BACK TO LOVE • F1

Nyolcadik fejezet

LANDO
_________________________

– Hogy tehetted ezt vele? – Idegesen trappoltam be Carlos öltözőjébe, majd a pulóverének a nyakához kaptam és megszorítottam. A spanyol kissé sem volt meglepődve tettemen, csak állt ott és semmitmondóan bámult rám.

– Elmondta? – kérdezte halkan.

– Mindent elmondott. – szűrtem ki a fogaim között. – Nincs neked egy cseppnyi bűntudatod se, hogy úgy teszel, mintha valami kis játszma lenne ez az egész? Miattad próbáltam eltaszítani magamtól, felakartam adni az érzéseimet, mert a legjobb barátom vagy és mert megérdemelte volna, hogy boldog legyen. De tudod mit? Ezek után, ha térden állva könyörögsz, sem fogom hagyni, hogy veled legyen. Mindent megfogok tenni, hogy elfelejtsen. Ezt garantálom neked, Carlos.

– Kérlek, csak tedd boldoggá. – nézett fájdalmasan a szemeimbe, amitől még idegesebb lettem. Löktem egyet a mellkasán és elengedtem a pulóverét.

– Mi a franc történt veled? – kérdeztem, de választ nem kaptam. – Ha tényleg szereted őt, miért Isát veszed feleségül?

– Sosem szerettem Alinát. Csak unatkoztam, kellett egy kis szórakozás. De most meguntam, szóval a tiéd lehet.

Olyan hirtelen lendült a kezem, hogy még magamat is megleptem vele, mikor a spanyol arcán csattant az öklöm, ismét. A düh szétáramlott az egész testemben és legszívesebben még egy párat bemostam volna neki. De helyette csak ökölbe szorítottam a kezemet és hátráltam pár lépést.

– Nyugtasd csak magad ezzel.– szólaltam meg, a hangom csöpögött a gúnytól. – Ismerlek már Carlos. Tudom, hogy tényleg szeretted, sőt. Még most is szereted. Nem tudom mi okból csinálod ezt az egészet, de nem is érdekel. Nem fogom hagyni, hogy többet bántsd Alinát és a közelében sem szeretnélek többé látni. Sok boldogságot Isával!

Hátat fordítottam neki és amilyen gyorsan csak tudtam kijöttem az öltözőből. Akárhogy is próbáltam megérteni a legjobb barátomat, egyszerűen nem ment. Tudtam, hogy szereti Alinát, tisztába voltam vele teljes mértékben. Éppen ezért nem tudtam hova tenni a döntéseit. Nem agyaltam tovább a történteken, egyenesen a Mclaren box felé siettem, felvettem Alina pénztárcáját, majd visszasiettem az autómhoz, ahol várt rám.

ALINA
_________________________

Ahogy Lando kirakott a szüleim házánál, egyből kocsiba ültem és a szálloda felé vettem az irányt. Idegesen doboltam a kormányon amíg a hátsó parkolóhoz nem értem és nem láttam meg Carlost a bőröndjeit cipelve, ahogy az autójához tartott. Miután leparkoltam, egyenesen felé vettem az irányt. Éppen kinyitotta a kocsija ajtaját és beszállni készült, mikor az orra előtt becsaptam. Meglepődötten pislogott rám, majd mikor realizálta, hogy ki áll előtte egy hatalmasat sóhajtott.

– Nincs erre időm, Alina.

– Márpedig addig nem mész innen sehova, ameddig nem magyarázod meg nekem ezt az egészet. Tartozol nekem ennyivel.

– Nem tartozok neked semmivel. Már tudsz mindent, szóval csak menj el.

A közönye olyan fájdalmasan hat rám, mintha csak egy kést döfött volna belém. Pontosan ugyan úgy néz rám, mint évekkel ezelőtt Madridban és a felismerés még fájdalmasabban csap arcon, mint eddig bármi. Ismét bedőltem neki, ő pedig ismét hazudott nekem.

– Könyörgöm, kérlek. – pillantottam rá kétségbeesetten – Mondd, hogy nem hazudtál nekem megint. Mondd, hogy szeretsz és ígérem, hogy bármit megbocsátok neked. Akármi is történt, együtt megoldjuk. Csak kérlek, ne tedd ezt megint. – elcsuklott a hangom, a könnyektől pedig lassan semmit nem láttam, de folytattam – Ne fordíts nekem hátat ismét, mert ezúttal nem hiszem, hogy képes lennék ebből felállni. Nem tudom végig nézni, hogy mással éled le az életedet.

Egy kis pillanatig gondolkozott, majd kétségbeesetten rám pillantott. Valamit mondani szeretett volna, de aztán meggondolta magát. Megfogta a vállam, arrébb tolt, mielőtt viszont beszállt volna a kocsiba visszanézett rám.

– Egy percig se gondold, hogy valaha szerettelek. Felejts el, Alina.

Majd beszállt az autójába és elment. Alig kaptam levegőt, a mellkasom ismét szörnyen szúrt, a szívem pedig ezerrel vert. Nem akartam elhinni egyetlen szavát sem, viszont kénytelen voltam belátni, hogy tényleg sohasem érzett irántam semmit. Ismét beleestem abba a gödörbe, amiből nagy nehezen kimásztam évekkel ezelőtt. Most viszont nem látok kiutat. Mellkasomra tettem a kezemet, elviselhetetlen volt a fájdalom. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt, de esélytelen volt minden próbálkozásom. Megtámaszkodtam a mellettem lévő oszlopnál, a testemből szép lassan szivárgott ki az összes energia. Látásom homályosodott, de még észrevettem, hogy valaki felém kezd el szaladni. Majd szép lassan minden elsötétedett és vele együtt a fájdalom is enyhült.