Gimis élet Vérfarkasként (Befejezett)

2/1

Sziasztok! Úgy döntöttem, elkezdem a második felvonást ebben a könyvben.
Sokan írtak, hogy jó lenne folytatni, hát itt van a folytatás. Közel sem lesz hasonló az előző évadhoz, próbálom máshogy megközelíteni a dolgokat.
Képekből nem tervezek sokat és részletesebben leírni, Lia életét.
Remélem tetszeni fog, nem tudom milyen hosszú lesz, de kezdésnek megfelelő lesz szerintem egy se nem hosszú, de se nem rövid tartalom.

Lia szemszögéből:

Eltelt pár év az életemből, már 18 éves vagyok és az erőm is kezd egyre jobban hozzám csiszolódni. Anyu és apu is nagyon jól megvannak egymással, jó látni, hogy van előttem példa. A bátyám 20 éves, ő igazi nő csábász. Lusiaval legjobb barátnők vagyunk mai napig, hisz születésünk óta ismerjük egymást.
Anyám erőjét örököltem, látom a Tűzfarkast minden álmomban és mindig beszél hozzám. Amit nem mondtam el senkinek, hogy nem csak a Tűzfarkast látom, hanem a Víz, Föld és a Természetfarkast is. Az összes erő megtalálható nálam, viszont anyáéknak se mondtam el. Lassan beszélnem kéne vele.

Reggel felkeltem és elhatároztam, hogy ma elmondom neki az álmaimat.
Mivel meleg van ma, hisz nyár van végre, felvettem egy magasított derekú kék farmer rövidnadrágot, hozzá egy fehér crop toppot és egy fehér papucsot. Lementem a konyhába reggelizni és a szüleim ott voltak, anya készítette a reggelit, apa meg kávézott az asztalnál miközben épp a telefonját nyomkodta. Oda ültem mellé és bele kezdtem az álmaim mesélésébe.

- Képzeljétek. Valamit nem mondtam el nektek, ami lehet fontosnak számít.

- Mondjad kincsem. - Nézett rám anya, közben szedte ki a rántottát mindenkinek egységesen elosztva.

- Mondtam ugye, hogy vannak álmaim a Tűzfarkassal, és hát lehet, hogy pár dolgot kihagytam a mondandómból. - mondtam egy kicsit zavartan.

- Mesélj csak hallgatunk kislányom. - mondta apám tele szájjal.

- Hát nem csak a Tűzfarkas van az álmomban, hanem a Víz, a Föld és a Természet farkas is. Mindig beszélnek hozzám, segítséget nyújtanak és egyben segítséget kérnek tőlem. Azt mondták, hogy érkezik valami gonosz és ebben kértek segítséget tőlem. Mondták azt is hogy különleges vagyok. Ugyebár még nem sikerült az átalakulás, tehát nem tudom hogy nézek ki. Meg kéne próbálni kapcsolatba lépni velük az álmokon kívül is. Tudnátok segíteni? - kérdeztem kicsit kétségbe esve. Nem tudtam mi sül ki ebből.

- Miért nem mondtad előbb? Azonnal elkezdjük a kiképzésed. Minél hamarabb annál jobb. - jelentette ki apám.

Reggeli után össze készültünk és elmentünk a házunk mögötti kis tisztásra, ha úgy is alakulna, ott nem tudok mit lerombolni.

- Jól van gondolj valami olyan dologra, ami felbőszít. Ahhoz, hogy átalakulj, általában idegesnek kell lenned, de van akinél ez nem működik, de próbáljuk meg első körben ezt. - kezdte el apám. Ő fog kiképezni.

Arra gondoltam, hogy mindig amikor a szüleim veszekednek valamin, attól mindig ideges leszek. Most is sikerült felcsesznem magam, éreztem hogy felforr az agyam és valami folyamat elindul, de nem láttam változást.

- Kezdésnek nem rossz. Gyakorolni kell, de ahogy látom nálad működni fog ez. Próbáljuk meg mégegyszer.

Megint gondoltam valami számomra idegtépő dologra. Most kicsit intenzívebben hatott rám és éreztem, hogy ez valami más érzés.
Lenéztem a földre és a kezem helyén valami nagyon különleges színű, puha mancsot láttam. Fehér alapon, benne elvétve arany szálaktól kezdve tűzvörös, égszínkékig színekben pompázott a testem. Apámra néztem és annyit láttam, hogy mondana valamit de szavakat nem talál.
Itt kezdődtek az erősebb álmok, az erélyesebb segítség kiáltások a farkasoktól.

Folytatás hamarosan...