Kilógtál a sorból

II.

Másnap reggel Rebeccat a szobába rontó Mia és Pia keltette, mit sem törõdve nagynénnyük alvásával. A két lány felugrott az ágyra, mire Rebecca szemei azonnal kipattantak, és elkapta õket, le ne essenek a trambulinként használt eszközrõl. Pár perc múlva már együtt hagyták el a szobát, és a konyhába mentek, ahol már javában készült a reggeli. A lányok végül visszamentek a nappaliba TV-t nézni, Rebecca pedig szemét dörzsölgetve foglalt helyet az asztalnál.

- Ne haragudj, ha felébresztettek. - szabadkozott Jorgelina, miközben megfordított egy palacsintát.

- Semmiség, már úgy sem aludtam. - próbált hazudni a lány, de látta bátyja feleségén, hogy nem hisz neki.

- Na és, hogy aludtál? - kérdezte a nõ.

- Nagyon jól, rég nem aludtam már ennyire kényelmes ágyban. - válaszolta Rebecca, majd mindketten elmosolyodtak.

- Szólnál a lányoknak és Angelnek, hogy kész a reggeli? - tett fel egy újabb kérdést Jorgelina, és közben elzárta a tûzhelyet.

Rebecca felállt, és elõször a nagy hálószobába ment. Benézett a helyiségbe, de a focistát nem találta ott, ezért úgy döntött, hogy a keresésére indul. Már kész volt tovább menni, amikor meglátta a meglebbent függönyt. Mosolyra húzta a száját, majd belépett a szobába, és az erkélyajtóhoz lépett. Félre húzta a függönyt, hogy felmérje, hogy hol is áll pontosan a bátyja. Miután végzett hátrébb lépett, és neki futásból ugrott rá a korlátnál álldogáló bátyja hátára. A focista gyorsan kapcsolt a váratlanul ért történésekre, és megfogta húgát, nehogy leessen. Rebecca lemászott Angel hátáról, és szembe fordult vele. A szemébe nézett, melyben némi félelmet, és fáradtságot vélt felfedezni.

- Tegnap azt mondtad, hogy nem izgulsz a mai meccs miatt. - szembesítette a lány bátyját az érzéseivel, mire õ elkapta a fejét.

- Mert nem is. - mondta az óriási birtokot kémlelve.

- Ahhoz túl jól ismerlek, hogy ezt elhiggyem. - érkezett a gyors reakció Rebecca részérõl, majd a kezébe vette a focista kezeit, mire az újra rá emelte a tekintetét. - Figyelj, nincs mitõl tartanod. - kezdett bele a buzdító beszédébe. - Ahogy te is mondtad tegnap, ez csak egy barátságos mérkõzés, semmi nem múlik rajta, de persze az is normális, hogy tartasz tõle.

Di Maria szemében egy pillanatig könnyeket lehetett felfedezni, de gyorsan megölelte a húgát, nehogy az észre vegye az elérzékenyültségét.

- Ó hugi, annyira örülök, hogy itt vagy!

- Én is örülök! - válaszolta Rebecca, majd eltolta magától bátyját, és folytatta. - Gyere, mert kész a reggeli, és még a lányokat is össze kell szednünk a nappaliból. - mondta a lány, és a kezénél fogva kezdte el befelé húzni a focistát. A folyosón elengedték egymást, és Angel a kanapéhoz lépve felkapta kisebbik lányát, mire a nagyobbik is megindult utánuk azt hajtogatva, hogy "engem is". A focista az asztalnál letette egy székre a lányt, mire felkapta a másikat, és õt is leültette. A többiek is helyet foglaltak, és neki láttak a reggelinek. Ez az étel is legalább olyan finom volt, mint a vacsora, ha nem finomabb. Miután végeztek Rebecca segített Jorgelinanak elpakolni, míg Angel fogócskát játszva ment át a nappaliba lányaival. 10 perc múlva a két lány is csatlakozott hozzájuk, és a lányok kérésére végig néztek egy mese filmet. A film közel két órás volt, ezért mire vége lett Angelnek már készülõdnie kellett. Összepakolta azt a minimális cuccát, majd elköszönt a házban tartózkodóktól, és lement a garázsba. Rebecca az ablakból figyelte bátyját, mert kíváncsi volt, hogy vajon melyik kocsira esik a választása. Mosoly jelent meg az arcán, amikor megpillantotta a szürke Range Rovert. A focista ügyesen kikerülte húga kocsiját, majd a nyíló ajtó felé ment, és kihajtott rajta. Rebecca megvárta, míg visszacsukódik az ajtó, és csak utána ment vissza bátyja családjához. Ilyenkorra már õk is elkezdték a készülõdést, és a focista lányaira már apjuk mezének egy-egy másolatában talált rá. Õ is a szobájába ment, és elõhúzott a táskájából egy ugyan olyat, mint amilyet unokahúgai is viselnek. A mezt társította egy bõ szakadt farmerral, és egy fehér converse cipõvel. Miután átöltözött magához vett egy szurkolói sálat, és egy baseball sapkát, majd csatlakozott a nappaliban éneklõ Di Maria lányokhoz. Jorgelina kb. fél órával késõbb jelent meg a helyiségben, és közölte, hogy indulnak. A lányok azonnal az elõszobába szaladtak, hogy felhúzzák cipõiket, majd tovább rohantak a garázs felé. Rebecca is felvette a kikészített cipõjét, és unokahúgai után ment. Anyjuk kocsijában ülve talált rájuk, és õ is helyet foglalt az anyós ülésen. Jorgelina lépett ki utoljára az ajtón, így bezárta azt, és õ is beszállt saját autójába. Beindította a jármûvet, kihajtott a garázsból, és õ is kikerülte Rebecca autóját. Kiállt az utcára, majd megvárták, hogy becsukódjon az ajtó, és már útnak is indultak. A River Plate, illetve a válogatott stadionja felé vették az irányt, ami tõlük kb. 20 percnyire volt. Pontosan ennyi idõ múlva már a stadion magán parkolójához kanyarodtak, ahol bejelentkeztek, majd leparkolták az autót. Mia és Pia meg sem várták a motor leállítását, hanem amint a jármû megállt, már ugrottak is ki, és a nézõ tér felé szaladtak. Jorgelina még utánuk kiáltott egy "csak a szokásos helyre" mondatot, majd nevetve megrázta a fejét, és leállította a kocsit. A két nõ is kiszállt belõle, és a lányok után mentek. A VIP részre lépve meg is pillantották a Di Maria lányokat, ahogy épp Leandro Paredes gyermekeivel társalogtak. A többi válogatott focista hozzá tartozói is hamarosan megérkeztek, és elfoglalták helyeiket. Rebecca és Jorgelina Leo Messi felesége mellett talált helyet, és a nõ nagyon is örült a társaságuknak. Vidám beszélgetésbe kezdtek, amit a pályára vonuló két válogatott szakított félbe. Ilyenkor mindenki a pályára szegezte a tekintetét, majd felállt, amikor nemzeti himnuszukat játszották. A két csapatkapitány kezet fogott, aki a hazaiknál természetesen Messi volt. A bíró feldobott egy érmét, ami eldöntötte, hogy a vendég országé a kezdõ rúgás, majd még egyszer a levegõbe repítette a fém pénzt, hogy azt is megtudják, hogy ki melyik oldalon kezd. Miután ez is eldõlt, összeálltak egy gyors képre, majd indultak is csapattársaikhoz, akikkel összedugták fejeiket, és mind két csapatkapitány elõadta prédikációját. 5 perc múlva a játékosok szétszéledtek a pályán, a kapusok pedig elfoglalták helyeiket a számukra kijelölt kapukban. A bíró belefújt sípjába, elindítva ezzel a játékot, és az ellenfél csatárai elrúgták a labdát. Az elsõ félidõ elég unalmasnak bizonyult, és Rebecca nem igazán értette, hogy mi értelme ennek a mérkõzésnek, ha mind két csapat csak tologatja a labdát. Meg sem várta a félidõ végét, inkább bement a VIP részleghez tartozó svéd asztalos étterem részhez, és válogatni kezdett. Pár percel késõbb többen is csatlakoztak hozzá, így Rebecca gondolta, hogy véget ért az elsõ félidõ. Leemelt egy szelet epres tortát a pultról, és vissza térve a nézõ térre falatozni kezdte. Amikor végzett vissza vitte a tányért, és amikor újra elfoglalta a helyét elkezdõdött a második félidõ. A mérkõzés ezen fele semmivel nem bizonyult izgalmasabbnak az elõbbinél, sõt Rebecca annyira unta magát, hogy majdnem elaludt. Egyáltalán nem zavarták a sikítozó és dudáló szurkolók. Viszont amikor már a közvetlen közelébõl hallott kiabálásokat kinyitotta a szemét, és még pont látta a pillanatot, ahogyan Lautaro Martinez megcélozta az ellenfél kapujának felsõ sarkát. Rögtön felpattant, és átölelve Jorgelinát és Antonellát kezdett el sikítozni. Körülbelül fél percig bírta szusszal, meg persze azt sem akartam, hogy elmenjen a hangja, ezért csak mégegyszer átölelte a mellette ülõ két nõt, majd vissza ült a székére. A közép kezdés után nézett csak a nagy kivetítõre, ahol megjelent Lautaro neve, és ilyenkor realizálta csak, hogy kevesebb mint 10 perc van a meccs végéig. Feszült figyelemmel kísérte végig a további eseményeket, és többször a fejéhez kellett kapnia az ellenfél támadásait látva, de végül mindig tapsolt, amikor Emiliano Martinez bemutatott egy szenzációs védést. Kevesebb mint két perc volt hátra, amikor az argentinok szabadrúgáshoz jutottak, nem is olyan messzirõl. A kaputól sréhen jobbra körülbelül 25 méterre húzta meg a bíró a fehér vonalat, ami mögött már ott állt Messi kezében a labdával. Beállították a sorfalat, az argentin csapatkapitány pedig elõre küldte kiváló fejelõit. Mikor már mindenki a helyén volt a bíró belefújt sípjába, mire a csatár eltávolodott a labdától. Mégegyszer szemügyre vette az elõtte álló sorfalat, majd nagy levegõt vett, és neki futásból kanyarította a labdát a kapu irányába. Az elrúgás pillanatában sem sokan maradtak ülve, de amikor a labda a hálóba került az összes stadionban tartózkodó argentin felugrott a helyérõl, és üvöltözve ugrálni kezdett. Rebecca azonnal Antonellahoz ugrott, és szorosan magához vonta. Az öleléshez Jorgelina is csatlakozott, és 3-an egyszerre ugráltak Leo nevét skandálva, ahogy társaik is. A bíró nem is hosszabított ezek után egy percet sem, hanem a 90. perc végeztével le fújta a mérkõzést. Az argentinok egymáshoz szaladtak, és átkarolták egymás vállát, majd ugrálni kezdtek, és hangosan énekeltek. A közönség velük énekelt, és a csapat körbejárta a stadiont. A kör séta után levonultak a kispadra, ahol edzõjük boldogan gratulált nekik, majd a segédedzõk átnyújtották nekik a kulacsaikkal teli táskákat. A focisták többsége leült, és harsány beszélgetésbe kezdett a legközelebbi társával, ameddig néhány önkéntes behozta a világbajnoki trófeát, hogy Messi újra a magasba emelhesse hazája népe elõtt. 10 percel késõbb már minden a helyén volt, és a válogatott játékosai pedig felálltak ülõ helyzetükbõl, és a pálya közepére sétáltak. Messi a trófeát tartó állványhoz lépett, és szépen lassan leemelte róla a 8 kg-ós tárgyat. Visszasétált társaihoz, és néhányat lendített a kupán, majd a levegõbe emelte, mire mindenki sikítozni, ugrándozni és kiabálni kezdett. A pillanat pár percig tartott, amíg Messi vissza nem helyezte eredeti helyére a trófeát, és ünneplõ csapatával levonult a pályáról.