Utálom az ebédszünet utáni órát. Olyankor a legszívesebben még aludnék. De nincs ilyen szerencsém. Unottan ültem a padomba és a tanárt átkoztam magamba amikor ebben a hadműveletben megzavartak.
-mostmár jól vagy? - kérdezte nyugodt hangon Payt
-hat..egészen..bár nem túl kellemes iskolában emészteni az ebédemet - mondtam
-te is tudod hogy mire gondoltam
Eddig kényelmesen a padon feküdtem, majd hátradőltem a székembe és Payt felé fordítottam a fejem.
-nem hajlandó beszélni velem, úgyhogy Nessa a kezébe vette az ügyet - mondtam
-aha...tehát?
-vagy meghal vagy beszélni fog - mondtam fapofával mintha ez olyan természetes lenne
-úgy érzem jobb ha nem bántalak meg - mondta Payt majd lágy mosolyra húzta a száját
-hát tényleg jobban jársz - mondtam majd a tanár felé fordultam
Néhány másodperc múlva a keze a combomon hevert. Minden erőmmel azon voltam hogy ne legyen olyan látványos hogy megint mennyire zavarba hozott.
-tudod kislány hogy sose bántanálak meg - szolt hozzám Payt
Ez a mondat mosolyt csalt az arcomra, de nem válaszoltam. Payt közelebb jött hozzám annyira hogy a fülembe súghasson valamit
-láttam ám azt a mosolyt kislány. - majd a tenyere nagyon lassan megindult a combomon felfelé
A szívem megint gyorsan kezdett kalapálni és úgy éreztem alig kapok levegőt. Basszus miért csinálja ezt is ilyen jól? Nem akartam hogy abbahagyja mégis meg akartam állítani a kezét ami még mindig lassan ment feljebb.
-ez bejön igaz? - súgta a fülembe újra amitől a hideg kirázott.
-Payt.. - ennyit sikerült mondanom.
-akarod hogy folytassam? - kérdezte. Erre már ránéztem. Egyenesen a gesztenye barna szemeibe. Megint közel van hozzám. Túl közel. Mint tegnap a szobámba. Payt tekintete egy pillanatra az ajkaimra esett majd megnyalta a sajátját. Baszki. Mindjárt felrobbanok. Utálom hogy ezt váltja ki belőlem.
-Payton! A tiéd a hármas kérdés - szolt a tanár és kizökkentett a gondolataimból ahogy Paytont is
-öhm..milyen óra is van most? - kérdezte Payt nevetését visszafolytva
-hagyjuk...Nessa, kérem - szólította fel a tanár. Nem túl meglepő
-jobb lenne ha az órára figyelnénk - mondtam majd a tanár felé fordultam..megint
Csengetés után mindneki rohamosan pakolt majd szinte kimenekült a teremből. Tipikus gimi. Mi Paytonnal elég lassúak voltunk. Én leginkabb azért mert annyira telezabáltam magam előző szünetbe hogy terhesnek éreztem magam.
-majd zárják be a termet - szólt a tanár és már ott sem volt. Csodás..kettesben maradtunk
-jó lassú vagy kislány - közölte Payt
-kuss, sokat ettem - mondtam
Payt nevetett amire gyilkos szemekkel néztem rá.
-tudod ma rájöttem valamire - majd felult a mellettünk lévő padra
-na hallgatlak
-téged nagyon könnyű zavarba hozni - jelentette ki nekem meg megfagyott a vér az arcomon. Baszki. Ez kellemetlen. - ne nézz már így, aranyos vagy - mondta
-az agyamra mész - mondtam kissé idegesen
-nyugi kislány, nem mondom el senkinek - majd kaptam egy kacsintást amire elmosolyodtam. A francba vele
-milyen nagylelkű vagy - gúnyolódtam
-magamra sem ismerek
Megforgattam a szemeimet majd végre az utolsó szart is elraktam a padomról.
-ügyes vagy, elpakoltál - mondta - mehetnél vele olimpiára
-ilyenkor eléggé bosszantó vagy - közöltem majd felvettem a táskámat
-úgyse tudsz betelni velem - mondta azzal a Paytonos mosolyával.
Indultunk ki a teremből amikor hirtelen elém állt valaki.
-aaa Jézus.. - mondtam majd utána esett le ki van velem szembe
-órák után legyél a sulikapunál.. - mondta Noah kissé bunkón majd tovább is sétált
-nem úgy volt hogy nem beszél veled? - kérdezte zavarodottan Payton
-de, csak úgy tűnik Nessa beszélt is vele - mondtam
-pedig elhívtalak volna randizni - szolt Payt
Mi?? Jól hallottam? Engem? Ő? Úristen. Mit kéne mondanom erre?? És miért pont most?? Ahh
-hát..akkor kénytelenek leszünk bepótolni. - mondtam és igyekeztem nem vigyorogni
-szóval ez egy igen, csak egy másik időpontra - nézett rám a szokásos perverz mosolyával
-ezt megbeszéltük Moormeier, és töröld le azt a vigyort a képedről mielőtt meggondolom magam - mondtam szigorúan mégis viccelődve
-elnézést hölgyem, minden erőmmel ezen leszek - mondta
-ne bízd el magad - szóltam majd elsétáltam egyenesen Nessahoz. Muszáj beavatnom a dolgokba
YOU ARE READING
Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)
Romance-UTÁLLAK! -kiabáltam könnyes szemekkel -dehogy utálsz, azt utálod hogy még mindig szeretsz - közölte velem A válasza hallatán előtört belőlem a sírás, ugyanis igaza van Miért azok okozzák a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk? És a le...
