Lassan sétáltam haza a sötét utcánkban. Halk nevetések hagyták el a számat a beszélgetés közbe amit Payttel folytattam. Ujjaink egymás köré fonódtak és csak élveztük az együtt töltött időt. Csókja boldoggá tett, érintése felszabadított. Bárcsak örökké tartana.
Az álmom.
Az ébresztőm pontosan a fülem mellett szólalt meg, éééés vissza a való életbe. A nyomorúság, szürke hétköznapokhoz. Jackson bulja 2 napja volt, azóta nem mentem emberek közé.
Miután egyedül maradtam abban a szobában csak sírtam amíg haza nem értem. A szobámban folytattam egészen másnapig. Nessa egy halom üzenettel ellátott de haragudtam rá, még most is. 2 napig feküdtem a saját nyomoromban, de hát nincs mit tenni, hétfő van és valahogy fel kell kelnem.
Április közepén azért jobb időre számítottam, de hát nem jártam szerencsével. Maradtam a szokásos szürke melegítő és egy fekete rövidujjúnál és egy szintén fekete pulcsinál. Hajamat úgy coffoztam össze mint egy csöves, sminket nem raktam fel. Így nekiindulni a napnak a legjobb.
Hát az első 2 órában végig aludtam, legalábbis próbáltam de a mellettem ülő Payton kicsit zavart, pedig semmit nem csinált azon kívül hogy csak ült, csendben. Úgy tett mintha nem is ismerne, egy pillanatra sem nézett rám. És ez jobban fájt mint eddig bármi.
Ebédszünetben bent voltam a teremben, nem akartam Nessával lenni, csak magányra vágyom. Zenét hallgattam, írtam és rajzoltam. Kis stressz levezetés.
Egész nap kerültem mindenkit, annyira utáltam hogy pont ilyenkor kell itt lennem. Bruhh. Nap végén már konkrétan rohanva mentem ki a sulinkból, de nem jutok messzire soha.
-Y/n! - szólított meg Nessa aki már várt engem az iskola kapujánál
Nem válaszoltam neki, csak néztem.
-miért kerülsz ennyire? - kérdezte
-ez komoly?
-jó..nézd sajnálom azt a bulit..de
-milyen de? - kérdeztem feszülten - hagyjuk inkább
-Y/n látom hogy van valami..
-tényleg? - idegeskedtem - mondd meg őszintén, tudtad hogy Payt ott lesz azon a bulin??
-hát.. - kezdte - nem volt fix..de..egyértelmű volt..
-kurva jó - mondtam
-ezért vagy rám mérges?
-Nessa mi a fasz?! Őszintén szólva kurvára igen! Haragszom mert amióta Payt a képbe van te állandóan úgy teszel mintha te mindent jobban tudnál! Az elején hogy összejöjjünk, aztán hogy legyek vele óvatos, most meg próbálsz minket újra összehozni vagy tudja a halál hogy mi a faszom a redvás terved de kurvára állj le vele. Úgy néztem ki azon a bulin mint egy könnyen kapható ribanc, csak mert szerinted ez így tök fasza meg minden de amúgy rohadtul nem! - kiabáltam
-te miről beszélsz??
-ne tegyél úgy mintha nem lenne igazam
-csak segíteni akarok neked Y/n de neked még ez sem jó
-segíteni? Egy rohadt buliról volt szó ahhoz hogy kicsit elengedjem a problémáimat, erre direkt elrángattál egyenesen hozzá. Mondtam hogy túl akarok lépni de mintha a falnak beszélnék
-kurvára nem látod át a dolgokat Y/n! Megőrülsz Payt nélkül szóval mi mást tehettem volna?
-inkább hagyod hogy tovább hazudjon?
-Y/n megse hallgattad őt soha hogy mi is történt, csak elhitted azt amit Chase mondott neked, pedig tudjuk hogy nem teljesen az igazat szokta mondani
-ne akarj döntéseket hozni helyettem! Nézd meg ennek is mi lett a vége!
-az nem az én hibám hogy elbasztad az utolsó lehetőségedet hogy megbeszéld vele
-ha olyan kurva jó barátnőm lennél meghallottad volna hogy még kurvára nem akartam megbeszélni semmit, de egy önző geci vagy Nessa.
-én önző? Évek óta hallgatom a nyavajgásod mindenről!
-mindigis telibe szartad szóval kit érdekel, de ha ennyire zavar akkor nyugodj meg nem kell többet hallgatnod
-most a faszért csinálod ezt Y/N?!
-ugyanolyan toxicus barom vagy mint Noah - mondtam ami láttam hogy Nessát eléggé arconcsapta
-rohadj meg Y/n..
-legalább nem kell a nyavajgásomat hallgatni - mondtam majd leléptem
Mire hazaértem sikerült lenyugodnom és sorozatot néztem kb egész nap.
A hetem többi része nagyjából így nézett ki. Suliba egyedül voltam, néha odajöttek hozzám beszélgetni de senkihez sem volt kedvem. Payttel, Nessával és Noahval idegenként kezeltük egymást. a 3 legfontosabb ember az életemben úgy tűnt el mint a zoknik párjai. Otthon is csend volt, Dylannel azóta se álltam szóba. Ő továbbra is próbálkozik de nem megy. Fáj minden. Mintha egy soha véget nem érő kör lenne. És fogalmam sincs hogy kihez forduljak.
YOU ARE READING
Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)
Romance-UTÁLLAK! -kiabáltam könnyes szemekkel -dehogy utálsz, azt utálod hogy még mindig szeretsz - közölte velem A válasza hallatán előtört belőlem a sírás, ugyanis igaza van Miért azok okozzák a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk? És a le...
