Kémiával kezdődött (Befejezett)

/Ő is olyan?/

Reggel a madarak csicsergésére keltem- mondanám, ha egy mesében lennék, de ez nem így történt, mert az órámra keltem fel. Szóval a napom átlagosan indult: fürdőszoba, reggeli, cipő, és futás a buszra.

Ahogy beértünk a suliba, Sarah megszólal:

- Nahát, a levesek is betolták a képüket?- kérdezte

-Nektek is sziasztok, jó reggelt, fapapucs vagy valami- húzta fel az orrát Luke

-Jól van Lüke, fapapucs- köszöntem neki

-Hé, Luke Evans a becsületes nevem, vagy Csak simán Luke, nem pedig Lüke-mondta durcásan

-Mióta is ismerjük egymást?-tettem fel a kérdést

-Harmadik óta, mer'?

-Na, éppen ideje, hogy becenevet kapj- vigyorogtam rá

-Haver, nem is mondtátok, hogy már ált. suli óta ismeritek egymást- boxolt bele a vállába Dani

-Most má' tudjátok, de akkor te is kapsz -bökött felém a mutatóújjával

-Majd szólj, ha találtál - ütögettem meg a kezét

-Jó- vágta rá nevetve.

A szekrényeinkhez mentünk éppen, csak útközben megláttuk Aaront Stellával.

-Hát, úgy tűnik, hogy a cicababa új fogást talált- nézett rájuk undorodva Em

-Jaja-helyeselt Sarah- De még nincs minden veszve

-Milyen fogásról beszéltek? Mi nincsen veszve?- néztem rájuk értetlenül

-Most nem a levesekről, és még nem veszett ügy a srác-mondta Sarah

-Mindegy, engem nem érdekel, csak ne lássuk őket, ez undi

Időközben a szekrényeinkhez értünk.
-Mi az első óránk?- keresgélt a könyvei között Emma

- Azt hiszem, hogy matek- válaszoltam
-Rosszul hiszed, mert kémia- vette elő a cuccait Sarah-Basszus, abból ma dolgozat

-Mi van?Az lehetetlen, most kezdtük a sulit- sápadt el Emma

-Év elei ismétlés, tegnap mondta a tanár

-Vissza ülhetek melléd Luna?-nézett rám bociszemekkel

-Attól tartok, hogy ezt nem velem kell mebeszélned, hanem Aaronnal

-Jó, mindjárt jövök- és elrohant

-Ez most hová ment?Bezzeg én írjam meg egyedül a felmérőt mi?-röhögtem el magát Sarah

-Nyugi, menni fog- veregettem meg a hátát

-Tudom- sóhajtott egy nagyot, majd a terem felé vettük az irányt, ahol Em már a padban ült

-Hát te? Aaron megengedte?- kérdeztem tőle

-Nem tud róla

-Mi?

-Hát, te meg miért vagy az én helyemen?- jött oda hozzánk Aaron

-Eredetileg ez az én helyem- válaszolta egyszerűen Emma

-Azt nem hiszem, tegnap is én ültem itt-vágta rá érzelem mentesen a srác

-Mi ez a nagy ricsaj?- lépett be a tanárnő, szinte már ordítozva a terembe

-Emma a helyemre ült- mondta durcásan. Komolyan, a fiúk olyanok, mint a kisgyerekek

-Emma, légyszíves ülj vissza Sarah mellé, aztán kezdhetitek is a dolgozatot- mondta, és már osztotta is ki a lapokat, eközben pedig mindegyikőjük helyet foglalt a saját helyén. A dolgozat nagyon könnyű volt, viszonylag hamar végeztem vele. Óra után kiderült, hogy Sarah és Emma összedolgoztak, így legalább egy 3-as osztályzat össze fog jönni.

-Hogy nem vett észre benneteket a tanár?- kérdeztem tőlük röhögve

- Megvannak a saját technikáink

- Milyen technika?

-Ha valamelyikük nem tud valamit, akkor megböki a másikat a könyökével és a ceruzájával arra a feladatra mutogat-zárta le végül Em. A nap további rész is gyorsan elsuhant. Volt egy matekunk, tesink, törink, és kettő bioszunk.

Haza érve megcsináltam a házikat, és ez után lementem a kórházba apuhoz, hogy megnézzem, hogy-hogy dolgozik. Nagyon sokszor vagyok ott vele. Néha beszélgetek a páciensekkel, vagy csak szimplán figyelem, ahogyan ellátja a sebeket. Már egy csomó dolgot eltanultam tőle, amire ő is és anya is nagyon büszkék. Együtt mentünk haza, addigra anya már kész volt a vacsival, ami mint mindig nagyon finom volt. Lementem fürdeni, majd bedőltem az ágyamban, és már úgy aludtam mint a bunda.