Halálfalók hercegnője

3. Fejezet - Kegyetlen bosszú

Hetek teltek el a sikátorban megbeszéltek óta, és Bella egyre türelmetlenebbül várta, hogy a férfi, végre betartsa a neki tett ígéretét. Heves érzések kavarogtak benne, mikor arra gondolt, hogy a tilosban jár és mindemellett ezt egy olyan férfival teszi, aki egy nézésével lázba tudja hozni őt. A lánynak volt ideje gondolkozni az abszolúton történteken és mikor ahhoz a részhez ért, ahol a sikátorban beszélget Mr. Wilsonnal egyszerűen úgy érezte nem tudja tovább tagadni magának, hogy nem érez semmit. A férfi olyan közel volt hozzá akkor ott, hogy szinte egymáshoz értek, és Bellának komoly önfegyelemre és okklumenciára volt szüksége ahhoz, hogy ne árulja el a férfinak, hogy szinte mindenét odaadná annak egy csókjáért. És most ez a férfi fogja azokra a csábítóan tiltott dolgokra tanítani, amikre már jó ideje vágyott. Mikor elmondta Daphnak az elválásuk után történteket a lány legalább egy percig csak sikongatott izgalmában, és őszintén szólva azóta se tudja fékezni magát, egyszerűen nem tud leszállni a témáról és nagy lépésnek tartja Bellánál, hogy végre nem tagadja előtte a jóképű Mr. Wilson iránti érzéseit, legalább is ahogy ő fogalmazta. Tanárát érezhetően egyre közelebb érezte magához a lány és ettől Bella érzései teljesen felborultak. Volt, hogy a fellegekben járt és képes volt a legváratlanabb pillanatokban ábrándozni a férfiról. Máskor csalódott volt, és úgy érezte ez a dolog közte és a férfi között sosem lehetséges, mert akármilyen magabiztos is általában, a férfi közelében szinte semmiféle utalást nem mert tenni arra, hogy vonzónak találja őt. Megint máskor hihetetlenül dühös volt magára és Mr. Wilsonra, mert nem tudott maximálisan koncentrálni sem a tanulásra, sem az olvasásra, se semmi másra, amibe belekezdett. A lány most éppen Watforban volt a Mr. Wilson által üzemeltetett kocsmában és magára a férfira várt a bár pultnál ülve. A késő délutáni idő ellenére, elég sokan voltak már ott. Főként férfiak, akik nagyrésze mind a fiatal lányt bámulták, aki szemérmet aligha ismerő ruhában mutatkozott. Egy barna has pólót viselt, ami alá szándékosan nem vett melltartót így láthatóvá tette a ruha mögül kitüremkedő feszes mellbimbóit. Bár kicsit kellemetlennek érezte, hogy ennyi mindent megtesz azért, hogy felkeltse a középkorú férfi figyelmét magára, elégedetten konstatálta, hogy ha a kiszemelt férfiét még nem is a többiekét már sikerült. Sajnos olyannyira, hogy a következő pillanatban igen kellemetlen helyzetbe hozta magát ezzel.
-Szia kislány. - Lépett mellé egy férfi. Hosszú göndör barna haja egészen a válláig ért. Piros varázslóköpenyt hordott, és erős sherry szagot árasztott magából. Szemei, önkéntelenül is a lány melleire vándoroltak
-Segíthetek valamiben uram? -Kérdezte illedelmesen Bella, de rossz előérzete támadt, ezért most jobb kezével megmarkolta a köpenyében lapuló vörösfekete enyhén görbe pálcát.
-Hogy segíthetsz-e? - Nevetett a férfi. -Azért vagy itt nem? Vagy egy kurvának nem ez a dolga? - Bellában először meghűlt a vér. Ez az idegen azt hiszi, hogy ő Mr. Wilson egyik szajhája. Ezután elöntötte a méreg. A férfire szegezte a pálcáját nem törődve annak zavarodott tekintetével és elkiáltotta magát.
-Sectumsempra - Pálcájából zöld fény röppent ki a férfi felé, de mielőtt az eltalálhatta volna célpontját egy másik piros fénycsóva eltérítette azt, aminek az lett az eredménye, hogy Bella átka belecsapódott a bárpult mögötti italospolcba, ami attól kettétört és a drága italok hangos csörömpöléssel széttörtek a padlón, az összes vendég tekintetét, a lányra vonva.
-Nincs itt semmi látnivaló! - Szólt fennhangon, egy fekete hajú boszorkány, akitől a piros fénycsóva származott. Gyorsan odasietett a lány mellé majd a fülébe súgta.
- Fékezd magad kislány, nekem mondtak már ennél rosszabbat is.
- Mi a fene folyik itt?! - Egy elegáns köpenybe bújt férfi jelent meg a bárpult mellől nyíló ajtó mögül és tekintete előszőr a széttört üvegekre, aztán a nőre és az amellett ülő lányra esett. Suhintott egyet a pálcájával mire az italok tartalmukkal együtt visszatértek az immár újra ép polcra.
-Vége a cirkusznak! - Erőltetett mosolyt az arcára a helyiség tulajdonosa. A Bella mellett ülő férfi, aki eddig nem tért magához a hirtelen történő eseményektől és a vérében lévő meglehetősen sok alkoholmennyiségtől, most felállt és elordította magát.
-Az a kis ribanc meg akart ölni! Micsoda kiszolgálás ez?! Ezt nem úszhatja meg szárazon! - Mr. Wilsont elöntötte a méreg. Egy intéssel elhallgattatta a férfit, majd intett a nőnek, hogy vigye fel a lányt a szobájába, amíg ő elrendezi a hirtelen támadt felfordulást. Bella elindult a fekete hajú nő után, de visszapillantva még látta, hogyan ráncigálja arrébb Mr. Wilson a dülöngélő idegent, akinek ehhez láthatóan egyáltalán nem fűlött a foga. Felérkeztek Wilson szobájába. A lány már többször járt itt így nem nézelődött túl sokat, egyből leült az egyik ülőalkalmatosságként fenntartott díszpárnára. A nő becsukta maguk mögött az ajtót és a lány felé fordult.
-Mégis miféle átkot próbáltál szórni arra a férfira? Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad! A kiskorúak bűbájgyakorlását tiltó törvények szigorú büntetést szabnak ki az olyan kis hirtelen haragú gyerekeknek, mint amilyen te is vagy. Arról nem is beszélve, hogy ha az a férfi megsérül, fennáll a veszély, hogy az egész boltot bezárják csak azért, mert te, nem tudtad fékezni az indulataidat.
-Az a férfi azt monda rám, hogy egy kurva vagyok! - kelt ki magából a lány és vörös foltok jelentek meg az arcán a dühtől.
-Ne csodálkozz ezen, ha ilyen ruhában jössz egy kuplerájba. - Mutatott a nő a lány felsőjére. Bella nem húzta össze a köpenyét, amivel kicsit meglepte a nőt, csupán dühös pillantásokat vetett rá.
-Te vagy Mr. Malfoy lánya, ha nem tévedek. -szólt kissé megenyhülve a nő.
-Honnan tudja? - Vetette oda a kérdést a lány.
-Wilson mesélt rólad párszor. -Bella szemében furcsa tűz jelent meg, de csak egy röpke pillanatig, viszont ez pont elég volt arra, hogy ezt észrevegye a beszélgető partnere.
-És mit mondott rólam Mr. Wilson? -A lány minden érzelem nélkül tette fel ezt a kérdést ügyelve rá, hogy a nő véletlenül se vegye észre rajta, lelkesedését a téma iránt. Az habozott. Elég érdekes gondolatok tolakodtak a fejébe.
-Nos megemlítette, hogy tanít téged... hogy milyen okos vagy, - egy levegővételnyi szünetet tartott. -Na meg azt, hogy milyen szép vagy. - Bella szíve nagyot dobbant, és érezte, hogy nem tudja sokáig féken tartani, a hirtelen jött izgalmát. "Csak nyugalom üríts ki a fejed" szólt egy kis hangocska a fejében bájitaltanárja hangján.
-Ki maga? - Tette fel a kérdést egy kicsivel kedvesebb hangon Bella, ekkor azonban nyílt az ajtó és belépett rajta Wilson.
-Agnes, elmondanád nekem mégis mi a franc történt odalent? Le kellet fizetnem Markot, hogy elhallgasson. -Kifejezetten dühösnek tűnt az amúgy jókedélyű férfi.
-Ne rám nézz Wilson, én csupán megakadályoztam, hogy a kislány kárt tegyen egy törzsvendégünkben. -Mr. Wilson Bellára nézett, aki most úgy érezte, két métert zuhant a föld alá, de meglepetésére a férfi nem szidta le, hanem nyugodt hangon folytatta a beszélgetést.
-Mi történt Bella? El tudod mondani nekem? - Agnes hitetlenkedő pillantást vetett a férfira, majd a lányra és ekkor szemében megértés villant.
-Értem. Szóval, ha miattam lenne ez az egész, akkor kapnék egy jó kis fejmosást, sőt talán az állásom is elveszteném, de ha miatta, akkor még védjük is meg szegény kislányt, aki, ha tőle telik megátkozná az összes férfit, aki egy szajhákkal teli házban lekurvázza őt?
-Te egy felnőtt nő vagy, ő meg egy kislány. - teremtette le a nőt főnöke.
-De ugyebár nem erről van szó. Vagy rosszul látom Wilson? - Agnes most a férfira mosolygott elégedett arccal, ami igencsak meglepte a párnán ücsörgő "kislányt" és meg sem várva annak válaszát feltépte az ajtót majd elegánsan távozott. Wilson egy darabig a nő után bámult elgondolkozva, majd tanítványa felé fordította a fejét, és végig mérte a lányt.
-Ez történt Bella? Azt hitték, hogy az én egyik "lányom" vagy? - Szemmel látható módon a férfi szántszándékkal kerülte a "szajha" és a "kurva" szavakat, de mindezek mellet olyan könnyedén tette fel ezt a kérdést, mintha azt kérdezné meg milyen öntetet kér a lány a salátájára.
-Igen. - sütötte le a szemeit a lány. Mr. Wilson mély levegőt vett, majd leült törökülésbe elé.
-Tudod egyáltalán mit dolgoznak ezek a "lányok" nekem? - kérdezte óvatosan.
-Maga szerint megátkoznék valakit, ha nem tudnám mit jelent a kurva szó?? - Bella hisztérikusan nézett fel a férfira. Kicsit megalázónak érezte, hogy ennyire gyereknek tartja őt, de aztán elkeseredett hangon folytatta. - De persze ez az én hibám.
-Ezt meg, hogy érted? -Húzta fel a szemöldökét Kyle.
-Ha nem öltözködöm úgy, mint egy....mint egy....-A férfi most ismét végig futtatta a tekintetét a lányon egy pillanatra elidőzve rövidnadrágjából kikandikáló sima combjain, rövid pólója alól kilátszódó hasán és a felsőjét szinte átütő bimbóin.
-Mint egy tinédzser lány? - mosolygott a férfi bíztatóan. - Ugyan Bella ez nem a te hibád volt, az a seggfej túl sokat ivott, és nem tudta fékezni magát.
-Nem azt mondta, hogy az a seggfej a törzsvendége? - Kérdezte a lány, de emellett elgondolkozott rajta, hogy vajon Mr. Wilson is kurvásnak tarja e az öltözetét. És ha igen vajon tetszik e neki, amit lát. Kicsit megijedt saját gondolatától, ami miatt most erős izgalmat érzett ágyéka felől. Gyorsan összeszorította combjait, hogy csillapítsa ezt az érzést.
-De, valóban a törzsvendégem, de ettől függetlenül, lehet egy seggfej. - Vigyorgott a lányra Kyle. - De most vegyél egy kis erőt magadon Bella hiszen oka van annak, hogy itt vagy. A múlt, héten átvettünk, pár ártást, ma pedig rátérhetünk a főbenjáró átkok elméletére.
-Mr. Wilson nem akarok elégedetlenkedni, de nem azt mondta, hogy most már gyakorlatba ültetjük az elméletet?
-Türelem Bella, türelem. Az alapos felkészülés, igazán fontos. Egy valódi összecsapás, vagy például a bosszúd esetében, nagyon sok véletlen tényező közbejöhet amire sosem fogsz tudni felkészülni. Ilyenkor fontos, hogy az alapok, maximálisan ott legyenek a fejedben és azonnal hozzájuk tudj nyúlni akármennyire is váratlanul ér egy adott esemény.
-Cappitulatus - szólt hírtelen a varázsló és Bella mielőtt még bármit is tehetett volna érezte, hogy egy láthatatlan erő a falnak taszítja. A férfi közelebb ment hozzá majd leguggolt elé.
-Szóval sokat ér a sok elmélet, ha a váratlanra akarsz felkészülni. Ez csak egy egyszerű lefegyverző bűbáj volt Bella, amit ráadásul direkt hangosan mondtam ki. Mihez fogsz kezdeni egy olyan nem várt átokkal szemben, amit még csak nem is hallasz? - A férfi halkan, de érthetően beszélt. Bella lassan kezdett felocsúdni a váratlan fájdalomból. Mr. Wilson mélykék szemeibe nézett. Megrémítette a gondolat, hogy a férfi akár más átkot is küldhetett volna rá, de hihetetlen módon, egy titokzatosan kellemes érzés is hatalmába kerítette. Tanárját most nagyon határozottnak és vonzónak érezte, egy olyan férfinak, aki, ha akarná itt helyben le is teperhetné, még akkor is, ha ő Bella azt nem akarná. Pedig akarja...Ó de mennyire akarja ezt most. Mr. Wilson azonban felegyenesedett, majd a karját nyújtotta a lány felé, hogy felhúzza őt a földről. Miközben a lány felállt, Wilson két kényelmes széket varázsolt elő a semmiből.
-Ülj le. - szólította fel a lányt. Bella engedelmeskedett és lehuppant az egyik székre. -Előszőr vegyük a halálos átkot. "Avada Kedavra". Tudod az átkot Bella, de úgy hiszem, ha most azonnal kellene használnod, nem biztos, hogy sikerülne. A halálos átokhoz, illetve a kínzó átokhoz is nagyon komoly akarat kell. Sokszor nem elég az sem, ha dühös vagy, vagy égsz a bosszúvágytól. Igen Bella nem elég. - Hangsúlyozta a lány hitetlenkedő arckifejezését látva. -Fontos, hogy komolyan gondold. És emellett az sem árt, ha engeded, hogy az az erő és az a hatalom, amit ezekkel a varázslatokkal elérsz, átjárjon. Mondhatni, kicsit élvezned kell azt, amit csinálsz. - Bella szemei elkerekedtek.
-Élveznem kell, hogy megölök, vagy megkínzok valakit? Mr. Wilson ez lehetséges egyáltalán? -Wilson lenézően mosolygott a lányra.
-Amíg nem csináltad nem fogod megérteni. De szerintem te pontosan olyan ember vagy aki képes arra, hogy ezt élvezze. És az első alkalom, vízválasztó alkalom. Ha egyszer megtudtad tenni, onnantól kezdve mindig meg fogod tudni tenni. - Bella égető vágyat érzett arra, hogy megismerje a férfi sötétebb oldalát is.
-Mr. Wilson elmesélné a maga első alkalmát? - kérte a lány. Wilson mélyen a lány szemébe nézett, majd halványan elmosolyodott.
- Caradoc Dearborn. A háborúban kerültem összetűzésbe vele.
-Róla hallottam. Egyik napról a másikra eltűnt. - Kyle még most is mosolygott.
-Nem magától tűnt el Bella. Megtudta, hogy a Sötét Nagyúrnak kémkedem és kénytelen voltam elhallgattatni. A testét pedig azért nem találták meg mert porrá zúztam, hogy semmiféle bizonyíték ne maradjon a halálára. Nem kockáztathattam, hogy bárki is felfedje igazi kilétemet. - A férfi mindezt hihetetlen nyugalommal mondta. Bellát kirázta a hideg. Sosem hallott még senki sem beszélni arról, hogyan ölt meg egy másik ember, de minden kétséget kizáróan nem így képzelte el. Bella apja bár a Halálfalók élén állt, mint kegyetlen gyilkos, de lánya még bizonyos értelembe véve ártatlan volt. Előszeretettel küldött ártásokat az iskola folyósóján rosszakaróira, de komolyan sose sebesített meg még senkit sem, így elképzelhetetlen volt számára az, hogy egy ember hidegvérrel meggyilkolhat egy másikat. Pedig gyilkosok és sötét gondolkozású emberek nevelték fel, de ebbe még sosem gondolt bele. Most olyat érzett, amit eddigi élete során még soha. A szinte mindig magabiztos lány most félni kezdett. Nem az előtte ülő Mr. Wilsontól, hanem mert bele gondolt abba, hogy hamarosan el fogja venni egy ember életét. Képes ő ilyesmire egyáltalán? Mi lesz, ha nem tudja megtenni? Szégyent hoz a szüleire, és azokra az emberekre, akik felnevelték. Utána már senki nem úgy nézne rá, mint egy ígéretes boszorkányra. A szépsége pedig mit ér, ha leblokkol egy nehezebb varázslatnál?
-Félsz Bella? - Hozta vissza a lányt gondolataiból a varázsló. Bella ránézett. Hiába próbálta most palástolni az érzéseit azok kiültek az arcára.
-Mr. Wilson mi lesz, ha én nem vagyok képes erre? - A lány félve tette fel ezt a kérdést, de a férfi nem vetette meg érte.
-Érthető, hogy megijedtél, de nem kell aggódnod képes leszel rá. És én végig ott leszek veled. - Közelebb hajolt a lányhoz és annak kezét a sajátjába zárta. - Megpróbállak felkészíteni rá, de vannak dolgok, amikre sosem fogsz tudni előre felkészülni. Viszont azt tudnod kell Bella, hogy én se tudtam, hogy képes leszek megölni azt a férfit, amíg meg nem tettem. Szóval az aggályaid érthetőek, de alaptalanok. - Bella hálásan nézett a férfira. Lenézett a kezére, amit most a férfi finoman simogatott. Nagyon jó érzés volt ez. Ha Mr. Wilson ott lesz vele talán képes lesz rá. A varázsló megérti őt és közelsége most megnyugtatta és felbátorította. Határozottan a szemébe nézett.
- Mi van a "Cruciatus" átokkal? - A férfi szélesen elvigyorodott, amitől szeme sarkában apró szarkalában ráncosodtak össze.
-Anyád a mestere. Szóval ott kell legyen a génjeidben.
-Azt is élveznem kell? - Kérdezte a lány. El nem tudta képzelni ez mégis, hogy lenne lehetséges.
-Nos igen. Ez a varázslat valóban megköveteli ezt a végrehajtójától. Nem tudom neked megmagyarázni, de mikor kínzol egy olyan személyt például akit ki nem állhatsz, olyankor hatalmat gyakorolsz fölötte és ha ebben a hatalom érzésben el tudsz merülni, akkor egyfajta örömöt fogsz érezni. De, mint mondtam csak akkor fogod ezt megérteni, ha saját magad próbálod majd ki.
-Mi van a harmadik átokkal? - Heveskedett Bella.
-Az a személyes kedvencem. - Rejtélyes mosoly jelent meg a férfi arcán. - De ezt akár meg is mutathatom. Elővette lilás pálcáját köpenye zsebéből majd a lányra szegezte, de mielőtt kimondta volna a varázsigét még kissé gúnyos hangon így szólt. -Készülj fel és próbálj meg ellenszegülni. - Bella minden idegszálát megfeszítette.
-Imperio - Mondta határozottan Mr. Wilson. Bella egész testét egy igen kellemes érzés töltötte meg. Úgy érezte bármire képes. Olyan jó volt ez az érzés nem is értette, mi rossz van ebben a varázslatban. Aztán távolról hallani vélte Mr. Wilson hangját.
-Add nekem a pálcád Bella. -Bella elgondolkozott. A pálcám? Mire kell neki a pálcám?
-Add nekem a pálcád Bella. - Utasította őt a férfi. Bella azon kapta magát, hogy belenyúl köpenyébe és előhúzza varázsszerszámát, majd lassan átnyújtja azt a férfinek. Aztán újra megszólalt a hang a fejében.
-És most vedd le a köpenyed is. -Bella kezdte kellemetlenül érezni magát.
-Vedd le a köpenyed! - Én nem akarom levenni gondolta Bella, mikor már elkezdett kibújni ruhadarabjából. Nem akarom levenni! -határozta el magában. Ekkor hirtelen mintha kipukkasztották volna azt a rózsaszín leplet a kellemes érzésekkel, amiben lebegett, és visszatért a székébe Mr. Wilsonnal szemben. A pálcája a férfinál volt és köpenyéből félig kibújt már. A férfi szemtelenül vigyorgott rá, majd a lány felé nyújtotta annak pálcáját. Bella visszavette talárját és annak zsebébe bújtatta mágikus eszközék.
-Na mit gondolsz miért ez a kedvenc varázslatom? - a férfit láthatóan tűzbe hozták az előbb lejátszódottak. A lány nem válaszolt. -Mind a három főbenjáró átok a másik fölötti hatalmon alapszik. Sokan nem értik, hogyan kerülhetett közéjük ez a varázslat és gyengébbnek is tartják a többinél, pedig egy hozzáértő ember kezében halálos fegyver. Akárkit irányíthatsz vele, akinek nincsen kellő akarata ahhoz, hogy megtörje a varázst. Akármit tehetsz vele. Olyan dolgokat is megtesznek az emberek ez alatt az átok hatása alatt, amit egyáltalán nem szeretnének. Csak a képzeleted szab határt annak, hogy kivel mit tennél meg. Viszont te meglepően jól ellenálltál nekem. Ez jó jel. Még egy kis gyakorlással elérheted, hogy teljesen leküzd a varázslat hatását. Viszont a pálcád így is elvettem.
-Hogyan lehet leküzdeni a hatását? - kérdezte Bella. Még nem teljesen ábrándult ki a férfi kényszerítése alól. Így visszagondolva nem is volt olyan rossz. Teljesen ki volt szolgáltatva neki. Igaz, ha ezt más csinálja vele, biztos fel lenne háborodva.
-Fel kell ismerned a varázslatot. Ez is nagyon nehéz része. Ha ez megvan, akkor tudatosítanod kell magadban, hogy semmit nem vagy hajlandó megtenni, amit a hang mondd neked. Ez még nehezebb, csak nagyon kevesek képesek erre.
-Mr. Wilson, ön sokszor használta ezt a varázslatot? - A férfi arca egyszerre megváltozott. Érdekes láng lobbant a szemeiben. A lány nem értette mi lehet ez. Sosem látta még ilyennek. Szája sarka felfelé görbült. Ez nagyon tetszett Bellának. Egyszerre érzett félelmet és vonzódást. Szenvedély. Talán ezzel a szóval jellemezhette volna varázsló arckifejezését, de még ezzel sem teljesen. Volt valami, amit nem értett rajta, de talán pont emiatt a dolog miatt kezdte elönteni a testét belülről egyfajta égető forróság.
-Igen Bella. Meglehetősen sokszor használtam ezt a varázslatot.
-És szabad tudnom mire? -Bella most már nagyon kíváncsi volt, mi tette ennyire izgatottá a férfit.
-Sajnálom, de egyenlőre ezt nem mondhatom el neked. Talán majd egyszer megtudhatod, de annak nem most jött el az ideje. - Bella csalódott volt. Igazán tudni akarta mire használta a férfi a tiltott varázslatot, de bele kellett törődnie, hogy erre nem aznap fog választ kapni. A férfi kinézett az ablakon majd órájára pillantott.
-Viszont a mai órának vége van. Lucius aggódni fog érted, ha nem érsz időben haza. - Wilson felállt és Bella követte a példáját.
-Fogd meg a kezem Bella. -Azzal a varázsló kinyújtotta a kezét a lány felé. Bella megfogta, és mindannyiszor valahányszor a férfihoz ért, most is mintha kis áramütést vezettek volna a testébe, viszont ez az érzés, nem volt rossz. Felettébb kellemesnek érezte. A teste megrándult és következett a jól ismert hoppanálási folyamat, amely azzal a rossz tulajdonsággal járt, hogy alkalmazója úgy érezte magát, mint aki egy igen keskeny csövön próbálnak áttuszkolni, de a következő pillanatban Bella és tanárja, közvetlenül a lány lakhelyének bejárati ajtaja előtt álltak. Mr. Wilson kopogtatott. Lucius nyitott ajtót.
-Kyle, már kezdtem aggódni, hogy elraboltad a lányt. - Nevetett Lucius, majd kezet fogott barátjával. - Milyen volt Bella? Nincs rá panaszod? - A férfi nevelt lányára pillantott.
-Nem, Lucius nincs. Bella, mint mindig kitűnő tanítvány. -válaszolta Mr. Wilson.
-Ennek felettébb örülök. - Lucius újra Wilson felé fordult. -Nem maradsz egy italra Kyle? Régen beszélgettünk és most épp egyik intézménynek sem kell adományokat adnom. - Szólt gőgös-gúnyos arccal.
-Éppenséggel maradhatok, ha ragaszkodsz hozzá. -mosolygott a varázsló.
-Ne nevettess, persze, hogy ragaszkodom. - Lucius utat nyitott a lánynak és annak tanárjának.
-Csak a hölgy után - fordult Bella felé Mr. Wilson és kezével az ajtó felé terelte a lányt. Bella bement az előszobába, de ott megtorpant. Szívesen lett volna még a két férfi társaságában így vágyakozva nézett nevelőjére, hátha az megengedi neki, hogy egy kicsit még velük maradhasson. Lucius észrevette, hogy a lány nem tágít mellőlük így feléje fordult.
-Bella? Szeretnél még valamit? - Bella hirtelen nem tudta mivel vehetné rá a férfit akaratára az imperius átkon kívül ezért így szólt.
-Az Urak talán megunták a társaságom? - Majd felvonta a szemöldökét és széttárta karjait, hogy az eljátszott értetlenségét nyomatékosítsa. Egy pillanatig a két férfi némán nézett a lányra, majd mindkettejükből kitört a nevetés.
-Nem bánom Bella velünk maradhatsz még egy kicsit, de csak akkor, ha Kyle-nak sincs ellenére. - Bella kérdő-könyörgőn nézett a férfira.
-Ugyan ki mondhatna nemet ennek a lánynak? - mosolygott rá Bellára Wilson. Bella viszonozta a mosolyt. Ezután Lucius vezetésével feljebb mentek egy szinttel és a ház ura beinvitálta őket, egy kényelmes karosszékekkel teli szobába. Bella elfoglalta az egyiket, Mr. Wilson pedig a lánnyal szemben foglalt helyet. Lucius, az egyik szekrényből, poros palackot vett elő, majd intett a pálcájával mire három pohár lebegett oda hozzá, és a palack mindegyiket megtöltötte aranyszínű tartalmával.
-Madam Rosmerta legfinomabb tölgyfahordóban érlelt mézbora. - ült le ő is a társasághoz miközben a poharak, gazdájuk elé libbentek. Ezek után Bella jórész csak hallgatta a beszélgetést és néha közbe fűzött pár igen humoros, vagy intellektuális választ. Nagyon igyekezett a két férfi tetszésére lenni és élvezte, hogy felnőttek társaságában lehet. Így ő is annak érezhette magát. Hamar megitta a finom bort, ami nem véletlenül kapta a "méz" előtagot. Már kissé kezdett elálmosodni, de nem akaródzott neki még ágyba bújni. A két férfi sokkal oldottabb hangulatba került a szeszes italtól és egyre felszabadultabban beszélgettek.
-Na és van valami szaftos híred, ami engem is érdekelhet Lucius? - Tette fel egyik lábát a másik lába térdére Mr. Wilson.
-Nos, ami azt illeti bizonyosan hallottál róla, hogy hamarosan megrendezésre kerül a kviddics világkupa döntő Nagy-Britanniában. - felelte barátja.
-Igen igen még nem tudtam foglalni, jegyet magamnak.
-Kyle, neked a díszpáholyban van a helyed velünk. - szerénykedett Mr. Malfoy.
-Ugyan Lucius, ezt igazán nem kellett volna.
-Ami azt illeti a napokban egy igen nagy összeget adományoztam a Szent Mungonak, így Caramel vendégei leszünk és a díszpáholyban kaptunk helyet. - Bella még nem tudta ezt az információt és most érdeklődve húzta ki magát a kényelmes karosszékében.
-A díszpáholyban leszünk?
-Úgy bizony Bella, Draconak már elmondtam. - fordult felé a férfi. - Nagy esemény lesz ez harminc éve nem játszottak világkupa döntőt Britanniában. Természetesen a feje tetejére állt a varázsjátékok főosztálya, és Ludo ezzel szokásához híven semmit sem törődik.
-Apropó varázsjátékok. -szólt közbe Wilson. -Hallottál Bertha Jorkins eltűnéséről? Felettébb gyanúsnak tartom.
-Ki az a Bertha Jorkins?- kérdezte Bella.
-A varázsjátékok és mágikus sportok főosztályán dolgozik. Elég kelekótya az a nő, azt mondják eltévedt és ezért nem ad hírt magáról. Ki is nézem belőle. - Válaszolt Lucius.
-Ugyan azt ne mondd nekem, hogy egy boszorkány két hónap után sem talál haza. Ez azért már nem normális fura előérzetem van ezzel kapcsolatban.
-Túl sokat gondolkozol kedves barátom. Inkább azon törd a fejed, hova tetted a régi maszkod. - Kyle Luciust kezdte fürkészni, majd szinte egyszerre mosolyodtak el.
-Mit fundáltál ki már megint Lucius? - Bella is érdeklődve fészkelődött, a szobán kellemes feszültség lett úrrá.
- Csak tartanánk egy kis találkozót a világkupadöntőn pár régi baráttal. -Somolygott rejtélyesen Malfoy. - A régi szép idők emlékére. Úgy hiszem neked sem lenne ellenedre egy kis szórakozás.
-Nagyon csábító Lucius, de igen kockázatos nem gondolod?
-Ti meg miről beszéltek? - Vágott közbe Bella, aki nem bírta tovább magában tartani a kérdést.
-Úgy hiszem, Lucius kicsit el akar szórakozni a világkupadöntőn a muglikkal. Mint annak idején mikor apád volt hatalmon.
-Én is szeretném! - heveskedett a lány. Tombolt benne a bizonyítási vágy.
-Nem! Szó sem lehet róla! - Vágta rá nevelőapja.
-Ami azt illeti, szerintem nem lenne olyan rossz ötlet Bellát is magunkkal vinni. Már csak azért is, hogy kicsit belelásson abba miket is csinálunk. - Bella hálásan nézett Mr. Wilsonra.
-És mit mondjak Draconak? Elhiheted ő is mennyire velem akart jönni, de az anyja nem engedte.
-Biztos megoldod Lucius. - Nézett rá élesen Kyle. Az említett most összetette kezeit és Bellát kezdte el fixírozni. Bella nem mert megszólalni, úgy érezte azzal csak rontana kétes helyzetén.
-Azt mondod elég idős és felkészült hozzá? -kérdezte végül. Wilson Bella szemeibe nézett, és a jól ismert pimasz mosolyát villantotta meg a lánynak.
-Abszolút. És én végig mellette leszek.
-Nem bánom, de te felelsz érte, ha baja esik. -hagyta rá Lucius. -Viszont hamarosan egy másik rendezvény is megrendezésre kerül. - Wilson levette a szemeit a lányról. Bella talán a bor miatt, de most nemhogy elkapta volna a tekintetét a férfi nézése elől, de mosolyogva bámult bele a mélykék szempárba.
-Milyen rendezvényről beszélsz? Én nem hallottam másról.
-Nos idén a Roxfotban sok-sok év utánt újra megrendezik a Trimágus Tusát. - Mr. Malfoy már várta Bella reakcióját.
-Te jó ég Trimágus Tusa a suliban? Ez fantasztikus hír. Biztosan nevezni fogok, sőt meg is fogom nyerni. -Lucius most sajnálkozva nézett a lányra.
-Sajnos ez lehetetlen. Idén korhatárt szabnak a jelentkezőknek. Csak nagykorúak jelentkezhetnek a versenyre.
-Ez nem igazság! -háborodott fel a lány. -Sokkal jobb vagyok bárkinél a Roxfortból.
-Nem én találtam ki a szabályokat, szóval nyugodj meg Bella. - durcás arccal süppedt bele a székébe a kis boszorkány. Egy percig csönd borult a szobára. Majd Lucius szakította meg a csendet.
-Szerintem ideje, hogy aludni menj. - Bella tudta, hogy most már nem tudja kikönyörögni, hogy maradhasson, ezért felállt a székéből. Mr. Wilson ugyanígy tett. Bella odasétált hozzá majd arcon csókolta a varázslót, ahogy az illem megkövetelte tőle. A férfinak nagyon kellemes és vonzó illata volt. Szembenézett a varázslóval. Igen közel voltak egymáshoz. Bella egy rövid pillanatig a varázsló ajkait mustrálta. Most elég bátornak érezte magát ahhoz, hogy megcsókolja, csak szerencsétlenségére, nem egyedül volt a szobában, így nem tehetett mást minthogy vetett Luciusra egy hideg pillantást, majd az ajtóhoz sétált.
-Jó éjszakát. -Köszönt el a társaságtól Bella, de szemeivel még mindig az őszülő férfit méregette.
-Jó éjt Bella. - viszonozták a búcsút. Ezek után felment a szobájába, levetkőzött, majd bebújt Cassidy mellé az ágyba. Az állat dorombolva simult hozzá. Már nehezen tudott gondolkodni. Sűrű napja volt. Érezte, hogy szemhéjai elnehezednek, majd elaludt.