Halálfalók hercegnője

7. Fejezet -Közösködés- (+18 szex, erőszak, droghasználat)

A szobában már csak néhány gyertya égett mikor Bella felébredt. Az első amit megérzett az a fájdalom volt. Sok helyen. Fájt a feje, és kavargott a gyomra. A nyakát és a fenekét mintha valaki egy tompa tárggyal ütögette volna egész este. A lábait izomláz gyötörte. Nem nyitotta ki még a szemét. Próbálta felidézni, pontosan mi is történt az éjjel, és rájött, hogy milyen hülye is volt. Mit kéne most tennie? -'Basszus csak ne fájna a fejem.' - gondolta. Kinyitotta a szemét. -'Itt hagyott'- Keserűséget érzett magában. Miért hagyta itt? Már nem kell neki? Ennyi volt? Megkapta amit akart és nem kellek többé? Lassan felült az ágyban, ekkor azonban hirtelen hányigere lett. Az ágy mellett volt egy kis kuka, gyorsan felkapta és kiürítette bele a gyomra tartalmát. Fájt az ülés. Piton jól elintézte tegnap az ánuszát.. Megkereste a ruháit, meg a pálcáját és felöltözött. Minden mozdulatnál fájtak a tagjai. Mennyi lehet az idő? McGalagony irtó dühös lesz...de képtelen vagyok órára menni. Kisétált az ajtón. Nem tudta mit csináljon. Hova menjen? Talán Madam Pomfrey tud segíteni. Nem szeretett segítséget kérni, de úgy érezte, most muszáj enyhíteni a fájdalmain. Talán délután már vissza is mehet az órákra. De mit mondjon mi történt? Leesett a lépcsőn. Basszus ez nagyon gyenge kifogás. Nem mehetek oda. Erősen gondolkozott. Van még valaki aki segíthet. Akiben megbízik, de egészen biztosan kérdéseket fog feltenni. És Piton megtiltotta, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon. Mr. Wilson nem fogja tolerálni, ha elhallgat előle bármit is, de neki csak szóbeli igéretet tett, amíg Piton varázsvédett szerződés iratott alá vele. Nem fog Pitonnak sírni. Nem adja meg neki azt az örömöt. Kiment a szobából és Wilson dolgozója felé vette az irányt. Hasogatott a feje és úgy fájt a hátsója, hogy nem volt képes gyorsabb tempóban menni. Reménykedett benne, hogy a varazslót ott találja nem pedig a tanáriban, és mikor hangokat hallott kiszűrődni odabentről megkönnyebbülten kopogott. Nem akarta, hogy bárki ebben az állapotban meglássa.
-Szabad. -hangzott bentről a válasz. Bella benyitott. Mr. Wilson az íróasztala mögött ült és Agnessel beszélgetett. Jöttére mind a ketten az ajtóban megálló diákra néztek.
-Úristen...! -nyögte ki Agnes és egyből a lányhoz sietett, de Bella csak Wilsont nézte, aki fél kezével a szakállát simogatta és egyenesen tanítványa szemeibe nézett. Nem szólt semmit, tekintetében Bella mintha alig észrevehető gúnyt vélt volna felfedezni, de lehet, hogy ezt csak ő gondolta bele. Agnes a lány nyakát vizsgálta. Csönd volt és Bella kényelmetlenül érezte magát ebben a hangtalan szobában. A felnőtt boszorkány végül a főnöke felé fordult.
-Ezt te csináltad? -kérdezte. Hangja bár szemrehányóan csengett, valamiért mégis mély alázattal volt tele. Wilson még mindig nem szólt semmit. Rendületlenül bámulta a lányt és csupán a fejét ingatta, ezzel nemleges választ adva a nőnek. Aztán felállt. Nem sietett komótosan az egyik vitrines szekrény elé sétált és mikor kinyitotta akkor szólalt csak meg.
-Mondd csak el Agnesnek ki volt. -szólt halkan, de a szobában uralkodó feszült csendben, így is tisztán lehetett hallani minden egyes szavát. Bella a földet bámulta. Most vette csak észre , hogy az egyik zokniját elfelejtette felvenni.
-Mr. Wilson én nagyon sajnálom..-kezdte.
-Azt mondtam mondd el Agnesnek ki volt! - kiabálta a férfi. Bella összerezzent, és Agnes keze is mintha megremegett volna egy kicsit. Sosem emelte még fel a hangját a férfi így mikor Bellával beszélt.
-Piton professzor. -mondta csendesen a kis boszorkány még mindig a cipőjét fixírozva. Még mindig hasogatott a feje. Wilson végül megtalálta amit keresett. Egy átlátszó üveg volt benne valami zöld folyadékkal. Visszasétált az asztalhoz letette rá a fura löttyöt majd visszaült a székbe.
-Hozdd ide a lányt Agnes. -mondta.
-Kyle..-kezdte a nő de a varázsló félbeszakította.
-Agnes nem vagyok jó kedvemben. Csak tedd amit mondtam! -emelte fel újra a hangját. Agnes bocsánatkérően nézett a diáklányra, majd megragadta a kezét és az asztalhoz kísérte őt. Wilson ujjaival az asztalon kezdett el dobolni, majd Bellára nézett.
-Hol fáj? -kérdezte szigorúan. A kérdezett meglepődve nézett rá.
-Azért jöttél nem? -vonta fel a szemöldökét. -Mivel senki másnak nem mondhatod el hozzám jöttél, hogy segítsek. Szóval? Mondd csak.
Bella habozott. Úgy érezte kiszáradt a szája így amikor megszólalt kicsit rekedtesen beszélt.
-A fejem nagyon fáj. -felelte. Wilson még mindig az asztalon kopogott.
-Folytasd. -mondta erélyesen. Bella ismét a földet nézte.
-A nyakam, és a lábaim..
-Nézz rám ha hozzám beszélsz Bella. -szakította félbe a varázsló. A lány felnézett a férfira. Most nem volt az arcán az a szemtelen félmosoly mint mindig. A szemeiben különös tűz égett, az arcakifejezését komornak lehetett mondani. Bella még sosem félt Wilsontól.
-A nyakam a lábaim és a...-itt egy pillanat erejéig a mellette álló boszorkányra nézett. Egyrészről kicsit feszélyezte a nő jelenléte, és megalázónak érezte, hogy nem négyszemközt beszél a professzorral, másrészről örült, hogy Mr. Wilson ebben az állapotában nem egyedül van vele. - más nem. -fejezte be végül. Wilson szája gonosz- gúnyos mosolyba húzódott és egy kisebb nevetés szerűséget is megeresztett, majd hirtelen felállt és a lány fölé tornyosult. Erősen megfogta a hajánál fogva, hátrahúzta a fejét úgy, hogy Bella pont rá nézzen majd erősen arcon csapta.
-Kyle! - kiáltotta Agnes a szája elé kapva a kezét. Bellának sajgott az arca és a feje is jobban fájt.
-Ne szólj bele Agnes. Nem azért vagy itt. -Bár a nőhöz beszélt végig a lány arcát nézte. Nem engedte el a haját.
-Képes vagy a szemembe hazudni Bella? -Bella nem válaszolt. Azon gondolkozott, hogy milyen ostoba volt, amikor egyszerre két férfival kezdett ki. De még most se tudna választani közülük. Wilson újra pofon csapta.
-Válaszolj! -Agnes tett egy lépést feléjük. -Agnes Merlin szerelmére, ülj le és maradj veszteg. -Kiabált a nőre és fél kézzel a kanapé irányába mutatott. Agnes lehuppant a mutatott irányban, majd a varázsló ismét a lányhoz fordult.
-Nem uram. -felelte sírós hangon Bella. Kyle felvonta a szemöldökét.
-Úgy tűnik mégis, hiszen megtetted. Pedig nem kérek sokat. Annyit kértem, hogy ne hazudj a szemembe. De te....te nem tisztelsz engem...egyáltalán nem. -Elengedte a haját. -De nem baj Bella, megtanítalak én. Én próbáltam kedves lenni, de úgy néz ki nem értesz a szép szóból. -Megfogta a lány karját és Agnes elé vonszolta, majd elengedte és leült egy karosszékbe. Keresztbe tette a lábait majd fél kézzel megtámasztotta az arcát.
-Agnes vetkőztesd le. -mondta a nőnek, végig Bellán tartva a tekintetét. Agnes felállt és egy szó nélkül kezdte lehúzni a lányról a ruhát. Alatta a tegnapi fürdőruha olyan emlékeket idézett fel a lányban amik mintha ezer éve történtek volna. Agnes óvatosan lehúzta róla azt is. Levette a cipőjét és a fél pár zokniját is, majd amikor Belláról már nem tudott több ruhadarabot levenni, hátrált egy lépést és Wilsonra nézett.
-Fordulj. -mutatta a lánynak a professzor. - Bella engedelmeskedett. Hallotta ahogy a nő felszisszen mögötte.
-Fordulj vissza. -utasította a férfi. Bella megtette. Mr. Wilson ismét rövidke szakállát simogatta.
-Mit kéne mondanom? Én megkérdeztem, hogy akarod e. Te azt mondtad igen. Milyen volt? Élvezted? Jól esett, hogy megvert? - Most már megjelent az arcán a tőle megszokott gúnyos mosoly.
-Egy kicsit. -felelte Bella. Nem kapta el a tekintetét, de az arca rákvörösre gyúlt. Anges a fejét ingatta.
-Mit csinált veled mikor felmentetek az emeletre? -kérdezősködött tovább a varázsló.
-Megtiltotta, hogy elmondjam. - felelte halkan tanítványa.
-Hát persze, hogy megtiltotta. -nevetett Kyle. -De azt nem, hogy megmutasd mit csinált veled . - Bella érezte ahogy megfagy az ereiben a vér.
-Kérem Mr. Wilson ne. -könyörgött a boszorkány. Elég volt neki az este, most csak pihenni szeretett volna. Letusolni és aludni egy jó nagyot. Hasogatott a halántéka sajogtak a tagjai, fájt amit előző este tett vele a bájitaltanár. Wilson gonoszan mosolygott.
-Nem hagysz más választást Bella. Szépen sorban meg fogsz kérni azokra a dolgokra amiket tegnap Perselus tett veled.
-Nem! -jelentette ki a lány a kelleténél kicsit határozottabban. A professzor felállt a székből. Agnes Bella elé állt védelmezően, de a varázsló lenézően nézett rá.
-Wilson kérlek légy észnél. -szólt rá figyelmeztetően a nő.
-Ezt nem hagyom annyiban Agnes. Ismersz annyira, hogy ezt tudd..
-Igazad van, de megbüntetheted máshogy is. Perselus már egyszer megkínozta.
-Ő akarta! - emelte fel a hangját Kyle és tanítványára mutatott. -Én figyelmeztettem, de ez kellett neki.
-Kyle könyörgöm, most az egyszer...csak...leckéztesd meg máshogy. -A tanár mélyen a boszorkány szemeibe nézett, majd bólintott.
-Rendben legyen. -mondta végül. -Menj át a másik szobába. A boszorkány pár percig még az előtte állót fürkészte aztán jobbnak látta nem ellenkezni a férfi akaratával, így átsétált a szomszédos helyiségbe és magára zárta az ajtót. Mr. Wilson levette a köpenyét és szépen feltűrte mindkét ingujját.
-Térdelj le Bella. -szólt oda tanítványának rá se pillantva, és az egyik nagyobb ládában kezdett kotorászni. Bella a szőnyegre térdelt. Nem esett jól a sebes térdeinek a durva anyagú szövet, de nem ellenkezett. Kyle egy favesszővel a kezében sétált vissza hozzá.
-Tartsd fel a kezeid tenyérrel fölfelé. -mondta halkan. Bella felemelte mindkét kezét, ekkor a férfi hozzáértette a pálcáját mire szoros kötelek béklyózták meg a feltartott végtagokat.
-Ha elhúzod a kezed, vagy akár csak megnyikkansza dupláját fogom adni annak amit terveztem. Megértetted?
-Igen uram. -felelte halkan a lány.
-Kiváló. -mondta Wilson majd erősen lesújtott a pálcával a kitartott tenyérpárra. Bella lenyelte a feltörő kiáltását. A varázsló újra meg újra lesújtott, de a boszorkány egy hang nélkül tűrte. Csak az éles fájdalmat okozó csattanás hangja visszhangzott a szobában. A mardekáros lány arcán könnyek csordogáltak végig. Bella nem számolta az ütéseket. Hamarosan felszakadt a bőr a tenyerén és kiserkent a vére. A professzort ez nem enyhítette meg, rendületlenül folytatta az ütéseket. Bella számára végtelennek tűnő idő után aztán Wilson letette a pálcát egy közeli dohányzó asztalkára és leguggolt a lány elé. Megfogta a lány kezeit és a szemébe nézett.
-Soha többé nem hazudhatsz nekem. Ez majd segít emlékeznj, mi fog történni ha mégis megteszed. -letörölt az arcáról egy éppen kibuggyanó könycseppet. -Ez a dolog egészen felizgatott, úgyhogy most megengedem, hogy kielégíts.
-Igen uram. -felelte Bella remegő hangon. Wilson megsimogatta a fejét.
-Látod tudsz te engedelmes lenni, ha akarsz. -Felállt, kicsatolta az övét és a lány nyaka köré tekerte. Kigombolta a nadrágját és elővette vastag már álló farkát.
-Nyisd ki a szád. -parancsolta, majd amikor Bella eleget tett a kérésének rántott egyet az övön ezzel a férfiassága felé húzva a lányt és lenyomta a torkán azt. A boszorkányt váratlanul érte a dolog így fuldokolva köhögött, de a varázsló nem engedte el, inkább tempósan mozgatni kezdte a péniszét az ajkai között.Sok nyál gyűjt fel Bella szájában és csorgott le a mellkasára. Mindeközben a szemei is megteltek könnyekkel így csak homályosan látta mi történik. Jó idő beletelt mire Mr. Wilson beleélvezett a szájába. Bella keserű ízt érzett, amitől kissé hányingere lett, de nem akarta mégjobban magára haragítani a férfit, így lenyelte az utolsó cseppig. Kyle levette róla az övet, visszagombolkozott majd az íróasztalára tett bájitalért sétált és odaadta a lánynak.
-Ez segít a másnaposságodon. Idd meg. -mondta neki. Bella mohón kiürítette a palack tartalmát, aminek az íze nem volt jobb ez előbb lenyelt ondó kesernyés ízénél.
-Agnes. -szólt hangosan Wilson, mire szinte azonnal nyílt is a hálószoba ajtaja és megjelent mögötte a fekete hajú nő. Végignézett a kimerült megkínzott diáklányon és szánalom csillant a szemeiben.
-Vidd a fürdőbe és mosdasd med. Vidd a kenőcsömet is és kendd be a sebeit. A kezét nem ápolhatod le azt hagyd rám. Utána fektesd az ágyamba és ha ez meg van jelezd nekem....