COLD AS ICE ✓

• 16. rész •

𝑵 𝑨 𝑻 𝑬

•

- Szóval szakítottatok – néz rám értetlenkedve Cage, miközben kijövünk a tusolóból. Derekam köré csavarom a törülközőt, miközben egy másikkal a hajamat törlöm. – Bocs, de ez furcsa. Szinte majd felfaltátok egymást a szemetekkel a bálon. Mi a fasz történt?

- Nem szakítottunk – mordulok rá. – Csak szünetet tartunk.

- Mint Ross és Rachel? – röhög fel hangosan, ami úgy visszhangzik az öltözőben, mintha a belső hangom szórakozna velem.

- Nem akar gondot okozni Alex-nek azzal, hogy kiderül. Megvárjuk, amíg lejár a szerződése.

- Ez korrekt.

- Ha Jane nem kavart volna be, akkor minden rendben ment volna!

- Biztos vagy te ebben? – fordul velem szemben, miközben törölközőjét a vállára dobja. Egy szál faszban áll előttem. – Szerintem minden okkal történik, haver. Lehet valami rosszabbtól mentett ez meg. El nem tudom képzelni mi történt volna, ha a média rárepül.

- Ez sem garancia arra, hogy Jane nem pofázik. Abban reménykedem, hogy eltudtam vele hitetni, nem számít ez az egész. Ha látja, hogy nem érdekel, nem fog vele foglalkozni.

- Látod, mint mondtam, minden okkal történik – csap a vállamra. – Kitartást a következő hetekben. Előre sajnálom szegény farkadat.

- Tudod, képtelen vagyok komolyan venni a tanácsaidat úgy, hogy anyaszült meztelenül tapadsz rám. Vegyél már fel valamit, baszki!

Jamie sajnálkozva néz rám, amikor elmegyek mellette.

- Hallottam, mi történt. Sajnálom, tesó.

- Nem szakítottunk! – kiáltok fel, mire hangos nevetések kísérnek végig a szégyenutamon a táskám felé.

﹡

Amikor délután hazaérek, Delilah-t és Alex-szet a hátsó kertben találom. Kivételesen most nem festenek, hanem labdát dobálnak egymásnak. Elmosolyodom a látványon, és meglepetten konstatálom, mennyire megtudnám ezt szokni. A nő, akiért odavagyok a fiammal játszik, mondjuk egy nehéz nap után amit az egyetemen, vagy az új munkahelyén töltött. Nem zavarna, hogy már nem a dadusunk, mert tudom, hogy mindig hozzánk jön haza.

Megrázom a fejem. Mikor lettem én ennyire szentimentális?

Mondjuk akkor, amikor benyúltál a dadus bugyija alá, te paraszt!

- Sziasztok – kiáltok feléjük, és én is csatlakozom hozzájuk.

Delilah kissé megfeszül, és az a mosoly az arcán minden, csak nem őszinte. Totálisan zavarban van tőlem, és ez nem az első alkalom. Pár napja jött vissza, és amióta kijelentettem, hogy nem adom fel, úgy kerül, mint a pestist. Vagy nem bízik magában, vagy pedig bennem. Egyik sem túl jó jel.

- Szia – néz fel rám.

- Mi jót csináltatok?

- Apa, Delilah bekeretezte a Szépség és a szörny képemet – pattogtatja a fiam a labdát.

Hát persze, hogy bekeretezte neki...

- Remek, kis haver. Ki is tettétek valami jól látható helyre?

- A TV fölé a nappaliban – válaszol Alex.

- Minden rendben ment? – kérdezem Delilah-t, aki haját a füle mögé simítva bólint, de egyből elkapja rólam a tekintetét.

- Innentől átveszem – lépek mellé. – Nyugodtan csinálj, amit szeretnél.

- Egy tusolás jól esne – sóhajt fel.

Francos Úr Isten. Igen, az nekem is ismét jól esne, csak most vele, de mivel ez csak egy vad álom maradhat jó ideig, feszült állkapoccsal biccentek felé, és igyekszem nem a ringó fenekét bámulni, ahogy a ház felé szalad.

- Vigyázz apa, megy a labda – kiált Alex, de még mielőtt kapcsolhatnék, az a szar telibe találja az ágyékomat, én pedig térdre rogyok a földre.

- Jesszus Mária – üvöltök fel a golyóimat markolva, miközben oldalra dőlök. – Hogy van benned ennyi erő?

- Jól vagy apa? – hajol fölém Alex, eltakarva a napot előlem.

Valami válasz félét nyögök. Ez a gyerek igencsak elkanászodott, és ez teljesen az én hibám. Azért mentségére legyen szólva, a kezemet fogva ott marad mellettem addig, ameddig a kínzó fájdalom alább nem hagy, és fel nem tudok tápászkodni a földről.

Alex a házba szalad, gondolom, hogy elmeneküljön, én pedig bicegve követem. Hallom, ahogy a mosdó ajtaja kattan, így úgy döntök az emeletit használom. Teljesen ki ment a fejemből, hogy Del is használatba vette, egészen addig, ameddig ki nem nyitom az ajtót, és a gőz ki nem száll onnét. A kabin ablakán keresztül meglátom Delilah-t, meztelen önvalójában, ahogy halkan dúdol, és éppen alaposan beszappanozza a testét.

Kővé dermedve bámulom, és úgy kukkolom, mint egy kibaszott perverz. Megakarok mozdulni, beakarom vágni az ajtót, és magára hagyni. Oké, hazudtam, nem akarom, de tudom, ez lenne a helyes. Csak hát egy seggfej vagyok, és lassan minden vér az ágyékomba zúdul, tehát képtelen vagyok felelősségteljes döntést hozni ebben a pillanatban. Vanília és valami citrusos illat árad a kabinból és úgy burkol körbe, mintha a tiltott gyümölcsös kertbe léptem volna.

Aztán Delilah hátát a csempének veti, én pedig kiveszem a párás üvegen keresztül, ahogy kezét lecsúsztatja a testén.

Kavarog a fejem. Leakarom rántani a farmeremet és a pólómat, hogy csatlakozzam hozzá, de attól tartok tökön rúgna, mert a frászt hozom rá. A labda után még egy ilyen fájdalmat, ennyire rohamosan gyorsan, képtelen lennék elviselni, így hátrálni kezdek, miközben szapora lélegzete és a víz hangja teljesen elveszi minden józan eszemet.

Ahogy megfordulok, leverem a komódról a tubusokat, mire a víz elzárul, és Del kidugja a fejét a kabinból. Felé kapom a fejem, tekintetem riadt, mint egy reflektor előtt álló őznek, aztán a lány hangosan felsikít.

- Mi a fenét keresel itt? – takarja el magát, miközben fél kézzel leránt egy törölközőt a tartóról.

Szememet eltakarom, miközben válaszolok.

- Elfelejtettem, hogy itt vagy. Alex elfoglalta az alsó mosdót!

- A fenébe Nate! Mióta állsz ott?

Megkockáztatok egy pillantást, és látom, már sikerült bebugyolálnia magát egy törölközőbe. Arca kipirult, vörös haja pedig nedvesen tapad a vállaira.

- Csak most jöttem – hazudom.

- Nate!

Hátat fordítok neki, becsapom az ajtót, és úgy rohanok le a földszintre, mint akit üldöznek. Nos, kurva kellemetlen pár hét elé nézek, és a még mindig feszülő farmeromra nézve rájövök, az akaraterőm nem lesz elég ahhoz, hogy kibírjam összezárva Delilah-val anélkül, hogy ne rántanám magam alá...

Egész este nem tudom kiverni a fejemből nedves testét, kipirult bőrét, és a hatalmas szemeit. Jól kicsesztem magammal.