COLD AS ICE ✓

• 21. RÉSZ •

𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯

•

Úgy ülünk a kanapén, mint két tini, akiket rajtakaptak életük első szexuális együttlétén... Olyan zavarban érzem magam, mint még soha. Nate mellettem ül, már felöltözött, ahogy én is, és ahogy keze a combomra siklik, hogy megszorítsa, kicsit alábbhagy a feszültségem. Hálásan pillantok rá, és teljesen letaglóz, mennyire nyugodt. Nem is nyugodt, hanem totálisan önelégült. Még mosolyog is a barátaira. Seggfej...

Cage előttünk ül a dohányzóasztalon, miközben minket méreget, Monique pedig a körmeit figyeli a fotelben szétterülve. Erősen koncentrálva figyeli ujjait, mintha teljesen hidegen hagyná, hogy nem rég rajta kapta Nate-et a dadussal.

– Mióta tart ez? – kérdezi szigorú hangon Cage, de látom, hogy nehezen fogja vissza a nevetést.

– Részemről azóta, hogy először betette a lábát a házamba – válaszol komoly hangon Nate.

Meglepetten nézek rá.

– Nos, azóta, hogy pár hete először letámadott a konyhában.

– Melyikre gondolsz? – dörzsöli elgondolkodva az állkapcsát Nate. – Amikor elmondtam mit akarok veled csinálni, vagy amikor a falnak döntve...

– Jézusom – nézek rá hitetlenkedve. – Be ne fejezd.

Istenem, úgy összefolynak a hetek, amióta itt vagyok.

– Biztosíthatlak titeket arról, hogy mi próbálkoztunk tartani magunkat – jelenti ki Nate.

– Igen azt látom – horkan fel Cage, miközben tekintetét köztünk járatja. – Sikeresnek bizonyult.

– A próbálkozáson volt a hangsúly – mordul fel a mellettem ülő férfi, akinek az illata még mindig elbódít. – De már mindegy – pillant rám. – Hamarosan lejár a szerződésed és hivatalossá tesszük.

– Mintha házasságról beszélnél – forgatom a szemeim.

– Kérsz gyűrűt? – csillannak fel a szemei.

– Istenem Nate...

A barátai szerencsére nem faggatóznak tovább, inkább a közelgő nagy mérkőzés felé terelődik a téma, én viszont kissé magamba merülök. Nem aggódom, bízom Nate-ben. Inkább attól tartok, hogy mi van, ha nem ebből lesz problémánk, hanem valami teljesen másból, ami kiszámíthatatlan...

*

Az elmúlt napok felhőtlenek voltak. Nem mentünk tovább Nate-el, mert nem szerettünk volna lebukni a fia előtt. Szeretnénk leülni vele beszélni, bár visszagondolva arra, amit a parkban csinált, nem gondolnám, hogy problémája lenne azzal, hogy együtt vagyok az apjával.

Megvitattuk, hogy mivel csak a fontos emberek tudják azt, hogy a dadusa vagyok, pontosabban lassan már múlt időben, nem kell aggódnunk az őrült nő miatt, akivel a partin találkoztunk. A híréből adódóan, senki nem hinne neki, hisz nem lenne az egyetlen idióta pletyka, amit elindít. Ezen a téren meg is nyugodtam. Most inkább már azon görcsölök, hogy hogyan alakul a kapcsolatunk Nate-el. Vajon akkor is erős lesz, amikor ott hagyom, és visszamegyek Zoe mellé? Nem akarok túl gyorsan haladni, hisz nem a barátnőjeként laktam itt, hanem dadusként. Persze ez Nate-nek nem tetszett, és már most kitalálta milyen gyakran kell itt lennem, hogy dadusi körön kívül Alex-re vigyázzak, amit önzetlenül felajánlottam neki.

Most itt vagyunk a jégcsarnokban. Alex és én Nate számát viseljük magunkon, két oldalunkon pedig Monique és Brianna ül.

– Remélem a pasid óvatos lesz – hajol hozzám Monique.

– Hogy érted?

– Elég sok sérülése volt már. Combizom szakadás és hasonlók. Úgy tudom, egy utolsó húzása van, és vége.

– Erről nem tudtam – vallom be.

– Nate-nek ez érzékeny téma, én is csak Cage-től hallottam. Tudod milyenek a férfiak.

Remek, most már nem csak azon morfondírozhatok, hogy Nate miért zárta el tőlem ezt a fontos információt, de már azon is aggódhatok, hogy nehogy lesérüljön.

A fiúk felveszik pozíciójukat a jégen, és amikor megszólal a hangos dudaszó, a meccs kezdetét vesz.

Izgat-e a hoki?

Igen!

Tudom e már a szabályokat?

Frászt!

Mégis szenvedélyesen figyelem, ahogy siklanak a jégen, és profin passzolgatják egymásnak a korongot. Súlyos összeütközések, plexinek nyomulások követik a játékot, a korong pedig annyira gyors, akárcsak a játékosok lábai, hogy alig tudom követni a tekintetemmel.

– Jó formában vannak – kiált fel Brianna.

Valóban! Jamie meg is szerzi az első pontot, a nézők pedig üdvrivalgásban törnek ki. A játkosok lepacsiznak, egy pillanatra összeölelkeznek, de a játék sebesen halad tovább, hisz egy pont még nem jelent semmit. Az ellenfél erős, főleg a védelmük, így mázlink van, hogy sikerült a hálóig eljuttatni a korongot.

Nate durva. Levállalja az akadályt, és még egy kisebb verekedésbe is belebonyolódik.

– Idióta – mormolja Monique.

– Apa kemény! – bokszol a levegőbe Alex. – Nézd, minjárt pontot szerzünk – mutat kis ujjával a jégre, de inkább nem szólok neki, hogy az az ellenfél, és éppen a mi kapunk felé hajtanak, mint a vadállatok. Meg is szerzik az első pontjukat.

Teljesen a mérkőzés hatása alá kerülök. Minden alkalommal, amikor az ellenfél szerez pontot, összetörök, de amikor kiegyenlítünk, eufórikus öröm száguld végig rajtam. Rájöttem, hogy Nate meccse igazi érzelmi hullámvasút, ám amikor meglátom a férfit, aki elrabolta a szívemet, hogy túl gyorsan akar nekiszáguldani az egyik centernek, a szívem egy pillanatra megáll, és a mélybe zuhan.

– Állj meg, állj meg, állj meg – kántálom, és amikor megszerzi tőle a korongot, hirtelen felegyenesedem, de az örömöm nem tart sokáig, mert az ellenfél ekkor hátulról belé megy, és olyan erővel csapja a plexinek, hogy Nate összeesik.

A levegő megáll, a szívem hevesen verni kezd, és amikor meglátom, hogy Nate nem mozdul, felállok és a világom darabjaira hullik.

– Istenem!