-Most pedig irány haza-mutatta az útat nekik, majd lelépett.
-Mindig ilyen velük?
-Próbál jó apa lenni, de nem jön össze. Csak védeni akarja a gyerekeit.
-Ez már bántalmazás, még úgy is, ha nem annak szánja-néztem utánuk.
Egy kis idő után, Tsireyaék is elmentek. A holmimhoz futva, a "házba" vittem, majd letakartam, hogy ne lássa senki. Az estét végig fagyoskodtam, majd kora reggel arra ébredtem, hogy mozog az egész háló, amin aludtam. Megfordulva, a hang irányába, hirtelen egy ronda lényt láttam magam előtt. Felsikítva felálltam, majd hátrálni kezdtem, de ő közelebb jött.
-Menj innen-hesegettem, majd annyira közel jött, hogy nem figyeltem oda és a vízbe estem. Csak annyit vettem észre, hogy az állat beugrott hozzám és követni kezdett. Próbáltam gyorsan úszni, de éreztem, hogy esélyem sincs. Ahogy mentem, hirtelen valaki megjelent előttem és neki ütköztem. A derekamat átkarolta, majd leállította az állatot. A nyakát átkarolva a szemébe néztem. Lo'ak volt az, az összekötött hajú fiú. Elmosolyodott, majd felúszott velem.
-Csak nem megijedtél?
-Mi volt ez a lény? Űrlény is van nálatok?-lihegtem és a karomba próbáltam visszahozni a vérkeringésemet.
-Tőle ijedtél meg? Akkor mit szólnál a Tulkunokhoz?
-Mikhez?-néztem a szájára, majd feleszméltem-Bocsi...-néztem el, majd leszálltam róla és a víz tetején lebegtem-Mennyi idő volt, mire megszoktátok ezt a helyet?
-Pár nap-mosolyodott el, majd annyit éreztem, hogy valaki hátulról a vízből kijött. Felsikítva fordultam az irányába.
-Te nagyon ijedős vagy-nevetett a lány.
-Nálunk nem jöttek random ilyen lények, meg nem is ijesztgettek.
-Jól van, bocsi. Kiri vagyok.-nyújtotta a kezét-Lo'ak tesója.
-Örvendek-mosolyodtam el.
-Várjatok meg, én is megyek-úszott hozzánk egy kislány.
-Szia-néztem rá.
-Tuk vagyok. 14 éves.
-Örülök-mosolyodtam el.
-Annyira szép a hajad-nézegette, majd megérintette-Hogy csináltad?
