Halálfalók hercegnője

1. Fejezet - Újra otthon

Történetünk 1994-ben kezdődik Bella harmadik Roxforti évének hazaútján.

Már nem járhatunk messze - gondolta Bella a vonat ablakán kitekintve. Épp egy igen kopár táj mellett haladtak el, de Bella csupán elmosódott foltokat látott, fejben máshol volt. Arra gondolt, hogy Lucius megígérte neki levélben, ha hazaér, elmennek és vesznek neki pár új ruhát. E gondolatra Bella elmosolyodott és visszafordul a vele egy kupában utazó barátaihoz. Vele szemben ült Sally Anna Perks mondhatni ő volt Bella egyik legjobb barátja. Csendes volt, szinte csak Bellának nyílt meg és neki se sokszor. Bella sokszor eltűnődött már azon, hogy Sally vajon hogyan kerülhetett a Mardekárba. Sokkal inkább Hollóhátas jelleme volt. Igen okos volt, bár Bella nyomába sem ért, de őutána Sally volt a legjobb tanuló. Bár Hermione Grangernél nem volt jobb. Pff..az a kis sárvérű azt hiszi egy nap jobb lesz majd nálam - gondolta Bella. Hermionénak persze sosem mondott szemtől szemben semmi rosszat. Úgy tartotta okosabb dolog jóban lenni Harry Potterrel a fiúval, aki egyben az apja gyilkosa. - Gyilkos?! Mintha az apja meghalt volna... Mindenki ezt hiszi, de ő Bella tudja, hogy ez nem igaz. Ha meghalt volna, Potter nem találkozott volna vele elsős koruk óta már kétszer is. Bella gondolatai visszakanyarodtak a vonatra. Ella mellett ott ült Daphie Greengrass. Bella őt szerette osztálytársai közül a legjobban. Daphie állandóan szerelmes volt és mindig túljátszotta az érzéseit. Tökéletes ellentéte volt Bellának és a lányt ez igen szórakoztatta. Igaziból Daphie volt az, akivel minden titkot meg tudott osztani. Annyira megbízott benne, hogy még azt is elárulta ki is ő valójában, persze nem volt hülye, letetette vele a megszeghetetlen esküt. Bármennyire is meg bízott a lányban, nem tudhatta mit hoz a jövő, és nem akarta semmilyen százalékban sem kockáztatni az életét. Szerencsére Daphie megértette ezt és nem ítélte el miatta, sőt a legjobb barátjának tartotta Bellát. Daphie mindent tudott Belláról és Bella is Daphieról, bár sok mindenben különböztek mégis mindig ott voltak egymásnak. -Daphie átjön hozzám holnap délelőtt és együtt megyünk majd vásárolni. - jutott Bella eszébe és ismét elmosolyodott.

-Mit gondolsz Bella? - ezt a kérdést Terence tette fel neki, bár Bellának fogalma sem volt arról mit is kéne gondolnia.

-Miről is? - Kérdezett vissza. Terence lesújtóan nézett rá. Egy évvel fölöttük járt. Hajtó volt a kviddics csapatban és láthatóan Sallyt akarta lenyűgözni mindig és mindenhol. Ezt mindenki látta kivéve Sally. Ő állandóan csak a könyveit bújta.

-Arról, hogy vennem kéne egy új seprűt. Apád esetleg nem akar megint seprűket venni a csapatnak? -Terence kiskutya szemeket meresztett Bellára, de ez nem hatotta meg a lányt, pedig Bella is a csapat tagja volt.

- Mondd csak hülye vagy? -Forgatta a szemeit. -Apám így is eleget költött már a kviddics csapatra. Nem kérhetem meg ilyesmire. Főleg mert anyám, Malfoy másodikas lebőgése után nem akar túl sokat fektetni a csapatunkba, mondván, hogy a csapat nem miatta, hanem miattunk vesztett.

-De hát Malfoy volt a gyökér! Mi nem tehetünk arról, hogy leesett a seprűről, és különben is te hihetetlenül jól védtél.

- Ezt mondd anyámnak...- felelt Bella egy gúnyos kacajt megeresztve. -Isteníti a drága bátyám. Sokszor azon csodálkozom, hogy miért nem állított még neki oltárt. - Terence és Daphie elnevették magukat és Sally is megeresztett egy mosolyt vaskos könyve mögül.

-Mit olvasol még ilyenkor is Sally? Az iskolának vége. Nem kéne egy kicsit lazítanod végre? - kérdezte Bella és megpróbálta kibogozni a könyv kopott borítójáról a címet.

-Bűbájok haladóknak. -válaszolt édes hangján Sally. - Talán olvastad már?

- Ugyan Sally, szerintem nem tudsz olyan könyvet mondani, amit Bella még ne olvasott volna. - Válaszolt nevetve a kérdésre Bella helyett Daphie.