A legendás 12.B ballagása óta osztályok sora váltotta egymást a Szent Johanna Gimiben, de senki nem tudott a nyomukba érni. Egészen mostanáig.
Felföldi Emese hatalmas elvárásokkal kezdi a középiskolát, és annak érdekében, hogy mindent rögzíteni tudj...
A mai nappal megkezdődött hivatalosan a második, valójában pedig az első igazi hetünk a Szent Johannában.
Az egyelőre még nyárias időt a házirendben foglaltaknak megfelelő hosszúságú sorttal ünnepeltük, amihez én virágmintás blúzt vettem, Julcsi meg feszülős feketét, Bende meg frissen vasalt (tudom, hogy az, ugyanis én tereltem be a nappalinkba és vasaltam le neki villámgyorsan) inget szétgombolva, egyszínű pólóval és rövidnadrággal. Mindhárman tornacipővel, természetesen, mert az mindenhez is illik.
A suliig tartó úton leginkább kínlódtunk, hogy túl nehéz az iskolatáska (Bende énekelt is témába vágóan, nem csoda, hogy a járókelők minket bámultak), meg hogy ma fizika is lesz, és ez nem éppen örömteli hír.
A portás a titkárságra irányított minket a belépőkártyánkért, Máday a Jeanne d'Arc szobor mellől, a legutóbb megismert bájos stílusában segítette a tájékozódásunkat a vonalzójával. Mindannyian megkaptuk a diákigazolványt, a belépőkártyát (amit a táskánkon lógó passtartóra rögzítettünk), és a suliboxhoz tartozó számzáras lakatot, majd együtt kerestük a szekrényeinket, amik egymás mellett voltak, így hamar megtaláltuk.
Amikor kinyitottam, azonnal kihullott belőle egy szórólap, ami a nyílt szakkörök hetét hirdette.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezek alapján hétfőnként olvasókör, színjátszó és francia konyhakultúra szakkör van. Bedobtam a könyveimet és a mára nem szükséges füzeteket a szekrénybe, és a terembe mentünk, ahol még csak Áron, Rita és Nia ücsörögtek és épp nagyon nevettek valamin. Köszönés után lepakoltunk, és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe, a hétvégéről volt szó. Kiderült, hogy Áron és Nia ugyanannak a sorozatnak az új részét nézték (én nem ismertem, és a nevét sem jegyeztem meg), Rita fogszabályzáson volt (király program, nem?), Julcsi meg elújságolta, hogy szerencsésen nem fulladtunk vízbe. Közben csatlakozott Orsi, aki ciklonokat kergetett (az anyukája meteorológus, besegített neki), Tomi, aki amúgy összefutott Ritával fogszabályzáson (nem is tudtam, hogy ez ilyen komoly találkozási pont lehet), majd megérkezett Zalán is, így a fiúk valami fiúsról kezdtek beszélgetni, mi meg hallgattuk. Csengetés előtt két perccel bezuhant a terembe Peti és Pali, akik megszerezték a notórius késő Takács ikrek címet Mádaytól (nyitott ajtó mellett pont hallottuk az ordítását, utána meg szerintem ő is a röhögésünket), nyomukban pedig Farkas, aki felhívta a figyelmünket, hogy a mai nappal kezdődik a nyílt szakkörök hete, és hogy vegyük át a szükséges dolgokat a titkárságon, ha eddig nem tettük meg.
Az ofőt egy szigorú, magas, csontos arcú férfi váltotta, aki természetesen a magyartanárunk volt, felfirkantotta a nevét a táblára: Kardos Kálmán, duplán aláhúzva, aztán bele is vágtunk az irodalomba.
– Ki olvasta a kötelezőket? – mérte végig az osztályt. Először csak Rita jelentkezett, ami biztos nem lett volna jó pont az osztályra nézve, ha így is marad, Kardos pedig nem tűnt olyannak, akivel megéri rosszban lenni, úgyhogy félve felemeltem a kezem. Nem mindet, de az nem volt feltétel. A hosszas fejlesztésű telepátiánk működésbe lépett, így Julcsi és Bende is jelentkeztek, végül Dani is csatlakozott. Így már voltunk öten, ami nem elkeserítően rossz.
