Halálfalók hercegnője

2. Fejezet - Bella titka

Az alacsony mennyezetű szobát félhomály borította. Az ablak előtt összehúzott függönyökön keresztül a reggel első sugarai mindhiába igyekeztek bejutni a szobába, csupán halvány fényt juttattak az ablakkal szemben lévő jókora baldachinos ágy felé. A szoba kissé bohókásan volt berendezve, de látszott, hogy lakója mindezek mellett szereti a rendet. A helyiség amúgy is világosbarna padlószőnyeggel borított járófelületén, kisebb nagyobb piros, mintás, szövetszőnyegek hevertek. A szőnyegek aprólékos mintái arra utaltak, hogy nem kevés pénzért vették őket. A jókora ágy mellett egy kisebb asztalka állt, azon pár régi keménykötésű könyv egy olajlámpa, egy ici-pici hárfa és egy sakktábla, amin látszólag időnként meg-meg mozdultak a bábuk, valamint egy szürkés fából készült pálca. Az asztal mellett ládák voltak elhelyezve. Alul nagyok és egyre feljebb az előzőnél mindig kisebbek. Az ágy másik oldala felől nyílt egy ajtó, amellett egy antik íróasztal, azon díszes pennák és pergamenek sorakoztak. Az asztal előtt egy szék, arra elegánsan rádobva, pár igen finom anyagból készült köpeny. Itt visszatértünk a nagy és tágas ablakhoz, amely előtt most pár ülőalkalmatosságnak használt díszpárna hevert. Azok közelében egy pár lábbeli, amiknek gazdája most épp a kényelmes ágyban aludt még. Egy férfi volt az, aki talán a negyvenes éveit taposhatta már. Az általában jólfésült fekete haja oldalt már őszülésnek indult. Széles orra ellenére is igen jóképűnek lehetett mondani. Rövidre nyírt bajuszt, szája alatt és álla, illetve arcának alsó vonalán szintén rövid szakállat viselt. Széles vállai, erős karjai voltak. Állva szinte egészen biztosan sugárzott belőle a magabiztos férfiasság és elegancia. Az ágy melletti kis aranyhárfa most kellemes szólamokba kezdett. A férfi az ágyon megmozdult. Felemelte egyik karját melyen egy különleges szürkésfekete tetoválás féle volt és tapogatózni kezdett vele az asztalon, mindaddig amíg markában nem érezte a szürkés színű pálcát. A hárfára bökött vele mire az elnémult. Féloldalasan felkönyökölt az ágyon, majd álmosan kinyitotta mélykék szemeit. A pálcával most a függönyök felé suhintott, s azok nyomban széthúzták magukat, beáramló világosságot zúdítva a szobára. A férfi hunyorogva kászálódott ki az ágyból. Komótosan felöltözött, felvette egyik legszebb szürkésen csillogó vékony finom anyagból készült köpönyegét, és az órára pillantott. Az háromnegyed tízet mutatott. 

-Francba - sziszegte a majd bosszúsan kirontott a szobából és lerobogott egy csigalépcsőn. A szobája alatt elterülő kocsmába érkezett. Gyorsan elővett egy csészét pult alól majd kávét töltött magának. 

 - Áhh... -kortyolt bele az italba. 

-Valami gond van Mr. Wilson? - Egy fiatal fekete hajú nő jelent meg a kocsma túloldalán nyíló ajtó mögül, elég lenge öltözetben.

-Elfelejtettem a tejszínt. - panaszkodott fintorogva a férfi. -Te mit keresel fent ilyen korán Agnes? - Nézett most a nőre kíváncsian. - Talán nem fárasztottak le eléggé az este? -Vigyorgott szemtelenül. 

-Haha nagyon humoros Mr. Wilson. Csak azért vagyok fent ilyen korán, mert ma van Rose születésnapja, és még el kell vennem az ajándékáért. - válaszolt a nő a gúnyos és kissé megalázó kérdésre. 

- És maga miért kelt fel már tíz előtt? Nem szokása.

-Nos, ma egész nap nem leszek itt. Megígértem Luciusnak, hogy ma a lányát és annak barátnőjét kísérem el az Abszol útra. - Felelte Wilson. Valójában nagyon jól tudta, hogy Lucius Malfoy bizonyos "lánya" nem más, mint a Sötét Nagyúr és Bellatrix Lestrange gyermeke, akit hihetetlen mágikus adottságokkal áldott meg az ég, és nem mellesleg szép vonásokkal. 

-Szóval bébiszittel. - vigyorgott most a nő gúnyosan. 

-Ugyan Agnes azok a lányok már kész felnőttek.