BACK TO LOVE • F1

Ötödik fejezet

Mint kiderült anyáék egy hatalmas meglepetést tartogattak nekünk a nővéremmel. Nagyapáék hazautaztak Spanyolországból és itt töltik a hétvégét. Utoljára télen találkoztunk velük, szóval hatalmas volt az öröm mindenki részéről. Természetesen a fiúk is belettek mutatva nekik. A vacsora kellemesen telt és bár hűvös volt az idő odakint, mégis kimentünk a kertbe és miután apa gyújtott egy kis tábortüzet, mindenki letelepedett körülötte. Rachel és Danny elvonultak pihenni, mivel a fiú már eléggé fáradt volt a mai nap után. Landonak is felajánlottam, de ő ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk. Mellettem foglalt helyet és a parfümje folyamatosan megcsapta az orromat. Akármit is használ, remélem soha nem fogja lecserélni. A szokásos vigyor ott volt az arcán és képtelen voltam levenni róla a szememet. Bármennyire is nem szeretném, kénytelen leszek beismerni, hogy nagy hatással van rám. Rég nem éreztem már ezt és neki köszönhetem, hogy végre kezdek jobban lenni. A fiú rám pillantott, valószínűleg észrevehette, hogy egy ideje már csak őt bámulom. Megköszörültem a torkomat és elkaptam a tekintetemet róla, de már valószínűleg mindegy volt, mert lebuktam. Közelebb húzódott hozzám annyira, hogy a combjaink összeértek.

– Van valami az arcomon, hogy már lassan tizenöt perce engem nézel? – húzta még szélesebbre a mosolyát, ami most felettébb bosszantó volt.

– Igen, legközelebb jobban töröld meg a szádat evés után. – néztem rá, mire ő elkezdte törölgetni kezével a száját. Akaratlanul is elmosolyodtam, mire leesett neki, hogy nem gondoltam komolyan, amit az imént mondtam neki.

– Ezt még visszakapod, Alina Collins! – tette karba a kezét és a jól megszokott durcás arccal nézett maga elé. Akárhogy próbálkoztam visszafogni a nevetést, nem ment.

– Olyan jó téged megint ilyen boldognak látni. – szólalt meg nagyapa, mire felé pillantottam. – Utoljára a Sainz fiúval láttalak ilyen derültnek.

A jó kedvem szinte azonnal eltűnt és egyből Landora néztem. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmit, de láttam, ahogy a kezein az izmok megfeszülnek. Nagyapa nem tudta, hogy mi történt kettőnk között Carlossal, csak annyit tudott, hogy megszűnt a kapcsolat köztünk. Nem avattam be a részletekbe, hiszen ismerte a családot, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Ezért is nem kérdeztem a három év alatt meg egyszer sem őt vele kapcsolatban semmiről. Igaza volt Carlosnak, bármikor kideríthettem volna bármit róla, de nem tettem. A nagyszüleim sosem hívták őt a vezetéknevén és álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt ma teszik meg elsőnek.

– Sainz? – kérdezte Lando, mire a szívem szinte a torkomban dobogott.

– Igen, Carlos nagyon jó hatással volt Alinára, azt hittem már sosem lesz olyan, mint régen, de most mégis látok rá egy kis reményt. – mosolygott nagyapa Landora, viszont a fiú ezt nem viszonozta. Feszült volt, láttam rajta. Felpattant a helyéről, elnézést kért, majd elindult kifelé. Szinte azonnal mentem utána. Már a kapunál volt, mikor utolértem. Keze után kaptam, de egyből elhúzta.

– Kérlek, csak hallgass meg. – hangom olyan vékony volt, hogy én magam sem ismertem rá.

– Carlos Sainz? Mondd, hogy ez csak egy hülye vicc! Mondd, hogy csak véletlen egybeesés ez az egész és nem a legjobb barátomról van szó! Könyörgöm, mondd, hogy nincs igazam és nem hazudtál hónapokon keresztül az arcomba. – közelebb jött és egyenesen a szemembe nézett. – Ugye nincs igazam?

Hangja olyan kétségbeesett volt, hogy alig tudtam visszafogni a könnyeimet. Lehajtottam a fejemet, képtelen voltam a szemébe nézni. Lando egy nagy sóhaj kíséretében lépett egyet hátra, majd beleütött egyet a kerítésbe, mire összerezzentem.

– Hogy hazudhattál nekem ennyi ideig? Hogy tehetted?

– Tudtam, hogy elveszítelek, ha elmondom az igazat. – szólaltam meg halkan. – Azt hittem, hogy Carlos mellett fogsz kiállni és elfordulsz majd tőlem.