Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)

Nélküled

Hát végül egy órát sikerült aludnom. Csodás. Suliba nem mentem, nem volt erőm hozzá. 

11-kor lementem enni, majd utána elkezdtem agyalni hogy mit is írtam Joanne-nek. ÁTMEGYEK HOZZÁJUK?! Úristen. 

12 után összeszedtem magamat és eldöntöttem, hogy nem Paytonért, hanem Joanne miatt megyek és nem kapok idegösszeomlást. Egy sima fekete farmert és egy fekete toppot vettem fel, mert ma a szokásosnál is melegebb volt. Alapból örülnék de jobb lenne a depis tél, jobban megy a kedvemhez. 

Sminknek egy kis szempillaspirált raktam fel, hajamat kibontva hagytam majd megkerestem Payt egyik pulcsiját. Ahogy megfogtam könnybe lábadt a szemem. Ez sar..nagyon. Mindegy sírni nem akartam szóval csak beleraktam egy zacskóba és lementem a bejárati ajtóhoz. 

Payt viszonylag közel lakik hozzám, szóval csak sétáltam. Közben zenét hallgattam hogy nyugodt maradjak, de ahogy közeledtem a házhoz egyre gyorsabban vert a szívem. 

Miután becsengettem Faith nyitott ajtót. Eléggé fáradtan tűnt, még nálam is fáradtabbnak.

-szia Y/n - mosolygott majd megölelt - gyere be - mondta kedvesen

Ahogy bementünk Joanne a nappalijuk kanapéján feküdt. Hát ő sem aludt az éjjel. Viszont ahogy észrevett egyből nagy mosollyal jött felém. 

-úgy örülök hogy itt vagy - mosolygott

-én is - mondtam

-bocsánat ezért a fogadtatásért de..nehéz esténk volt

-semmi baj, teljesen megértem - mosolyogtam - ha tudok segíteni valamit..

-csak add azt neki vissza - kért meg kedvesen

Bólintottam majd megindultam a lépcső felé, egyedül. Minden lépcsőfoknál egyre feljebb ment a pulzusom. Miért megy ez ilyen nehezen?? 

Payt ajtaja előtt megálltam. Vettem egy mély levegőt majd nagy nehezen rávettem magamat hogy bekopogjak. Hát választ nem kaptam, csak random hümmögéseket. Gondolom nem kíván semmilyen társaságot vagy tudja a halált. Mindegyis...lassan benyitottam. 

Hát hiba volt. Ahogy beléptem megtelt az orrom fű szaggal. Tudtam hogy Payt néha füvezik de hogy a saját otthonába..atya ég. Az ágya üres volt, helyette láttam, hogy játszik valami játékkal..nem tudtam mit csináljak, szóval megálltam. Pár percig észre sem vettem, viszont én kezdtem kényelmesen érezni magam, szóval az ősi köhögős technikával próbáltam magamra terelni a figyelmet. Sikerült is. Payt hirtelen mindent abbahagyott majd lassan megfordult a székével hogy felém nézzen. 

Ahogy a sötét barna szemeivel rám nézett egyszerűen kirázott a hideg. Még mindig úgy néz rám..de meg sem mozdul, csak néz.

Így álltunk egy darabig majd szemei ​​a kezembe lévő zacskóra szegeződtek. 

-ajándék? - kérdezte rekedtes hangon amitől a testemet végigjárta a forróságot

-olyasmi.. - válaszoltam

Egy darabig még üldögélt engem bámulva majd fogta magát és felállt. Közeledni kezdett felém. 

-elég személyesnek tűnik - mondta 

-csak..vedd el - siettettem, közeben csak a földet bámultam, nem bírtam rá nézni 

-tudod..amikor beszélsz valakihez illik a szemébe nézni 

-csak vedd el a kurva zacskót Payt!

-sietsz valahova?

-nem igazán van kedvem ilyen fű szagban beszélgetni..főleg veled - mondtam

Payt nem mondott semmit csak vett egy mély levegőt. Hiba volt most átjönnöm.

-haragszol még? - kérdezte

-dehogy, máris túlléptem azon, hogy az egész rohadt kapcsolatunk egy kurva fogadás volt és 4 hónapig csak hazudtál - mondtam idegesen

-te is tudod, hogy ez nem így van - mondta mondta mélyen a szemembe nézett

-elég..nem vitatkozok erről..

-meghallgatni mégsem vagy hajlandó

-nem vagyok kíváncsi több hazugságra!

-Y/n..ne csináld..

-én ne csináljam?? Te basztad el!

Payt megint szótlanul állt majd idegesen beleharapott az alsó ajkába

-mindegy.. - mondtam - majd máskor visszahozom a többi pulcsidat..

-nem kell.. - suttogta - megtarthatod

Nem mondtam semmit. Nem tudtam..ahogy rám nézett elöntött a bűntudat..de fáj..nagyon fáj.

-suliba találkozunk - indultam volna ezzel a mondattal 

-Y/n.. - suttogta Payt a nevemet

-ne...csak engedd el - mondtam majd kimentem a szobájából

Elköszöntem Joannetől meg Faithtől majd elindultam haza. Hát ez annyira nem kellett volna ma. Nem tudom mi lesz a jövőben..őszintén rettegek tőle..csak azt tudom, hogy rohadtul nem tudok túllépni rajta..hiányzik mindene..és utálom hogy ezt ő is pontosan jól tudja. 

Estig valahogy elfoglaltam magam. Beszéltem Nessával de őszintén szólva nem sokat. Olyan ez mint egy soha véget nem érő kör..remelem egy nap majdik ez a helyzet.