Kilógtál a sorból

III.

Szombat délelõtt az egész Di Maria ház csöndbe borult, és az elsõ hangot a kis Pia adta ki, amikor benyitott szülei hálószobájába már délután 1 óra körül. A házaspár lányuk kérésére kikászálódott az ágyból, és a nappaliba mentek kisebbik lányukat követve. A kanapén ülve találtak rá az idõsebbik lányra, ahogy a TV-t nézte, de amikor észre vette a szüleit és a testvérét, felpattant a heverõrõl, és megölelte õket. A nagy nyüzsgésre Rebecca is kidugta a fejét, és csatlakozott bátyja családjához. Helyet foglalt unokahúgai mellett a nappali közepén terpeszkedõ díványon, és elkezdték megvitatni az ebéd kérdést. 20 perc "vitázás" után végül arra jutottak, hogy pizzát rendelnek, mert mindenkinek ahhoz van kedve.

Háromnegyed óra múlva becsöngettek a kapun, és Rebecca lett a kijelölt személy, az étel átvételére. Kilépett a bejárati ajtón, belelépett bátyja papucsába, ami akkora volt a lábára, hogy a lépcsõn majdnem orra esett lefelé menet. Sietõsen ajtót nyitott a futárnak, aki kicsit csalódottan nézett a lányra, mert azt hitte, hogy a bátyjával fogja szembe találni magát. Rebecca alig tudta vissza tartani nevetését, ezért gyorsan kifizette a 3 pizzát, és becsukta a futár orra elõtt az ajtót. Mosolyogva visszasétált a házba, és letette az étkezõ asztalra a gõzölgõ ételt. A két lány rögtön az asztalhoz szaladt, szüleikkel a hátuk mögött, és helyet foglaltak szokásos helyükön. A házaspár, és Rebecca is leültek az asztalhoz, és neki láttak az ebédnek így délután 3 órakor. Mindenki farkas éhes volt, ezért a 3 doboz pizzából negyed óra múlva már csak az üres dobozok éktelenkedtek az asztalon.

Mia és Pia betették üres tányérjaikat a mosogatóba, és rohantak vissza a nappaliba játszani. Jorgelina is felállt, és összeszedte a testvérpár elõtt lévõ tányérokat, és sajátjával együtt a mosogatóba helyezte. Megtörölte kezeit egy konyharuhába, és lányi után ment. Ilyenkor Angel, húga felé fordult, és emlékeztette aznap esti programjukra.

- Készen állsz az estére? - kérdezte Rebeccat kajánul mosolyogva.

- Tényleg muszáj elmennem? - nyögte a lány maga elé, fel sem nézve bátyjára.

- Csak a kedvemért. - mondta könyörgõen Angel, és megfogta húga állát, hogy maga felé fordítsa.

A lány a szemébe nézett, majd megforgatva a sajátjait választolt.

- Jó legyen, de nem maradunk sokáig. - sóhajtotta végül Rebecca, és mosolyt erõltetett az arcára.

- Szuper! És képzeld, hogy Dybala is ott lesz. - tette hozzá a focista kajánul, mire húga szó nélkül felállt az asztaltól, és ott hagyta bátyját, aki viszont még utána kiáltott.

- Este 7-re legyél kész!

Rebecca csak felmutatta hüvelykujját, majd a szobája felé vette az irányt. Belépve a helyiségbe azonnal az ágyába ugrott, és kezébe vette a telefonját. A kijelzõn megjelenõ óra 15:24-et mutatott, így a lány félre tette a készüléket, és úgy döntött, hogy tart egy gyors sziesztát (vagy pontosabban folytatja az alvást).

Fél 6 körül szólalt meg az ébresztõje, amit fáradt nyögések közepette nyomott ki. Semmi kedve nem volt a bulihoz, ahová Angel meg invitálta, de a kedvéért bármire hajlandó volt, így kénytelen volt elmenni a rendezvényre. Kikászálódott az ágyból, felkapta sminkcuccát, és a fürdõbe indult, hogy összekenje arcát a szépítõszerekkel.

Felkapcsolta a tükörhöz tartozó lámpát, és hozzá látott a munkához. Elõször egy korrektort vett a kezébe, mert utálta az alapozót, fõleg fehér bõre miatt, mert egyik árnyalat sem volt olyan világos, mint amilyen neki kellene. Felvitte a korrektort az arcára, majd miután eloszlatta jöhetett a szeme. Kikereste tusát a neszeszerjébõl, majd remegõ kézzel állt neki meghúzni, abban reménykedve, hogy ugyan olyan lesz. Meglepõdve vette szemügyre mind két szemét, hiszen még sosem sikerült ennyire egyformán meghúznia a két szemhéján elhelyezkedõ vonalat. Nem is javítgatta, nehogy aztán úgy elrontsa, hogy lekelljen mosnia az egészet, ezért inkább kihúzta a szemét csillogó szemceruzájával, majd nem utolsó sorban egy szempilla spirál is felkerült. Rebecca elégedett arcal nézett végig magán a tükörben, és megállapította, hogy ilyen tökéletes sminkje talán még nem is volt.

Kilépett a fürdõbõl, és a táskájához lépett, hogy kiválassza esti ruháját. Mivel bátyja csak két nappal ezelõtt szólt neki a partiról, ezért nem igazán volt ideje felkészülni ruhaügyileg az eseményre, ezért a táskájában rejlõkbõl kellett kihoznia valamit. Végül fekete bõrgatyájára esett a választása, amit egy fekete, ujjatlan body-val társított. A kinézetével is eléggé megvolt elégedve, amin szintén meglepõdött, mert ez egyáltalán nem volt jellemzõ rá. Általában sosem tetszett neki a fejében összerakott szettje, és legalább háromszor át öltözött, mire eltudott indulni. Elégedetten lépett el az óriási tükörtõl, és telefonja képernyõjére koppintott. Kissé megilyedt, amikor látta, hogy 10 perc múlva 7, és hiába tökéletes a ruhája és a sminkje, ha haja még sehol sem állt.

Futólépésben tért vissza a fürdõbe, és vagy 3 percig tanakodott, hogy mit kezdjen a háta közepéig érõ loboncal. Végül az idõ hiánya miatt arra döntésre jutott, hogy copfba fogja a haját, és gyorsan elõkapta a hajlakott, és a fésûét. Összefogta haját, majd a hajlakk és a fésû segítségével eligazgatta a babahajszálait, illetve simává tette feje tetejét. Futva kapcsolta le a villanyt, és már nem volt ideje, hogy elrakja kezében tartott dolgait, ezért csak az ágyra dobta õket.

Levette telefonját a töltõrõl, mire az egybõl felvillant, és megjelent az óra, ami 1 perc múlva ütött hetet. Magához vett egy bõrdzsekit, és kisietett a szobából. Bátyját a kanapén találta, aki elnyúlva feküdt rajta.

- Késtél. - mondta a focista fel sem nézve a telefonjából.

- Jajj már! - nyögött fel hisztisen Rebecca, és az órára nézett. - Mit számít az a 2 perc? - kérdezte értetlenkedve.

- Igen is sokat számít, majd meglátod. - vetette oda neki Angel, majd felállt a heverõrõl, zsebébe rejtette a telefonját, és az elõszobába ment.

Rebecca megforgatta szemeit, és követte bátyját. Mindketten cipõt húztak, majd egyszerre léptek ki a bejárati ajtón.

- A te kocsiddal megyünk. - jelentette ki Angel, és megvillantotta kezében a lány slusszkulcsát.

- Azt meg hogyan... - kérdezte volna Rebecca, de bátyja közbe vágott.

- Hidd el hugi, megvannak a módszereim. - mondta önelégülten vigyorogva, majd beavatta húgát a 'miért?'-be is, nehogy a lány feltegye azt a kérdést is. - Neked kell haza fele vezetned, mert én valószínleg nem leszek olyan állapotban.

A lány ajkait egy kelletlen "Ahj" hagyta el, hiszen tudta, hogy fényes nappal sem talál oda a focistához, nem hogy éjszaka. Kissé durcásan szállt be a jármûbe, és legalább 10 percig még csak nem is nézett rá a bátyjára, aki betette az õ lejátszási listáját, és hangosan énekelt. Rebecca lehunyta a szemét, és próbált egy kicsit pihenni, mert tudta, hogy hosszú este elé néznek. Egy ideje már csukva voltak szemei, amikor a mellette ülõ focista hirtelen rátaposott a fékpedálra, amitõl a lány olyan szinten elõre dõlt, hogy lemerte volna fogadni, ha nem keresztezi testét a biztonsági öv, biztos hogy kirepül a szélvédõn.

- Basszátok meg! - ordította magából kikelve Angel, és rátenyerelt a dudára.

Rebecca próbálta kérni, hogy hagyja abba, de egy idõ után feladta, miután rájött, hogy bátyja úgy sem hallja meg amit mond. Két perc fülsiketítõ dudaszó után bátyja megelégelte a dugóban álldogáló autókat (akik amúgy sem tudtak mit tenni), és vissza tolatott egy mellék utcához, majd behajtott rajta.

- Menjenek a faszomba! - mérgelõdött még mindig a focista.

Rebecca kissé félve szólította meg bátyját, akinek a nyakán vészjóslóan lüktetett egy ér.

- Ne káromkodj. - nyögte ki végül, mire Angel kissé lenyugodott, de mégis gorombának nevezhetõ stílusban válaszolt húgának.

- Ne haragudj, de látod ezért kell elõbb indulni. - magyarázta, majd teljes figyelmét az útnak szentelte.

A lány sóhajtva hátradõlt ülésében, és a GPS-re pillantott, miszerint 20 perc volt még hátra a helyszínig. Újra lehunyta szemeit, és ki sem nyitotta addig, amíg meg nem hallotta a leálló motor hangját.