Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)

Család

Beszálltam Dylan kocsijába és már indultunk is. Oké valami nem oké.

-neked is szia - mondtam

-illatosítónak kaptad? - utalt a virágra

-vicces ironizáltam

-tudom - mondta

Nos nem valami beszédes. Ilyenkor rendes fel szokott idegesíteni.

-mit csináltál hogy ilyen szar kedved van?

-semmit - mondta miközben rám majd a nyakamra nézett - viszont engem jobban érdekel hogy te mit csináltál

-és kezdődik - válaszoltam bunkón

-Y/n!

-nem az történt amire gondolsz

-de valami történt

Kezd felbaszni. Nagyon. Nem értem hogy miért nem lehet egy kis magán életem. Én se kérdezgetem Amiráról de ő állandóan ezzel csesztet.

-igen. Igen történt de semmi közöd hozzá, se a kapcsolatomhoz

A válaszom kicsit meglepte. Bevallom engem is.

-egy dolgot kértem tőled

-és nem is dugtunk - mondtam - ahogy kérted

-szerintem nem fogod fel hogy ez mennyire korai

-te meg hogy semmi közöd hozzá. Állj le erről a témáról!

Ez után csak csendben ültünk egymás mellett. Nem volt több mondani valóm hozzá. Lehet hisztis vagyok de nem szeretem ha a döntéseimbe beleugatnak.

-én csak féltelek - mondta Dylan miután leállította a kocsit - nem akarom hogy sírás legyen a vége

-ez az én döntésem Dylan - néztem rá - és nagyon idegesít hogy pont ebbe a témába okoskodsz bele

-nem akarok veszekedni

-akkor ezt engedd el - mondtam majd kiszálltam

Mielőtt bementünk volna, Dylannek volt egy utolsó gondolata hozzám

-hidd el másnak sem fog tetszeni ahogy hazajöttél - mondta majd kinyitotta az ajtót.

-mivan? - kérdeztem majd egy pillanatra megállt a szívem.

-szia Y/n! - köszönt egy nagyon ismerős női hang

MIT KERES ITT AZ ANYÁM???? Na ez a nap elég jól kezdődik

-szia.. - köszöntem miközben ő megölelt

-olyan jó újra látni - mosolygott - milyen csinos vagy

-köszi.. - meredtem rá még mindig

-mi ez a rózsa? - kérdezte - esetleg egy fiú?

Ez elég gyors volt. Máris a fontos dolgokra kérdez rá. Jellemző

-igen..de ezt majd megbeszéljük - mondtam majd levettem a kabátomat és megindultam a nappali felé

A következő kb 2 órában végig beszélgettünk. Eskü hiányzott már. Csak én és anya, meg néha Dylan.

-egyébként..hogy hogy itt vagy?

-karácsony van, ez természetes hogy itt vagyok - mondta - nem úgy mint az apád

-gondolom nincs ideje..

-jaja soha nincs egy szabad perce még a saját gyerekeire sem

-ne kezd - mondta Dylan - ezt tegnap már megbeszéltük

-tegnap óta itt vagy?? - kerekedett ki a szemem

-igen..de csak este jöttem de..csak a bátyád volt itthon

-ja mert Y/n ott aludt a kis szerelménél - mondta gúnyosan

-nem baj az.. - mondta majd ő is megbámulta a nyakamat - legalább jól szórakozott..

-anya! - nevettem

-csak mondtam

Késő délutánig lent voltunk hárman. Közben megebédeltünk, meg beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Nos anya élete nem sokat változott. A miénk annál inkább. De jó volt végre látni és beszélgetni vele.

-ma is itt alszol? - kérdeztem

-igen. holnap reggel indulok vissza

-már reggel?

-még van egy nővérem is

-igaz - mosolyogtam

Ha valamiért hálás lehetek, akkor az az anyám. Kicsit szétszórt de a legjobb ember akit ismerek.

7 óra körül márcsak ketten maradtunk, ugyanis Dylan átment Amirához. Majd holnap én kérdezem ki őt.

-akkor ezzel a fiúval már 1 hónapja tart a dolog

-igen

-nem volt korai még hogy lefeküdj vele? - kérdezte mire én félre nyeltem. Mi a fasz

-nem is feküdtünk még le

-óóó..pedig a nyakad alapján azt hittem

-ne kezd te is légyszi..

-hagyjuk már, semmi közöm hozzá. A te dolgod - mondta nevetve - csak ne csinálj olyat amit később megbánsz

-nem fogok..legalábbis nem terveztem

-okos lány vagy Y/n..mint én

-hát hogyne

-viszont férfiak terén nincs ízlésem..szóval remélem és örülök hogy te jól választottál

Anya mindig tudja mit kell mondani.Egyszerre vicces de valahol szomorú amit mondd.

-Paytnél jobbat nem is kaphattam volna

-örülök hogy ezt mondod - mosolygott - de egy kicsit is hasonlít apádra kinyírom

Nos...igen apán szerintem még nem jutott túl..de ő sem anyán. Furák az elvált szülők.

Együtt elmosogattunk meg ilyenek majd a mai napon először felmentem a szobámba.

A telefonomat elővéve jöttem rá hogy elfelejtettem írni Paytnek. Baszki. Ő viszont nem. Kismillió üzenetet írt, hogy nem írtam meg aggódik és írjak vissza. Szuper. Gyorsan felhívtam hogy ne aggódjon tovább

-szia - köszöntem

-mit csináltál? - kérdezte kissé feszülten

-ne haragudj..csak anya itt van nálunk..és egész nap vele meg Dylannel voltam és nem volt időm.. - hadartam - bocsánat tényleg

-anyud ott van? - csodálkozott

-igen..már tegnap este idejött

-ohh...bocsi akkor nem akartam zavarni

-hülye - nevettem

-én meg itthon untam magam

-meg aggódtál

-nem voltál kb 10 órán át elérhető - mondta - persze hogy aggódtam

Itt akaratlanul elmosolyodtam. Annyira szeretem

-de amúgy annyira nem izgatott - ironizált Payt

-hát persze - nevettem

Az este további részében beszélgettünk, közben a szokásos esti rutinomat megcsináltam majd valamikor hajnalban sikeresen elaludtam. Végre