Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)

Szikra

Nem gondoltam volna hogy Payton kozelsege ennyire meg tud nyugtatani. Nem tudom mi mas tudott volna meg igy megnyugtatni. A karjai kozt biztonsagban ereztem magam. A fejem a mellkasan talalta meg a helyes kozbe pityeregtem mint egy 5 eves.

-ne hagyd ennyibe! - szolalt meg halkan
Felneztem ra. Mindenre szamitottam csak erre nem.
-nehez es szar most, tudom. De ne hagyd hogy ellokjon magatol! Most meg visszakaphatod, kesobb mar nem - mondta es tudtam hogy igaza van
-gondolod? - tettem fel eletem masodik leggazabb kerdeset. Kozbe a konnyeim megint sorban hullottak.

Payt az egyik ujjaval feljebb emelte az allam azert hogy a szemebe nezhessek. Bejott a terve

-minden rendben lesz, ne aggodj - mondta biztatoan
-hat...most nem erzem ugy.. - mondtam

Payt az ujjaival letorolte konnyeket majd huvejkujjaval megsimogatta a sirastol kisse megduzzadt arcomat. Ereztem hogy a szivem erosebben ver es hangosabban vettem a levegot mint eddig. Tenyleg zavarba jottem??

-szerintem meg igen, ez ilyen Payton megerzes - mondta viccelodve
Ez megmosolyogtatott. Vegre
-hat a Payton megerzes ereje legyen velem - mondtam mar enis vicces hangnembe
Mostmar Payt is mosolygott
-sokkal jobban all a mosolygas, olyankor cuki vagy - mondta
-ahm..koszi 😅 - ennyi volt amit zavaromba ki tudtam preselni magambol.
-de tenyleg, nagyon cuki vagy - folytatta Payt a mondokajat majd o is latvanyosan zavarba jott

Egy par masodpercig csendben ultunk majd ugy ereztem most nekem kene megszolalnom

-miert vagy velem ilyen kedves azok utan hogy en ilyen bunko voltam veled..?
-inkabb ott kellett volna hogy hagyjalak az esoben? Aaa buntudattal eltem volna 1 hetig
-haha vicces - mondtam ironizalva
-na amugy..nem tudom..talan mert...kedvellek. - mondta majd megnyalta az ajkat.
A valaszan meglepodtem. Nem tudom miert de mosolyt csalt elo belolem.

-hat..koszonom - mondtam halasan
-ugyan kislany, ez termeszetes - mondta mosolyogva

A következő pár másodpercben egymás szemébe nézve mosolyogtunk egymásra. Viszont az o tekintete a szememrol a számra ugrott majd megharapta also ajkat. A mutató es a kozepso ujja segitsegevel a hajamat a fülem mögé tűrte, viszont a keze maradt a fülem mögötti érzékeny résznél.
A tekintetem az ovehez hasonloan ajkaira szegezodott. Abban a pillanatban azt akartam hogy megcsokoljon. Mindennel jobban. Payt közelebb hajolt hozzam, ugyhogy enis hasonlóan tettem. Megint olyan kozelsegbe kerultem vele hogy hallottam ahogy a levegot veszi. Ketsegtelenul en jobban zavarba voltam mint o. Marcsak nehany milliméter valasztotta el a szankat egymastol.

-Y/n, nem tudod Payton merre jarhat? - nyitott be Dylan a szobamba - vaaagy..de tudod - mondta kinosan
-aaa jezus Dylan mondtam hogy kopogj! - szidtam le
-igen...mostmar enis megbantam... - kozolte - najo ohm Payton majd gyere valamikor
-ja neem mar ugyis ohm..indulni akartam..szia Y/n 😳

Payt konkretan kimenekult a szobambol majd Dylan eltatogta nekem hogy meg beszelunk. Nagyszeru. Megkapom a tipikus testveri lebaszast. Ahh szent eg ez olyan kellemetlen. Inkabb olvasok valamit csak hogy megnyugodjak, hogy a konyv karaktereknek is van gaz elmenyuk.