BACK TO LOVE • F1

Hetedik fejezet

Gyorsan lépkedtem a Mclaren box felé abban reménykedve, hogy még nem szedték össze a cuccaikat és ott találom majd a pénztárcámat, amit tegnap a futam után felejthettem a helyemen. Már majdnem ott voltam, mikor a piros box előtti hatalmas tapsvihar és ujjongás vette el a figyelmemet. Megpróbáltam átverekedni magam a tömegen, hogy minél hamarabb felvegyem a holmimat és elindulhassak a reptérre, de esélytelen volt. Szinte az egész Ferrari csapat ott volt és valamit nagyon ünnepeltek. Már éppen arra az elhatározásra jutottam, hogy hátat fordítok és kerülök inkább egyet, mikor meghallottam.

– Carlos, szívből gratulálok az eljegyzésedhez!

Fogalmam sincs, hogy kitől származott a hang, de a lábam egyből a földbe gyökerezett tőle. Éreztem ahogyan a szívem ezerrel kalapált. Az előttem lévő emberek léptek oda Carloshoz és Isahoz gratulálni, így rálátásom lett a spanyolra. Tekintetünk egyből összetalálkozott, majd egy darabig tartotta a szemkontaktust, aztán a földet kezdte el pásztázni. Lando és Charles ebben a pillanatban értek mellém és valamin nagyon jól derültek. Nem hallottam semmit, csak Carlost bámultam és láttam ahogy Charles is mellélép, hogy gratulálhasson neki. Lando végig mellettem állt és hol engem, hol a spanyolt figyelte. A mosoly egyből lehervadt az arcáról, mikor realizálta a helyzetet ő is. Láttam a szemem sarkából, ahogy felemeli a kezét és felém nyújtja, majd meggondolja magát és inkább leereszti maga mellé. A szememet ellepték a könnyek és ezerrel rohantak meg a tegnap este emlékei.

– Nem hiszek neked Carlos. – pattantam fel az ágyról és felé fordultam. – Miért pont most? Miért pont három év után mondod ezt el nekem, mikor már nem is lehetne bonyolultabb a helyzet? Miért pont akkor mondod ezt el nekem, mikor barátnőd van, akivel több, mint egy éve együtt vagy? Miért?

– Mert nem bírom tovább elviselni, hogy más van a közeledben és nem én. Nem tudom elviselni, hogy úgy nézel rá, ahogy anno rám néztél, hogy úgy érint meg, ahogy csak én érinthettelek meg. Utálom, hogy nem én vagyok ott a boldog pillanataidban melletted, hanem ő és gyűlölöm még maga a tudatot is, hogy ez a valaki a legjobb barátom.

Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra megengedem magamnak, hogy elhiggyem, amit mond. Aztán pedig arcon csap a valóság és eszembe jut, hogy pontosan ő volt az az ember, aki évekkel ezelőtt megalázott és otthagyott engem. Hagyta, hogy évekig abban a tudatban legyek, hogy az egészet én rontottam el és az én hibám, hogy beleszerettem. Hagyta, hogy egyedül szenvedjek és magamat okoljam mindenért.

– Soha nem fogok már bízni benned.

Majd az ajtó felé vettem az irányt, de Carlos gyorsabb volt és elém állt. Szemeim megteltek könnyel, de még véletlen sem hagytam nekik, hogy lecsorduljanak. Egyetlen egy könnycseppet sem érdemel. Többé nem.

– Könyörgöm neked, Alina. – szemei fájdalmasan csillogtak és legszívesebben rá sem néztem volna, mert így csak még jobban szorongatja szívemet a keserűség. – Csak adj nekem egy esélyt. Elrendezek mindent Isaval és esküszöm, hogy bebizonyítom neked hogyan is érzek irántad.

Csakis magamat okolhatom, hogy ismét elhittem minden szavát. Újból elkövettem azt a hibát, hogy bíztam abba, hogy fontos vagyok számára. Hátráltam egy lépést, majd még egyet. Megfordultam és sietve elindultam. Fogalmam sem volt, hogy merre. Kezemet a mellkasomra tettem, nehezen vettem a levegőt. Mikor már kellő távolságban voltam, lehajoltam, a térdeimre tettem a kezemet és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Próbáltam másra gondolni, de minden szava a fülembe csengett egyfolytában. Éreztem, hogy a könnyeim teljesen eláztatják az arcomat. A levegőt egyre szabálytalanabbul kapkodtam, a zokogásom pedig nem enyhült egy cseppet sem. Aztán hirtelen két kéz fonódott a kezeimre, majd egyenesen a mellkasához húzott és szorosan átölelt. Egyik kezével tartott, a másikkal pedig a fejemet simogatta.

– Shh. Nincsen semmi baj, nyugodj meg kérlek.

Hangja nyugtató volt. Egyenletesen simogatta a fejemet és egy cseppet sem zavarta, hogy a könnyeim épp most áztatják át a pulóverét.

– Lando.

Csak ennyit tudtam kinyögni két levegővétel között. Halk volt és erőtlen. Pont olyan szánalmasan hangzott, mint ahogyan éreztem magam. A légzésem nagyjából helyreállt egy kis idő után és a zokogásom is abbamaradt. Érintése jóleső érzéssel töltötte fel a testemet.

– Ha ilyen állapotban látlak, az cseppet sem könnyíti meg a helyzetem, hogy továbbra is haragudjak rád.

Kezei közé vette arcomat és ezzel szinte kényszerített arra, hogy nézzek rá. Arca kétségbeesett volt, látszott rajta, hogy fogalma sincs mitévő legyen.

– Egy percig sem érdemli meg, hogy ilyen állapotban legyél miatta.

Egy pillanatra még levegőt is elfelejthettem venni. Meglepetten pislogtam rá. Homlokát az enyémnek támasztotta és lecsukta szemeit. Abban a pillanatban azt kívántam, hogy bárcsak kitörölhetném minden érzésemet Carlos iránt, hogy helyet tudjak adni az érzéseimnek Lando iránt.

_______________________

Teszek ide nektek egy tiktok videót, amivel jobban magatok elé tudjátok képzelni a részt, történetet. Az oldalamon több ilyen videó is fent van, a következő részekkel kapcsolatban is. Remélem tetszeni fog nektek.😗

https://vm.tiktok.com/ZGJt9LE3J/