Elölről - SzJG 1

szeptember 28., csütörtök

Nem hazudok, ha azt állítom, hogy egy pillanat alatt elszaladt a hét. A témába vágó órákon (mint tesi vagy föci, ami egyébként csak azért vágott témába, mert Farkas az ofő) próbáltunk, meg a többin is próbáltunk próbálni, a mai francián Durand engedett nekünk, mert franciából tényleg mindenki jó és amúgy is rengeteg óránk van, és Baranyaitól is megkaptuk a bioszt, mert neki meg A-s osztálya van, és a tizenegyedikesek állítják, hogy a tanárnő rosszul is lesz, ha nem mi nyerünk. Szerintem ez nem egészséges, de részemről majdnem bármi érdekesebb, mint a trópusi övezet növényzete, és ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy a másodperc törtrésze alatt rendeztük át a termet úgy, hogy táncikálni tudjunk. A hét folyamán az idősebb A-s osztályok valamennyi tagja meglátogatott minket, hogy sok sikert kívánjon, néhányan többször is, meg az udvaron is szórakoztattak minket, ami szerintem tök jófej dolog.

Szintén többször meglátogatott minket Máday is, először kedd reggel infóra toppant be, hogy ellenőrizze, otthon hagytuk-e a szerinte balesetveszélyes talicskát és bevásárlókocsit; szerencsére mindkét esetben igen, annyi a különbség, hogy míg én úgy értelmeztem a helyzetet, hogy keressek valami mást, Takácsék feljogosítva érezték magukat arra, hogy egész héten ne hordjanak tanszert, csak egy kockás és egy vonalas füzetet. Úgy értem, ketten együtt, összesen, úgyhogy óránként cserélgették, ki melyikbe jegyzetel, már ha jegyzetel. Nem tudom, ők tudják-e, hogy ez egyébként egy iskola, de nem én fogok szólni nekik. Én egy ötliteres befőttesüveget találtam magamnak a hétre, amiből nemrég fogyott ki a kovászos uborka, és szerintem ráfért volna még pár öblítés, de először nem volt időm ezzel foglalkozni, azóta meg nem érdekel, mert az üveg száján pont kényelmesen befér a tolltartóm és összecsavarva a füzetjeim is, bár nagy részüket a szekrényemben tárolom, az üvegben inkább csak a kajámat hozom. Ebből adódott is egy kisebb baleset, ugyanis Pali az üveg alján észrevett egyik nap egy Twix bonbont, és úgy gondolta, azt észrevétlenül kilophatja onnan, de annyiszor tolta véletlenül arrébb a kezével a csokit, hogy végül könyékig beleszorult. Az egészet végignéztem (ennyit az észrevétlenségről), de nem tudnám megmondani, hogy csinálta, ráadásul két órát ült végig így, azt ismételgetve, most már érti, milyen szar lehet Hook kapitánynak, hogy csak az egyik kezét tudja használni. Mindenki sírva röhögött, Kékesi meg természetesen elnézte, hogy nincs cuccom, mert azt meg nyilván kiszedni nem tudtam. Máday következő látogatását Gondosnak köszönhettük, aki már nem viselte annyira jól, hogy a fiú az üveggel a kezén hadonászik a kémia laborban, és kihívta volna házit ellenőrizni, de ő nem tudta megfogni a krétát, úgyhogy az ighelyettes kábé leoperálta Paliról a „táskámat", miközben azt szajkózta, hogy szerinte mi még mindig nem vagyunk iskolaérettek, mi meg próbáltunk nem nagyon vihogni. Ezek után persze az volt a minimum, hogy odaadtam Palinak a Twix bonbont.

Közben minden szakkörön is rohanás van, táncon ezerrel csináljuk a halloweeni koreográfiát, Bandi már a héten kérte az ötleteket az újság novemberi számához, pedig még az októberi sem jelent meg, a DÖK-ösöket leginkább csak egyik pontból a másikba rohanni látjuk a suliban, hogy a pénteki diáknapra mindent elintézzenek, szintén oda készül az énekkar és egy rendíkvüli, csütörtök délután muffinsütéssel a konyhakultúrások is, az elkészült sütiket pedig a tervek szerint a rajzszakkörösök fogják majd kidekorálni. Közben a bálkirály- és királynőjelöltek is „kampányolnak", úgyhogy most már legalább tudom, hogy pontosan kik ők, de mi ezzel még nem annyira foglalkoztunk, ugyanis mindenki arra koncentrál, hogy holnap ne égjünk be nagyon. Szerintem a tánc jó lesz, mindenki vagy megtanulta, vagy le tudja utánozni az első sorról, Peti és Pali kaptak fél percet, amikor középen break-elhetnek, ami egyébként a zenénk ritmusával egyáltalán nem fér össze, de ettől eltekintve ügyesek, és lassan, de biztosan az induló szövegét is megtanulja mindenki. Egy másik nagyon fontos hozadéka a hétnek, ha kapásból tudok mondani két dalt, amit lehet, hogy soha többet az életben nem szeretnék hallani, ugyanis Orsi hétfő óta felváltva dúdolgatja a mögöttem lévő padban a Mamma mia!-t és a Lehetsz királyt, néha még órákon is, mintha amúgy nem hallanánk ezeket eleget.

A holnapi nap viszont nem csak a gólyaavatóról szól, amire amúgy már nagyon kíváncsi vagyok, mert az első DÖK-gyűlés óta nem kaptunk információt, az idősebbek számára sokkal izgalmasabb az esti gólyabál, amire mi a héten kezdtünk el ruhát keresni. A lányokkal a sulihonlap archív fotói között megnéztük az elmúlt néhány bál képeit, hogy nagyjából tudjuk, mennyire csinos/laza bulira számítsunk, és még aznap délután mindenki nézett magának otthon valamit, nekem, mondjuk, Julcsi is segített, illetve Orsi is beírt a csoportba, hogy kéket vagy zöldet vegyen-e fel a vörös hajához. Ebben nem igazán tudtunk megegyezni, aztán valamikor a hatvanadik üzenet környékén Tomi megkérdezte, hogy nincs-e valami „csajos csoportunk", ahol ezt meg tudjuk tárgyalni. Fél percen belül lett ilyen csoportunk Nia jóvoltából, úgyhogy ott folytatódott az eszmecsere, és azzal zárult, hogy Orsi majd pénteken, a hangulatának megfelelően választ színt. Érdemes volt előtte egy fél órát tárgyalni róla.

Szóval röviden így telt a hét, a holnapi nap pedig valószínűleg minden eddiginél izgalmasabb lesz. Az ember nyilván ilyenkor nem tud aludni, úgyhogy egész délután a lányokkal beszélgettem, meg anyuékat szórakoztattam azzal, hogy extrém esetben hatszor is elemeséltem nekik egy-egy dolgot, míg rám nem szóltak, hogy egy kicsit nyugodjak meg. Ezt most eléggé lehetetlen küldetésnek érzem, mindenesetre megpróbálok aludni.

Gólyahét: 5/5 – vicces volt, de nem bánom, hogy vége, egy idő után elég kényelmetlen volt húzni magammal az üveget, a láthatósági mellényem pedig már eléggé nyúzott
Gólyabáli muffin: 5/5 – Julcsi hozott nekem egyet, ami állításai szerint „csúnya lett", valójában csak megrepedt a teteje, de az íze attól még hibátlan
Izgulok: 5/ – nagyon

---

Viszonylag rövid átvezető rész annak örömére, hogy megérkezett a tél és a december. Ezután már tényleg nincs más hátra, mint a gólyaavató és a gólyabál, ami hamarosan érkezik.

Addig is vote-oljatok és kommenteljetek, ha tetszett ez a rész, és szeretitek a történetet, nagyon köszönöm, hogy még mindig olvassátok <3