Kilógtál a sorból

XI.

Angelnek beletelt egy kis idõbe, mire rájött, hogy csapattársáról van szó. Emlékezett rá, amikor a lány említette neki, hogy két embert tûr meg maga mellett a válogatottból, õt és Lisandrot. Végül nem jutott magában sokra a névvel, ezért kérdezõsködni kezdett utána.

- Mivan vele?

- Miattatok lett olyan amilyen. - válaszolt Rebecca, és Angelnek kikerekedtek a szemei.

- Még is milyen? - értetlenkedett.

- Képzeld el, hogy jártam a lakásán, és amit láttam, az egyáltalán nem rá vall. Lisandro sosem iszik, szerinted mért beszélgettem vele a tetõt akkor éjjel?! - magyarázta idegesen a lány.

- Na várj, egyszerre csak egy információt. - állította le húgát Angel, mert már nem igen tudta követni a fonalat. - Szóval mikor beszélgettetek ti a tetõn?

- A buliba, amibe elhívtál.

- És mit kerestél te Lisandro lakásán?

Rebecca elgondolkodott a válaszon, mert nem tudta hogy mondja el bátyjának azt, amit Lisandro iránt érzett, hiszen erre õ is csak nem rég jött rá. Hosszú csend után végre rászánta magát a válasz adásra, de bátyja megelõzte.

- Tetszik neked. - jelentette ki, mire Rebecca azonnal elmosolyodott, és saját ablaka felé fordította a fejét, hogy bátyja ne lássa, ahogy elvörösödik. - És lefeküdtetek? - kérdezte kajánul vigyorogva.

- Úristen nem, dehogyis! Hogy gondolhatsz egyáltalán ilyet?! - értetlenkedett a lány.

- Akkor meg minek voltál a lakásán? - kérdezte Angel.

Rebecca nagy levegõt vett, és mindent elmondott bátyjának a manchesteri útjáról. Mire a történet végére ért meg is érkeztek a focista torinói házához. A lány eltátotta a száját, amikor meglátta az épületet. Sokkal szebb volt, mint a Buenos Aires-i ház, pedig azt nehéz volt felül múlni. Rebecca kiakart szállni az autóból, de bátyja elkapta a kezét, és visszahúzta az ülésébe.

- Egy valamit még mindig nem értek.

- Mégis mit? - kérdezte szem forgatva a lány.

- Miért vagyok én a hibás Lisandro viselkedéséért? - értetlenkedett a focista.

- Nem csak te, az egész válogatott, te hogy éreznéd magad, ha a csapattársaid ott lófrálnának elõtted hót részegen, és te vagy az egyetlen józan közülük, mert te jól tudod magad érezni alkohol nélkül is. Csak azt nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ezt csinálja. - tanakodott el a lány.

Angel nem szólt semmit, csak kiszállt a jármûbõl. Húga követte példáját, és egymást követve indultak el a bejárati ajtó felé. A focista kinyitotta azt, és az elõszobában mindketten megszabadultak cipõiktõl. A nappaliba mentek, ahol a két kis Di Maria lány fáradtan nézték a televíziót, de apjuk érkezésére felkapták a fejüket.

- Megjöttem. - mondta Angel, és oda lépett lányaihoz, hogy puszit nyomjon a homlokukra.

- Hol voltál? - kérdezte kíváncsian Mia.

- A reptéren, hoztam egy meglepetés vendéget. - mutatott a nappali bejárata felé, ahol Rebecca belépett a helyiségbe.

A két lány annyira meglepõdött, hogy hirtelen nem is tudták, hogy ezt csak álmodják, vagy tényleg megtörténik. Rebecca elnevette magát, és oda lépett hozzájuk, hogy átölelhesse õket. Ekkor Jorgelina jelent meg a helyiségben szemét dörzsölgetve, de minden fáradsága el szállt, amikor megpillantotta férje húgát a nappali közepén.

- Úristen Becca! Szia! - köszöntötte a lányt, és közelebb ment hozzá, hogy megtudja ölelni. - Hát te? - kérdezte kíváncsian.

- Ez egy hosszú történet. - mondta mosolyogva, és lopva bátyjára pillantott.

- Hát jó, gondolom éhes vagy, készítek valami reggelit. - jelentett ki az asszony, majd a konyhába csoszogott.

- Gyere, megmutatom merre van a vendég szoba. - karolta át Angel, és elindultak az emeletre.

A vendég szoba a birtokra nézett, melyet egy hatalmas erkélyrõl lehetett kémlelni. Rebecca azonnal szerelmes lett a szobába, és ha tehette volna most azonnal bátyjáékhoz költözött volna.

- Tetszik? - kérdezte Angel.

- Mi az hogy! - válaszolta a lány, és körbe nézett a hatalmas szobában.

Angel elmosolyodott, majd kiment magára hagyva húgát, hogy kigyönyörködje magát. Rebecca 10 perc múlva ment utána, és a konyhában talált rá, ahol feleségének segédkezett a fõzésben. A lány összeszedte unokahúgait a nappaliból, és az étkezõbe kísérte õket, hogy eltudják fogyasztani a reggelijüket együtt. Evés után Angel szinte egybõl indult is az edzésére, Rebecca pedig segített Jorgelinának elpakolni. Mindezek után a szobájába ment, ki ült a teraszra, és több órán keresztül csak élvezte az egyedül létet. Örült, hogy végre tud zavartalanul gondolkodni, anélkül, hogy körbe venné több 100 ember.