Kilógtál a sorból

V.

Éjfél után fél órával már Rebecca is vidáman ropta bátyjával és társaságával a klub közepén. Több mint egy órát táncolt, amivel le is tudta aznapi kardióját, és lihegve rogyott le egy közeli díványra. Mostmár egyáltalán nem próbálta meg semmiben leállítani a focistákat, ugyanis tudta, hogy õ egyáltalán nem jobb náluk. Szájához emelte a kezében tartott dohányeszközt, és beleszívott. Teljesen elterült a kanapén, és belebambult a tömegbe.

- Jól érzed magad? - "súgta" a fülébe Dybala, mire a lány libabõrös lett, és szája elé kapta a kezét, mert a tüdejébe kerülõ nikotin nem igen tudott füst formájában távozni szervezetébõl az ilyedtségtõl.

- Normális vagy bazdmeg?! - nézett szúrós szemmel a fiúra, aki közben helyet foglalt mellette a heverõn.

- Hát ennyi alkohol után már nem igen tudom eldönteni. - mondta vigyorogva a csatár, és közelebb hajolt a lányhoz. - Nem válaszoltál a kérdésre.

- Igen, egész jól érzem magam. - nyögte ki Rebecca, és állta a focista tekintetét. - Te? - kérdezett vissza.

- Én is, de szeretném még jobban érezni magam. - mondta, és ajkait a lány nyaka felé közelítette, míg nem elérte, és csókokat nyomott a lány forró bõrére.

Rebecca keletlenül is felnyögött, és fel sem fogta, hogy a focista mit mûvel vele. Egy ideig élvezte a kényeztetést, és ezt Dybala is észrevette, ezért nem húzta tovább az idõt, megcsókolta a lányt. Finoman az ajkaiba harapott, amitõl Rebecca felszisszent, és hevesen hívta táncba a focista ajkait. Dybala teljesen beindult a lány tempójától, és vállainál fogva hátra döntötte a kanapén, és leszorította kezeit.

- Mit csinálsz? - kérdezte riadtan, és próbálta kiszabadítani magát a focista kezeinek fogságából.

Dybala nem válaszolt, csak kajánul elvigyorodott, és lehajolt a lányhoz, hogy folytassa amit elkezdett. Rebecca elfordította a fejét, nehogy a focista hozzáérhessen, de az vette a lapot, ezért ajkai a lány nyakára vándoroltak, és erõteljesen beszívták a vékony bõrt.

- Elég, hagyd abba! - kiabálta magából kikelve Rebecca, és végre sikerült szabaddá tennie a bal kezét.

Nem várt tovább, erõs ütést mért a fiú arcára, mire az felült, és kissé zavarodottan nézett a lányra.

- Azt hittem akarod. - nyögte ki végül.

- Veled még akkor sem feküdnék le, ha fizetnének érte. - mondta Rebecca, és gyorsan felpattant a kanapéról. - Jó nagy faszkalap vagy te Dybala. - mérte rá a fiúra az utolsó csapást, majd faképnél hagyta.

Sürgõsen friss levegõre volt szüksége, de egyáltalán nem ismerte a helyet, ezért fogalma sem volt, hogy hogy juthatna ki az épületbõl. Közel 10 perc bolyongás után talált egy lépcsõt, és reménykedett benne, hogy egy kinti helyre vezet. Amikor elért egy ajtóhoz, nagy levegõt vett, és kinyitotta azt. Legnagyobb meglepetésére a klub tetején találta magát, de nem érdekelte, hogy hol van csak hogy végre kijutott a nyomasztó helyiségbõl. Oda lépett a korláthoz, és kémlelni kezdte a fényekben úszó Buenos Aires-i utcákat. Ráfogott a korlátra, aminek halkan neki koccant a kezében tartott tárgy. Ránézett a dohánytermékre, és hirtelen nem tudta, hogy mit keres a kezében. Minél hamarabb szabadulni akart tõle, ezért keresett egy lenti kukát, és megpróbálta bele célozni az eszközt az épület tetejérõl. Elszámolt magában 3-ig, de dobás helyett inkább kiejtette a kezébõl a szert, mert lépteket hallott meg, amelyek felé közeledtek. Meglepõdve nézett a kukába zuhanó eszköz után, és gondolatban megtapsolta magát, hogy sikerült bele találni a szemetesbe.

- Szia! - köszönt rá egy hang, ami valószínûleg a léptek gazdájához tartozott.

Rebecca ereiben megfagyott a vér, és lassan fordult meg, miközben azért imádkozott, hogy ne az a személy álljon elõtte, akire gondol. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor imái valósnak bizonyultak, és el is felejtett miatta visszaköszönni a szemben álló focistának.

- Másra számítottál? - kérdezte a hátvéd a lány arcát kémlelve.

- Jajj nem dehogyis, épp ellenkezõleg. - szabadkozott Rebecca, és ellépett a korláttól. - Miért nem vagy bent a többiekkel? - kérdezte kíváncsian a focistát.

- Ez egy hosszú sztori. - felelte fáradtan a focista, majd mosolyt erõltetve az arcára tette fel az õ kérdését. - És te?

- Az enyém még hosszabb Lisandro, szóval jobb ha belekezdesz. - mondta szinte nevetve Rebecca, majd leült török ülésben a földre, mire a focista követte a példáját. - Tehát, miért vagy most itt?

Lisandro Martinez, aki a Manchester United kiváló játékosa volt, eltûnõdött a kérdésen, hogy az igazat mondja-e a lánynak, vagy találjon ki valami hihetõ hazugságot, de végül rájött, hogy olyat úgysem tud, ezért inkább be vallotta a lánynak az itt létének valódi okát.

- Most biztos furának fogsz tartani, de nem bírom az alkoholt, se a nikotint. Számomra ezek a szerek jelentéktelenek, és nélkülük is jól tudom érezni magam, de gondolom láttad, hogy a csapat társaim nem igazán vannak velem egy véleményen. - mondta Lisandro, és ajkába harapva elfordította a fejét.

- Hát ebben egyáltalán nem hasonlítunk, de teljes mértékben megértelek. - mosolyodott el a lány, és megfogta a védõ kezét, amit ölében pihentetett.

- Csak azt ne próbáld meg nekem bemesélni, hogy nem ittál egy csepp alkoholt sem a mai este folyamán. - tette hozzá Lisandro, és szemei a lány kifejezéstelen arcát fürkészték.

- Nem mondanék valótlant, de az igaz, hogy úgy indultam el ide, hogy nem fogok inni, aztán látod mi lett a vége, egy klub tetején ülök, és veled lelkizek.

A focista hangosan felnevetett, és Rebecca is megpróbált elejteni néhány kacajt, de nem igazán volt nevetõs kedvében.

- És te, te hogy jutottál el a tetõig azon kívül, hogy feljöttél a lépcsõn? - kérdezte mosolyogva Lisandro, és a hallottaktól Rebecca szája is elkezdett felfelé görbülni.

- Már egy ideje untam a bulit, és Angel is teljesen kikészített, ezért kijöttem kicsit levegõzni. - felelte vállat vonva a lány, és remélte, hogy a védõ nem jön rá, hogy nem mondott igazat.

Az elmélete most sajnos nem jött be, mert Lisandro azonnal faggatózni kezdett a további okokról.

- Azt mondtad, hogy nem mondasz valótlant. - ismételte meg a lány szavait, amik Rebeccában bûntudatot keltettek, és végül mindent bevallott a focistának.

Több órán keresztül mesélte neki az este történt eseményeket, amiket Lisandro figyelmesen hallgatott végig, és a lánnyal együtt szítta csapattársát, amikor Rebecca beavatta a Dybalával történt incidensbe.

- Bassza meg! - jelentette ki Lisandro - De tényleg, legurít néhány felest, és azt hiszi, hogy öve a világ. - rázta meg a fejét rosszallóan a focista, amin Rebecca önkéntelenül is elmosolyodott.

Közelebb húzódott a fiúhoz, és kicsit félve, de megölelte. Lisandrót meglepte a tette, de a lány meleg teste biztonság érzetet keltett benne, ezért átkarolta a nyakába boruló lány derekát, és magához húzta. Pár perc múlva némi nedvességet érzett a vállán, és eltartott neki egy kis ideig, mire felfogta, hogy a lány éppen most sírja ki magát a vállán. Lágyan végig simította a hátát, amitõl Rebecca libabõrös lett, és elhúzódott tõle. Szemei vörösek voltak, de nem csak a sírástól, hanem a szervezetében lévõ alkoholtól is. Lisandro kedvesen mosolyogva nézett rá, és két kezébe vette a lány arcát, hogy letudja törölni könnyeit. Rebecca megfogta a focista jobb kezét, és magához szorította. Majdnem felugrott ilyedtében, amikor a kezén lévõ óra hangosan elkezdett pittyegni.

- Ne haragudj, az ébresztõm. - szabadkozott Lisandro. - Elfelejtettem kikapcsolni.

- Semmi baj. - mondta Rebecca fáradtan, és megdörzsölte szemeit, mit sem törõdve a sminkjével, ami már amúgy is lefojt a sírás közben. - Hánykor kelsz?

- 4-kor, miért?

- Úristen, már 4 óra van? - kerekedtek ki a lány kisírt szemei, mert nem akart hinni a fülének.

- Aha, vissza menjünk? - kérdezte Lisandro, mire a lány azonnal felpattant válasz gyanánt.