Naphosszat tudnék Paytonról beszélni. Szegény Nessa már teljesen kiidegelődött tőlem de végighallgatta a mondókámat. Viszont kb fél 11kor csengettek. Ötletem sem volt hogy ki az anyám zaklat minket ilyenkor. De miután Dylan konkrétan leugrott az emeletről egyből kilogikáztam hogy kaját rendelt. Nyílván. Payt is lejött vele együtt. Kb 1 órája láttam de már rendes hiányzott.
-te képes voltál ilyenkor rendelni - néztem Dylanre
-éhes voltam
-tanulj meg főzni
-majd te megtanítod - mondta Payt mosolyogva mire én hasonlóan tettem. Faszom
-főz a rák, ezért vannak a 0-24-es mekik - mondta Dylan miközben tömte a pofáját
-gusztustalan - közölte Nessa
-adjatok helyet inkább - mondta Dylan majd a pultra "helyezte" a kajáját
-ezt a sok szart képes vagy most megenni? - kérdeztem ilyen "mi a fasz" fejjel
-simán - válaszolt Dylan
-úristen - röhögtem majd Payt mellé álltam
-ha falni akarjátok egymást akkor azt tegyétek meg fent -mondta Dylan
-elmondtad neki? - néztem Paytre
-lehet - válaszolt mosolyát visszatartva
Erre én csak mosolyogva megráztam a fejemet. Oké kurvára szerelmes vagyok.
-nem akartok távozni? - kérdezte unottan Dylan
-nekem úgyis fürdenem kell - mondtam majd elindultam felfele
-nekem pont fent van dolgom szóval.. - kezdte Payt
-menjetek már - szólt Dylan
Nem kellet kétszer mondania. Paytonnal fel is mentünk.
A szobám ajtajához érve Payt visszahúzott magához olyan közel hogy miliméterek választották el a szánkat egymástól. A szívem hevesen kalapálni kezdett ahogy megnyalta ajkait miközben tekintete a szemem és a szám között ugrált. Imádom amikor ezt csinálja.
-eleget áradoztál? - kérdezte önelégült mosolyra húzva a száját
-áradozni? Azt te szoktál rólam, én átkot szórtam rád
-átkozódsz mert ennyire oda vagy értem
-álmodozz Moormeier - mondtam majd ráharaptam az alsó ajkamra
Payt tovább bámult a szemeimbe majd egyik ujjával végigsimította az arcomat majd haladt lefele a nyakamra majd a kulcscsontomra. Egyre szaporábban vettem levegőt, főleg akkor amikor közelebb hajolt hozzám.
-imádom amikor zavarba jössz - mondta majd megcsókolta a nyakamat amitől kirázott a hideg-ez a gyengéd igaz? - kérdezte perverz mosollyal
-lebuktam - mondtam
Payt újból a nyakamhoz hajolt majd apró csókokkal ajándékozta meg miközben halk sóhajok hagyták el a számat. Keze a derekamra szegeződött én meg beletúrtam barna hajába. Azt hittem összeesek, utálom hogy mindenben ilyen jó.
Ajkai elindultak felfele az arcomig majd hosszasan megcsókolt. Pillangók ezrei voltak a hasamba, és egyáltalán nem bánom.
-nem tudom milyen átkot szórhattál rám - húzta el a fejét Payt - de imádom
-lesz ez még jobb is - mondtam mosolyogva
-alig várom - majd nyomott még egy puszit a számra
-de tudod..türelem rózsát terem
-és tudod hogy türelmes leszek veled. Nem fogok semmit rád erőltetni. Annyi időt kapsz amennyit szeretnél. - mondta kedvesen én meg megpusziltam az arcát
-de nem baj neked?
-dehogy baj. Ha lassan szeretnél haladni akkor így lesz. Várok rád amennyit csak kell
-huhaa mintha valaki egy kicsit belém zúgott volna - mondtam vigyorogva
-dehogy, épphogy elvisellek - válaszolta mosolyogva majd szorosan magához ölelt
-köszönöm a türelmed - mondtam majd fejemet a vállába fúrtam
-érted bármit kislány
Sose volt még ilyenbe részem de bátran kijelentem hogy ez a legjobb érzés a világon. Olyan jó vele minden. Megnyugtat, biztonságban érzem magam. Annyira szeretem
-suliba hogy szeretnéd? - kérdezte Payt
-hát..megkértél hogy Chase fülébe ne jusson el..szóval maradjon úgy ahogy eddig, ha neked az úgy jó - mondtam
-de foghatom órán a combod - kérte
-foghatod
-és..még tudod van valami
-mi?
-Cierra..
-bazdmeg el is felejtettem - néztem magam elé
-nyílván szakítok vele, szerintem még ma
-jó..de nem baj?
-ezt komolyan megkérdezted? - nézett rám Payt miközben az egyik szemöldökét felemelte
-igaz - nevettem
-akkor neked így jó minden?
-persze, neked?
-tökéletes
-jó hogy ezt letisztáztuk, most viszont megyek mert muszáj lezuhanyoznom
-szívesen mennék veled - közölt perverz mosollyal
-tudom, na puszillak - mondtam majd bementem a szobámba.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)
Любовные романы-UTÁLLAK! -kiabáltam könnyes szemekkel -dehogy utálsz, azt utálod hogy még mindig szeretsz - közölte velem A válasza hallatán előtört belőlem a sírás, ugyanis igaza van Miért azok okozzák a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk? És a le...
