COLD AS ICE ✓

• 3. rész •

𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯

•

- Utállak!

Zoe gőzölgő kávéval a kezében áll a régi lakásunk konyhájában, miközben bepakolom a maradék cuccomat. Ő már egy hete kiköltözött, de azt mondta, segít nekem elkészülni a költözéshez. Nate Seggfej Barlow úgy húsz percen belül itt lesz a terepjárójával, hogy átköltöztessen magához.

Két teljes napig húztam az agyát, mielőtt felhívtam volna, hogy elfogadom az állást. Noha tudtam, úgyis igent mondok, nem akartam, hogy elbízza magát azok után, hogy szarrá sértett a találkozónkon.

- Miért is? – nézek fel rá, miközben beleiszok a papírpoharamba. Fáj a szívem az üres lakást nézve. Itt éltünk át két évet az egyetemi éveink alatt, és túl sok emlék köt ide.

- Együtt kéne laknunk – mormolja. – Ez így nem helyes.

- Tudom – sóhajtok. – De csak három hónapról van szó. Megbeszéltük, hogy addig keresel új helyet, ahol együtt lakhatunk.

- Aha, persze – horkan fel. – Aztán majd egy hónap múlva közlöd velem, hogy őrülten beleszerettél Nate Barlowe-ba, és ott maradsz nála – biggyeszti le az ajkát.

Megmerevedem.

- Az soha nem fog megtörténni!

- A pasas dögös.

- És egy seggfej! – pakolok tovább. – De Alex nagyon édes. Ő a legjobb az egészben, és csak miatta csinálom.

- Azért éjszakánként valami dögös pizsit vegyél fel – kacsint. – Ha már ott vagy, élvezd ki, és szórakozz kicsit.

- Nem fogok kefélni a főnökömmel.

- Nem is kell. Majd ő megteszi.

- Azokután, hogy ismertette velem a tényt, miszerint egy talpára ragadt rágógumi vagyok azokhoz a nőkhöz képest, akikkel együtt van általában... nos, ezt erősen kétlem – nevetek fel, pedig valahol még mindig sért.

- Te néztél tükörbe?

- Borzasztóan festettem.

El kell ismernem. Tegnap végre visszanyertem vörös tincseimet, amik vad hullámokban csigáznak a hátamon. Felvágott, hosszú fekete ruhámat viselem ma, a bakancsommal, és piros bőrkabátommal. Komfortos, otthonos érzést nyújt, és sokkal magabiztosabbnak is érzem magam most, hogy kipihent vagyok. Ettől még otthoni viseltes ruháimban is jóban vagyok önmagammal, de csak addig, ameddig a valóság képen nem vág, akárcsak Nate szavai. Sosem leszek az a nő, és ha őszinte akarok lenni magammal, nem is akarok.

Az elmúlt fél órát azzal töltöttük, hogy kiittuk a Starbucks-os kávés poharunkat és megvitattuk, miért túlértékelt a hely, aztán pedig abban maradtunk, hogy a Frannie's-ben még mindig jobb a kézműves cappucino.

Amikor becsomagolom az utolsó dobozomat, pittyen a telefonom. Magamhoz veszem és elfintorodom.

- Nate itt van – sóhajtok.

Megírom neki az emeletet és a lakásszámot, majd elmegyek a mosdóba.

- Igen, ez az, frissítsd csak fel magad. Döngöld a földbe Mr. hoki szex Istent!

Hátrapillantok a vállam felett.

- Ha frissítésnek minősül az, hogy meggátolom, szétrobbanjon a hólyagom, ám legyen.

Magamra zárom az ajtót, de azon kapom magam, hiába végzek hamar, nem szeretnék kimenni. Istenem, imádtam még a fürdőt is, de a gyomromban kavargó érzelmek, és megbántottság még mindig túltesz mindenen. Annyira rohadtul ki nem állhatom Nate-et, hiába kért bocsánatot. Szavai még mindig a fejemben visszhangoznak. Csodának kéne történnie ahhoz, hogy megkedveljem a végére, de ugyebár én egy átlagos, hétköznapi csaj vagyok, így nem számítok semmi hasonlóra.

Amikor meghallom a mély hangot, amint Zoe-val beszélgetésbe elegyedik, nagyot sóhajtok, rájövök, vége a rejtőzködésnek, és el kell hagynom meleg kis barlangomat. Kilépek a nappaliba, miközben lesimítom felgyűrődött szoknyámat. Felnézek és meglátom Zoe gyanakvó, szigorú tekintetét, amint az az igencsak kellemetlenül toporgó Nate-re szegeződik. Aztán tekintetem találkozik az övével. Magasra felvonja szemöldökét, ahogy végigpillant rajtam, egyszer, kétszer, háromszor, mintha nem tudná eldönteni, hogy lát-e vagy sem. Aha, nem számított rá, hogy van egy úgymond vállalhatóbb megjelenésem is a múltkori katasztrófa után. Remek. 

Szemei végigpásztázzák az arcomat, majd a hajamat, és látom, amint az állkapcsa megfeszül egy pillanatra. 

- Neked is szia, főnök – bukik ki belőlem.

- Delilah – biccent felém kimértem. – Ezek lennének azok? – mutat a három dobozra a lábánál. Egy nagy, és kettő kisebb rejti minden vagyonomat...

Bólintok, ő pedig leguggol és egy gyors mozdulattal felkapja karjába a nehéz dobozt. Figyelem, ahogy karjai és a világos farmerba bújtatott combjai megfeszülnek, aztán egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit, meglesem a formás seggét, miközben a lift felé indul.

Zoe tekintete mindentudóan villan rám.

- Fogadok veled, hogy két hétig sem fogod kibírni, hogy ne add be neki a derekad.

- Csak annak tudod beadni a derekad, aki akar is tőled valamit – horkanok fel.

- Öhm... Halló! – legyez előttem. – A pasas konkrétan megkefélt a szemeivel, amint meglátott.

- Na, ebben nagyon is tévedsz – rázom meg a fejem szórakozottan, majd megállok. – Miben akarsz fogadni?

- Aki nyer, az dönthet az új lakással kapcsolatban, anélkül, hogy a másik beleszólna a döntésébe. Nos? – vonogatja a szemöldökét.

- Két hét?

- Két hét. Szerintem két héten belül, minimum lesz egy csók – vigyorodik el.

Elmosolyodom.

- Ha a két hét a soha, akkor benne vagyok – nyújtom felé a kezem, mire lepacsizik velem.

Ne felejtsek el este listát készíteni az új lákosokról. Van pár tervem, amitől Zoe biztosan kiszalad majd a világból is.

Elégedetten tartok Nate után, Zoe pedig szorosan a nyomomban van. Amikor leérünk a Jeep-hez, és lassan sikerül mindent bezsúfolni a csomagtartóba, visszafordulok a legjobb barátom, és hivatalosan is ex lakótársam felé, és szorosan megölelem.

- Hívj este, jó? – mormolja.

- Persze.

- Hé, szép fiú – kiált át Nate-nek a kocsi túloldalára.

Basszus... Nate-hez képest kis taknyos kölykök vagyunk. Most tényleg így fog vele beszélni?

- Igen?

- Vigyázz Delilah-ra, mert ha egyszer is azt látom rajta, hogy nem érzi jól magát, kiheréllek – teszi karba a kezeit.

Nos, Nate legalább annyira veszi komolyan Zoe-t, mint én, amikor is megrándul a szája, és tiszteleg neki, akár egy katona.

Fejemet csóválva ülök be az anyós ülésre, és miközben bekötöm magam, utoljára intek Zoe-nak.

Nate bepattan, és bekapcsolja a zenelejátszót, amiből klasszikus rockzene szól. Ahogy elhelyezkedem, szétnyílik a kivágásnál a ruhám, és felfedi az egyik combomat. Ösztönösen odaakarok nyúlni, hogy eltakarjam, de amikor meglátom, hogy Nate engem bámul, pontosabban a lábamat, valami megállít. Megszólal bennem a kisördög, aki még mindig sértve érzi magát a seggfej miatt. Nem törődőm a villantással, kinézek az ablakon, de esküszöm, egész úton érzem magamon a perzselő tekintetét. Ami viszont nem tetszik, hogy a testem valamilyen oknál fogva erre reagál... 

Talán nehezebb lesz tartanom a fogadást, mint gondoltam. 

•

"Azok az idióta hormonok!"