COLD AS ICE ✓

• 22. rész •

𝑵 𝑨 𝑻 𝑬

•

HÁROM HÉTTEL KÉSŐBB

A saját egészsége érdekében, nem folytathatja tovább a játékot!

Újabb sérülés, újabb mélypont, és egy összetört szív. Megnyertük a nagy mérkőzést. A csapatom megnyerte, de én vesztettem. Tudtam, hogy közeleg a karrierem vége, amire felvoltam készülve, csak arra nem, hogy ennyire meggondolatlanul fájdalmas lesz.

Azóta a sebeimet nyalogatom a házam biztonságában, teljesen egyedül, és magányosan. Próbálom kizárni gondolataimból azt, ami a meccs után történt. Amikor hazajöttem, tehetetlenül, fájdalmak között, és elüldöztem magam mellől az egyetlen embert, akire valójában vágytam.

Egy mogorva seggfej lettem az elmúlt hetekben, és mindenkit elszeparáltam magamtól. A barátaimat, az edzőmet, és... Delilah-t. Sosem fog megbocsájtani.

Megmozdulok a kanapén, és most először nem hasít méreg fájdalom a combomba. Ha valamit utálok, az az, ha másokra kell támaszkodnom. Delilah mindent megtett annak érdekében, hogy nekem könnyebb legyen, mégis inkább kényelmetlenné vált, amit nem tudtam kezelni.

Menj innen!

Nate...

Azt mondtam, hogy menj innen!

Megrázom a fejem, a keserűség ismét végigmar a testemen, a vér az arcomba száguld, a szemeim pedig gyanúsan szúrni kezdenek.

Akkora egy seggfej vagyok. Erősen a hajamba túrok, és próbálom visszaszorítani a kitörő dühöt, de nem megy. Delilah arca. Delilah könnyáztatta szemei. Delilah fájdalmas tekintete, és az, amikor itt hagyott... Megérdemlem, de ő nem. Ő sosem érdemelte meg.

Valaki benyit a bejárati ajtón, és ahogy nehézkesen felállok, Alex száguld felém.

– Apa!

Magamhoz szorítom, és megpuszilom a feje búbját.

– Hiányoztál kisöreg. Milyen volt anyukáddal az elmúlt két hét?

– Nagyon király. Voltunk vidámparkban, és felülhettem a veszélyes cápa járatra!

Felborzolom a haját, és most először őszinte a mosolyom.

– Hé, te világtalan – lép be a nappaliba a fiam anyja, és ahogy meglát, elborzadva megáll. – Szörnyen festesz – jegyzi meg. – A kedves férjem nemsokára itt van értem, de előtte beszélni akartam veled.

Remek... Egy újabb fejmosás. Cage és Monique üzenet hadjárata nem volt elég?

Sötét, rövid haját a füle mögé simítja, és szigorú tekintettel biccent a konyha felé. Kifújom a levegőt, mint egy rossz gyerek, akit az anyja hamarosan helyre rak...

– Kis haver, mi lenne, ha lehoznád a rajzaidat és megmutatnád anyának? – kérdezem Alex-szet, aki tenyerét a homlokához emeli, mint egy katona, majd elszáguld.

– Nate? – szegi fel az állát Viv.

– Vivien?

– Húzd oda a segged a konyhába! Ne bicegj itt nekem, mintha a halálodon lennél.

– Nem is értem miért nem akartunk soha összejönni – jegyzem meg epésen, és követem őt.

Fáradtan ül le a pulthoz, kezeit pedig összekulcsolja maga előtt. Mintha egy vallató szobába jönnék, úgy foglalom el a helyem előtte.

– Mi van veled? – néz rám aggódva. – Hallottam a sérülésről, és arról, hogy olyan vagy, mint egy megkeseredett öregember.

– Vivien...

– Mindenkinek joga van összetörni, de az, amit csináltál... a barátaiddal szemét vagy, és a dadus? Bocsi, de azt hittem, ez az egész komoly vele azok alapján, ahogy a telefonon beszéltél róla.

– Tudom, a fenébe is, tudom! – szántom végig ujjaimmal idegesen a hajamat, amire már ráférne egy kiadós vágás.

– Elmondod mi történt?

– Úgy éreztem, hogy összetörtem Viv – nézek rá komoran. – Mindenki aggódott, ami persze jól esett, de... soha nem éreztem még ekkora tehernek magam. Delilah halasztani akart a suliban, hogy mellettem legyen. Gondoskodni akart rólam, nekem pedig ez nem tetszett. Úgy éreztem visszahúzom, hogy magammal rántom a mélybe, és nem tudtam kezelni, így...

– Így?

– Szakítottam vele.

– Istenem, Nate – sóhajt fel.

– Olyan dolgokat mondtam neki, ami megbocsájthatatlan.

– Tehát nyuszi vagy, inkább behúzod a füled, farkad, ahelyett, hogy taknyon csúsznál előtte? Elegáns.

– Vivien!

– Megéri, Nate?

– Mi?

– Ő, megéri? Megéri, hogy valaki a bocsánatáért esedezzen?

– Igen, de...

– Nincs de! Ha megéri, akkor tedd meg, még ha nem is bocsájt meg, megérdemli, hogy lássa mennyire szarul vagy.

És a rohadt francba is, de igaza van! Azt hittem, helyrehozhatatlan, de ha nem is teszek semmit az ügy érdekében, akkor persze, hogy nem fog történni semmi. A rohadt életbe!

– Apa – pattog be Alex hozzánk kezében a rajzaival, aztán lábujjhegyre állva az asztalra csapja. És akkor ott, meglátom az első rajzot, amin Delilah van. Vörös haja hullámos fürtökként csigázik a vállán, hercegnőruhába bújtatva, fején egy kis tiarával. Amikor Alex-re nézek, nem látok mást, csak szomorúságot. – Mikor jön vissza Delilah?

A fenébe, ezt rendesen elbasztam!

•

A következő részben kiderül mi történt Delilah és Nate között!